Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-15

1059 Az Országgyűlés 15. ülése, 1977. március 17-én, csütörtökön 1060 lesség is, egy olyan társadalomban, amelyben a hatalom a dolgozó embereké. A legfrissebb példát említem, a ma elfogadott törvényt, amely biztosítja hazánk állampolgárainak a közérdekű bejelentés jogát, rendelkezik a javaslatok és a panaszok intézéséről, és amelyet több tízezer ember, jogász és laikus formált, alakított, míg az a parlamenti tárgyalóasztalra került. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaságban a hivatásos bírákat az Elnöki Tanács választja meg. Ez az alkotmányos intézmény növelte a bírói függetlenséget, garanciát teremtett a szocialista törvényesség betartásához. Azt tapasztaljuk, hogy az igazságszolgáltatók végrehajtják az Elnöki Tanácsnak a jogalkalmazás, jogpolitikai irányelvekről szóló határozatát. Bátran állíthatjuk, hogy a bíróság döntései jól szolgálják társadalmunk és szocialista államunk rendjét, az állampolgári fegyelem erősödését. Hazánkban szilárd a jogibiztonság, amelyhez hozzájárul a bírói ítélkezések 'kiegyensúlyozott gyakorlata is. Kivételes esetekben, különösen méltányolandó körülményék folytán sor kerül arra, hogy kegyelmi döntéssel elengedjük, vagy csökkentjük egyes elítélteik büntetését. A kegyelmezés gyakorlatában is társadalmi rendünk ereje tükröződik, s mert szocialista államunk meg tud bocsátani olyanoknak, akik törvényeink ellen vétettek, de komoly az elhatározásuk a megjavulásra. Minden évben többen kérnek, és ha arra érdemesek, kapnak is, egyéni kegyelmet. Az egyéni kegyelemben részesülők száma évek óta viszonylagos állandóságot mutat. Az Elnöki Tanács közkegyelmi rendelettel lehetővé tette azt is, hogy akik a törvényes rendelkezések megsértésével hagyták el az országot, illetőleg a hatóságaink által engedélyezett kinttartózkodási idő után sem tértek vissza hazánkba, 1976. december 31-ig büntető következmények nélkül visszatérhettek szülőhazájukba, Magyarországra. Az elmúlt év végéig sokan éltek a közkegyelmi rendelkezés adta lehetőséggel és visszatértek hazánkba. Az Elnöki Tanács kegyelmezési gyakorlata elvi alapokon nyugszik és hozzájárult ahhoz, hogy a beszámolási időszakban erősödött a közrend, a közbiztonság, tovább szilárdult a szocialista törvényesség. Néhány szót szólnék az állampolgársági ügyek intézéséről. A tisztelt országgyűlés előtt ismert, hogy az állampolgársági ügyekben az Elnöki Tanács dönt, az intézés módját törvény szabályozza. Nálunk az állampolgárságot megszerezhetik azok, akik az ország területén letelepedtek, vagy itt kívánnak élni, házasságuk, családi, rokoni kapcsolataik a Magyar Népköztársasághoz fűzik. Az élet folyamata azonban nemegyszer állít embereket olyan helyzet elé, hogy elbocsátásukat kénytelenek kérni a magyar állampolgárság kötelékéből. Az ilyen emberek számára a hozzájárulást az Elnöki Tanács megadta, ha a törvényben előírt feltételek fennforogtak. A beszámolási időszakban 2854 állampolgársági ügy intézésénél igyekeztünk úgy dönteni, hogy a humanizmus elvei megfelelően érvényesüljenek és a nemzetközi szerződéseinkben vállalt kötelezettségeinket maradéktalanul teljesítsük. Nem tartjuk számon sem a nemzeti szégyen, sem a nemzeti dicsőség különösen fontos adatai között, de megemlítjük, hogy a kivándorolni szándékozók száma évek óta változatlanul alacsony. Háromnegyed részüknél a külföldi állampolgárral kötött házasság, a családegyesítés az indító ok. Ugyanakkor egyre többen térnek vissza az óhazába, Magyarországra, a Magyar Népköztársaság otthonába. Az elmúlt 18 hónap alatt a kérelmezők 92 százaléka kapott hazatérési engedélyt, 86 százalékuk olyan, aki nem szocialista országban élt és a hazatérést választotta. Tisztelt Országgyűlés! Társadalmi fejlődésünk, gazdasági eredményeink, következetes elvi politikánk sikerei növelték jó hírünket a nagyvilágban, az Elnöki Tanács internacionalista külpolitikánk szellemében munkálkodott azon, hogy országunk kapcsolatai a külső világgal bővüljenek, szélesedjenek, váljanak intenzívebbé. A beszámolási időszak lényegében azt az időtávolságot fogja át, amelyet a Helsinkit követő időszaknak nevezünk. A Magyar Népköztársaság fontos feladatának tekinti a helsinki záróokmány alapelveinek következetes végrehajtását, a politikai enyhülésnek katonai enyhüléssel történő kiegészítését, más szavakkal azt, hogy az enyhülési folyamat maradandó, visszafordíthatatlan legyen. Ettől a szándéktól és törekvéstől vezéreltetve az Elnöki Tanács az elmúlt másfél év alatt elsősorban a szocialista világ országaival, a fejlődő világ államaival, majd a fejlett tőkés országokkal kötött egy sor szerződést és egyezményt hagyott jóvá. Tovább bővítettük diplomáciai kapcsolatainkat. Ez időben az Elnöki Tanács nyolc országgal hagyta jóvá diplomáciai kapcsolatok felvételét nagyköveti szinten. Ebből 6 újonnan felszabadult ország. Jelenleg a Magyar Népköztársaságnak 118 országgal van diplomáciai kapcsolata. Ilyen kiterjedt kapcsolattal a magyar állam fennállása óta soha azelőtt nem rendelkezett. Korunkban egyre nagyobb jelentősége van az államférfiak, a vezető politikusok személyes találkozásainak, tárgyalásainak. Az Elnöki Tanács is kiveszi részét abból az erőfeszítésből, hogy személyes találkozásokkal is mélyítsük a népek és nemzetek közötti együttműködést, a lehető legjobb külső feltételeket biztosítsuk szocialista építőmunkánk zavartalan végzéséhez. A nemzetközi találkozások lehetőséget nyújtanak ahhoz is, hogy támogassuk és erősítsük a béke, a társadalmi haladás és a szocializmus nemzetközi erőit. Ilyen célokat szolgált Losonczi Pál elvtársnak afrikai, latin-amerikai országokban, Indiában tett látogatása, örömmel fogadtuk azokat az állami vezetőket, akik hivatalos küldetésükkel hazánkat tisztelték meg, köztük az Indiai Köztársaság néhai elnökét, Ali Ahmedet, a Finn Köztársaság elnökét, Urho Kekkonent. A kölcsönös látogatások eredményei szervesen hozzátartoznak ahhoz a folyamathoz, amelyet Helsinki fémjelez, rámutatnak az enyhülés kiemelkedő jelentőségére. Külpolitikánk eredményei szorosan kapcso-