Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

921 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 922 úgy érzem, hogy itt most az ország színe előtt, a jelenlevő képviselő elvtársak előtt is el kell mondanom, mint ahogy elmondtam a kultúrotthon problémákat. Hamisnak tartom egyszerűen azt, hogy a színház akkor teljesíti a tervét, ha az előadásszámokat teljesítette. Ez lehet, hogy számadat szerint így van, és akkor a színház teljesítette a tervét. Szerintem e tervének csak egy bizonyos kis részletét teljesítette, mert hisz a színháznak a fő célja nem az előadásszámok teljesítése kell. hogy legyen, hanem az, hogy olyan műsorpolitikája legyen, hogy a közönség oda szívesen menjen, telt házaknak játsszon magas színvonalon és valóban betöltse azt a célt, amire a színház hivatott. Elvtársak! Nálunk van egy rosszul kialakult módszer, a színházi bérletezés. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt jelenti, sokkal olcsóbban, kedvezményes áron meg lehet venni a bérletet egy-egy színház 8 vagy 10 meghirdetett előadására. Ezt színházi szervezőkön és üzemi színházi szervezőkön keresztül meg is veszik, sőt évről évre emelkedik a bérlők száma. Ez a gazdasági igazgatókat megnyugtatja, mert el lehet könyvelni, mert eleve úgy van a költségvetés megcsinálva, hogy a színház teljesítette a bevételi tervét — és hangsúlyozom, jóval olcsóbban. De ugyanakor erkölcsileg-politikailag pedig nagyon nagy kárt teszünk, mert nagyon gyakran előfordul, majd minden színházunkban, egykét kivétellel — tényleg egy-két kivétellel —, hogy fél házaknak játszanak, de a színházak pénztáránál és bejáratánál évek óta kinn van a tábla: a ma esti előadásra minden jegy elkelt. Kérdezem, jogunk van-e ezek szerint tulajdonképpen államilag kitiltani a színházból egy nagyon komoly réteget? Mert ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mi ugyan fél háznak játszunk, de egy csomó ember, aki szeretne elmenni színházba és szeretné azt az előadást megnézni, amelyik éppen azon az estén műsoron van, az egyszerűen nem jut színházjegyhez. Ezzel kapcsolatban tettem egy-két javaslatot, osztott bérlet stb., de bizonyára vannak hozzáértőbb emberek, akik talán meg tudják ezt oldani. Mindenesetre én nagyon rossz gyakorlatnak tartom, és erkölcsileg, politikailag károsnak, és egyáltalán, úgy látom, hogy nem nagyon szolgálja a közművelődési törvény — nem azt mondom, hogy végrehajtását, hanem — megvalósítását. Most továbbmegyek egy lépéssel. Mondjuk a filmgyár költségvetése. A jelentésben benne van, hogy a filmgyár is 1977-re 35 millió forinttal kap többet. Nagyon sok pénz ez. Nem kívánok beleszólni a filmgyár költségvetésébe, nem az én dolgom, de abba igenis bele kívánok szólni, egyrészt a saját magam, másrészt az állam, harmadrészt a kollégáim érdekében, tehát mindannyiunk érdekében bele kívánok szólni, hogy ezt a pénzt hogyan költik el és mire költik el. Ttt is nagyon szomorú példákat tudnék felsorolni. Engedjék meg. hogy most csak annvit mondjak: soknak tartom azt az összeget, amit ki kell fizetnünk a Magyarországra imnortált vendégművészeknek, akik a magyar filmekben játszanak. Nem az irigység szól belőlem, nehogy félreértsék, játszom én éppen eleget, nekem ilyenféle bánatom nincs, hogy nem foglalkoztatnak, csak egyszerűen soknak tartom, drágának tartom, hazugnak tartom, és nem igaz, hogy a magyar színészekkel nem lehet a magyar filmszerepeket eljátszatni. De ez csak egy kérdés. Most engedjenek meg egy nagyon apró kis példát. Talán nagyon piti példának tűnik, de el kell mondanom, mert nagyon jellemző, és ez sajnos nagyobban is megvan. X vidéki kolléganő vasárnap két előadás után felszáll a személyvonatra, éjszaka más vonat nincs, és megengedte magának azt a luxust, hogy első osztályú kocsiba szálljon, mert mégiscsak aludni kell, hiszen reggel 8 órakor felvevőgép előtt kell állnia Pesten, és másnap éjszaka vissza is kell mennie, mert kedden próbálnia kell a színházában, vidéken. Szemtanúja voltam, illetve ezt hagyjuk. És nem fizették ki neki az első osztályú jegyet, mondván, a miniszteri rendelet úgy szól, hogy első osztályú vasúti jegy csak Kossuth-díjas, érdemes vagy kiváló, vagy olyan kitüntetéssel rendelkező művésznek jár. Viszont nagyon kedves volt és aranyos a gyártásvezető, aki rögtön felajánlotta, hogy viszont gépkocsit azt rendelkezésére tud bocsátani, máskor ne fárassza magát. Mire rögtön megkérdeztem, hogy tessék mondani, nem lenne-e olcsóbb most odaadni a 30 vagy 40 forintot, mint kétezret kifizetni a bértaxiért? Azt lehet, mert arra van költségvetés, erre nincs. Ez nagyon apró példa, elvtársak, de ez nagyobban is megtalálható. Azért mondtam el ezt az apró példát, mert nem akarok nagyon rossz hangulatot csinálni másoknak sem, és magamnak sem. Nagyon sokan hivatkoznak arra, amikor ilyen, úgynevezett kulturális kérdésekről van szó, hogy nehéz abba beleavatkozni, mert a művészi szabadság megcsorbítása és megsértése nélkül nem lehet beleszólni ilyen kérdésekbe. Elvtársak, ha valaki, én a legmesszebbmenőkig harcolok a művészi szabadságért, és híve vagyok, de meg kell mondanom, hogy azért valahol mégiscsak kell húzni egy határvonalat, hogy meddig művészi szabadság a művészi szabadság, és mikortól visszaélés az állam pénzével, az én pénzemmel, a mi pénzünkkel. Az az érzésem — most azért mondom így, mert mindnyájan együtt vagyunk —, hogy úgy pénzügyi mint más állami vezetőinknek és pártvezetőinknek kicsit több figyelmét — és itt mondom el a kérésemet — kellene kérnem a kulturális területek iránt. Ez ne csak úgy fejeződjék ki, hogy jelentése alapján tudjuk, hogy mi történik, hanem valóban érezzük azt — mert sajnos van egy olyan hangulat közöttünk, hogy megkapjuk azt az évi pár milliárdot, odaadják nekünk, hogy játsszunk, aztán ne legyen velünk sok baj, aztán el van intézve. Van egy ilyen kialakult hangulat, amivel nem akarok egyetérteni, és azt hiszem, hogy ezt a hangulatot tulajdonképpen kissé több törődéssel meg is lehetne szüntetni. Ezzel tulajdonképpen az első kérésemet elmondtam, most gyorsan elmondanám a második kérésemet. Azt hiszem, ebben a teremben — és nemcsak ebben a teremben — 1964 óta sokszor elhangzott már ez a kérés, illetve sokszor felvetődött ez a probléma, hogy lesz-e új