Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-16

1075 Az Országgyűlés 16. ülése, helyen szólni kell néhány szót országgyűlési kapcsolatainkról is. A magyar Országgyűlés és a Német Demok­ratikus Köztársaság Népi Kamarája között rend­szeres, a szocialista internacionalizmus elveivel összhangban álló, elvtársi, baráti kapcsolat ala­kult ki. Általában az országgyűlések elnökei által vezetett delegációk egymás országaiban tett látogatásai mindig jó alkalmat nyújtottak az eredmények és problémák megismerésére, városok, falvak, ipari üzemek, mezőgazdasági termelőszövetkezetek és más intézmények meg­látogatására, és ezen keresztül közvetlen kap­csolatok létesítésére, gyümölcsöző eszmecse­rékre. Kiváló együttműködés alakult ki az Inter­parlamentáris Unióban a két nemzeti csoport között, és büszkék vagyunk arra, hogy német elvtársainkkal és a többi szocialista ország kép­viselőivel együtt hosszú, de sikeres küzdelmet folytattunk az NDK interparlamentáris csoport­jának az Unióba való felvételéért. Természetesen ezt csak a megváltozott nemzetközi 'helyzetben, az egyre inkább kibon­takozó enyhülés légkörében lehetett elérni. De mindehhez hozzájárult a Német Demokratikus Köztársaság eredményeinek következtében nö­vekvő nemzetközi tekintélye, ami nemcsak Európában, hanem a világ minden táján, és nem utolsósorban a harmadik világban nap­jainkban is tovább erősödik. Az enyhülést a társadalmi haladás ellen­ségei ugyan gyakran támadják, de a józan gon­dolkodású burzsoá körök is egyre inkább te­kintik a Német Demokratikus Köztársaságot a stabilitás, béke és együttműködés fontos té­nyezőjének. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett tör­vényjavaslat a külügyi bizottság véleménye sze­rint megfelelő alapot teremt kétoldalú kapcso­lataink továbbfejlesztésére, népeink barátságá­nak elmélyítésére, megfelel nemzeti érdekeink­nek és a szocialista elkötelezettségünknek, erő­síti a szocialista közösséget, Európa és a világ békéjét és biztonságát. Ezért az Országgyűlés külügyi bizottságának megbízásából és a ma­gam nevében is javaslom, hogy az Országgyű­lés a Magyar Népköztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság között Berlinben, az 1977. évi március hó 24. napján aláírt Barátsá­gi, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződést erősítse meg és iktassa törvénybe. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz Pethő Tibor képvi­selőtársunk és Boros Béla képviselőtársunk kí­ván szólni. Pethő Tibor képviselőtársunknak adom meg a szót. PETHŐ TIBOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Minden országnak van egy bizonyos ablaka, amelyen keresztül jövőjé­be pillanthatunk. A Német Demokratikus Köz­társaságban ezt az ablakot Alexander Platznak nevezik. Ez a híres tér egyben jelkép is acél­üveg toronyházaival, üzleteivel, szállodáival, a 1977. június 29-én, szerdán 1076 Köztársaság Palotájával és az Uránia-oszloppal, amelyen Földünk térképe látható a világórá­val. Ez a kicsinyített bolygó éppen úgy forog tengelye körül, mint a nagy, amelyen élünk, és mutatja az idő múlását, mindig előre, csakis előre. De jelkép ez abban a tekintetben is, hogy mi volt itt a múltban, amikor a húszas évek végén megjelent Alfred Döblin híres regénye, a „Berlin, Alexander Platz" címmel. Az éles társadalmi feszültségek, a talmi csillogású bűn­tanyák, a lumpen-elemek negyede volt ez, amely felett egyre fenyegetőbben terjeszkedtek ki a fasizmus hollófekete szárnyai. Jelkép azért is, mert a berlini csata napjai itt voltak a leghosz­szabbak, és a háború vége romtengert talált e területen. Az Uránia oszlopon a világ fővárosainak sorában ott olvasható Budapest neve is. Ez év márciusa óta új egyezmény köti össze a két fővárost, a két országot, a két népet. Nagyjelentőségű elveket és kötelezettsége­ket fogalmaz meg a becikkelyezésre váró egyez­mény, amely hosszú távra meghatározza a két nép, a két ország szívélyes, testvéri kapcsola­tait. Mi különleges fontosságot tulajdonítunk ennek a szerződésnek, mint ahogy különleges szerepet tölt be a Német Demokratikus Köztár­saság földrészünk szívében. Jól tudjuk, hogy a második világháború befejezése, a fasizmus szétzúzása óta milyen hosszan tartó, szívós és közös küzdelemre volt szükség, amíg nemzet­közileg elismertettük az Európában kialakult új helyzetet, elfogadtattuk az NDK-nak, mint független, szuverén állam létezésének a tényét. Mindez nem jöhetett volna létre, ha az NDK-ban nem épült volna olyan eredményesen az új társadalmi-gazdasági rend, és ha a szo­cialista országok közössége, benne hazánk, nem folytatott volna hosszú évtizedeken keresztül olyan következetes harcot minden nemzetközi fórumon az NDK jogainak elismertetéséért. A magyar nép nagyra értékeli az NDK eredményeit mind a belső építésben, mind a nemzetközi politikában. Szövetségünk szilárd és együttműködésünk minden területen kedvező. Hadd említsem meg röviden, hogy a part­es állami kapcsolatok mellett szoros együttmű­ködés alakult ki társadalmi mozgalmaink és szervezeteink között is. Púja elvtárs erre egyéb­ként már utalt. A Hazafias Népfront és az NDK Nemzeti Frontját élénk és tevékeny munkakapcsolat köti össze, rendszeres a küldöttségcsere és a ta­nulmányi delegációk kölcsönös látogatása. A fejlett szocialista társadalom építésének felada­tairól a két mozgalom az együttműködési meg­állapodásoknak megfelelően tapasztalatait ki­cseréli. Olyan kérdésekről, mint a szocialista demokratizmus szélesítése, a szocialista hazafi­ság és a proletár internacionalizmus, a szövet­ségi politika, a lakóhelyi politizálás, a szocia­lista életmód, a gazdasági és a kulturális élet fejlődésével összefüggő népfront-feladatok, sok­oldalú eszmecserét folytatunk. Megállapodtunk abban, hogy országaink­ban még erőteljesebb támogatást nyújtunk a

Next

/
Thumbnails
Contents