Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-16

1127 Az Országgyűlés 16. ülése, 1977. június 29-én, szerdán 1128 hogy szóba került az a törekvésünk, ami a gazdálkodás ésszerűsítésére, egyszerűsítésére vonatkozik. Ez olyan nehéz feladat, annyira szerteágazó, annyira összefügg a gazdasági, szociális, kulturális intézmények működésével, hogy egy patrónus itt nagyon kevés. Éppen ezért a kormány kollektív munkával igyekszik ezt előrevinni. Azok a javaslatok, amelyek tanácsi területről érkeztek, figyelemre méltóak, gyakorlatiasak, és igyekezni fogunk belőle minél többet érvényesíteni.' A közeljövőben, néhány héten belül fogja a kormány tárgyalni az újabb áttekintést az egyszerűsítési, ésszerűsítési javaslatokról és néhány lépést meg fogunk tenni, világosan eligazítva az egyes ágazatoknál kialakult javaslatokat és beosztva a lépéseket, hogy a végrehajtás szervezetten és áttekinthető módon menjen végbe. Ennek a keretében fogunk visszatérni^ a borforgalmi adóztatásra is. Ismert számunkra a kialakult helyzet : a gondot csak az okozza, hogy ez termeléssel függ össze, felvásárlással függ össze és az adózás tekintetében, az ilyen, egyébként nagyon népszerű kifejezés, hogy egyszerűsítjük az adózást — ez nemcsak adminisztratív feladat megoldását jelenti, hanem azt is, hogy arról is gondoskodjunk, hogy ami kiesik az egyszerűsítés címén, mint állami bevétel, ott mi történjen a községeknél, ahol ez hiányozni fog. Ez nem egyszerűsítési kérdés, de ennek ellenére szándékunkban van ezen a területen lépni, méghozzá úgy, hogy ez valóban kevesebb gondot jelentsen ennek adminisztrálásában. De a fő kérdés, vagy legalább ilyen fontos kérdés az, hogy a termelésben se okozzunk semmiféle zavart. Mert egy új adózási módszer bevezetése mindig azt jelenti, hogy a termelőknek valamit másképpen kell csinálni, mint eddig — az újat meg kell tanulni, be kell vinni a gyakorlatba. Nem szeretnénk a legkisebb zavart sem okozni ezen a területen. A tanácsi gazdálkodással kapcsolatban: az 1978-as esztendőre készülve, az ötéves tervben foglaltaknak megfelelően van néhány olyan lehetőség, amely a vitában is elhangzott. Az iskolák ellátási színvonala különbségeinek megszüntetésére, néhány kommunális létesítményre, egy-két nagy idegenforgalmat lebonyolító kirándulóközpont ellátási viszonyainak a javítására a következő évben valamivel több pénz jut. Ezen a területen tehát szeretnénk előremenni folyamatosan — de természetesen abban a keretben, ahogy ezt az ötéves terv ma számunkra lehetővé teszi. A vállalati gazdálkodás ügyeiről szólva mindenekelőtt a következőt említem meg: úgy gondolom, az a helyes megközelítési mód, amely a vitában is elhangzott, miszerint azon kell igyekeznünk, hogy mindenekelőtt a felosztható értékeinket gyarapítsuk — ez a fő kérdés, csakúgy, mint ezzel együtt az elosztás eredményesebb, jobb megvalósítása. E tekintetben nagyon biztat bennünket mindaz, amit a munkaverseny-mozgalomról hallottunk, éppen a kezdeményező csepeliek nevében. Szeretnénk ismételten kiemelni, hogy a munkaverseny-mozgalom igazán nagyszerű ügy, de akkor segít legtöbbet a gazdasági területen — vannak ennek természetesen társadalom-, emberformáló oldalai, erről nem feledkezhetünk el —, ha szorosan kapcsolódik — úgy szoktuk mondani — a minőségi követelményekhez (korszerűség, jobb termékválaszték, kimagasló exportteljesítés), hogy ha ez van a homlokterében, s a versenyben felajánlott és elért eredmények gazdasági háttere jól kapcsolódik a terveinkben célul tűzött feladatokhoz. A gazdaságtalan termelés ügyeivel kapcsolatban: az eredmények itt biztatóbbak, mint egy esztendővel ezelőtt, de sok tennivaló van még — a kormányzat oldaláról is. Mi elsősorban arra törekszünk, hogy a termelési szerkezetalakításban, a külkereskedelmi politikánkban hosszabb távú célokat dolgozzunk ki. Mert egy hosszabb távú program lehet alapja, hogy tartósan előremenjünk. Szeretném megjegyezni: az elhangzott megjegyzések, törekvések mind helytállóak. Csak abban vagyok egy kicsit kétségek között, hogy egyedül annak kijelentése, hogy az üzemi méretek kicsik, ez előbbre visz-e bennünket? Űgy gondolom, e tekintetben az igazság az: vannak iparágak és területek, ahol az üzemméretek valóban kicsik, ahol a műszaki fejlesztés, a tudományos kutatási háttér bekapcsolása nagyobb üzemi méretekkel nagyobb versenyképességet, nagyobb kummulált erőkifejtést ad. De vannak olyan területeink a feldolgozó iparban, ahol a gyengébb gazdasági eredményeknek az oka éppen az, hogy olyan méretű, olyan országos vállalataink vannak, ahol bizony óriási rezsi terhel minden kis gazdasági termelő tevékenységet. Azt hiszem, ebben a szellemben kellene ezzel foglalkozni — nem általában, hanem konkrétabban, ahogy ez valóban a gazdasági munkában ma követelmény. S akkor tisztábban fogunk látni. A bérszabályozás ügyeivel kapcsolatban: ez most a szabályozórendszernek egy eléggé kritizált pontja Azt hiszem, jogosak ezek a figyelmeztetések, amelyeket itt kaptunk. Valóban, a bérszabályozásnak sokszor ellentmondó feladatokat kell együtt megoldani. Nem lebecsülendő egyensúlyi viszonyaink között, hogy valamilyen fő célt, tehát hogy a kiáramló vásárlóerő nagyjából arányban legyen a termelés növekedésével, ezt biztosítani tudtuk. Néhány helyen nagyon elcsúsztak ezzel, mi e tekintetben, azt hiszem, helyesen szabályoztunk. Az igaz, hogy a jelenlegi szabályozási rendszeren igazítani kell egy kicsit a tekintetben, hogy a tartalékok feltárására törekvő vállalatoknak a termelékenység növekedésében segítsen. Ígérem, hogy viszonylag nem hosszú ideig fogjuk vizsgálni. Ez alatt azt értjük: kötelezettségünk van a kormányhoz, hogy a jövő esztendőben várható kisebb kiigazításokat a Szabályozásban — fiz ősz elején a terv irányelveivel együtt előterjesztjük. Az a szándékunk, hogy a vállalatok viszonylag hamarabb kapjanak információt, mint korábban. Ezt szeretnénk megtenni, reméljük, a lépések elfogadhatók lesznek. A köaös intézmények fenntartásával kap-