Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

895 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 896 Megyénk termelőszövetkezeti szövetségében pedig folyik az előkészítő munka. Döntés született többek között arról, hogy szövetségünk az eddigi anyagi eszközök többszörösét fordítja a versenymozgalom ilyen szellemű továbbfejlesztésére. Törekvésünk, amit csupán igen vázlatosan ismertethettem, összhangban áll a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának programjával is. Mindezek átütő erejű megvalósítását segítené még elő, ha a Pénzügyminisztérium és a MÉM olyan erkölcsi támogatást nyújtana törekvéseinkhez, amit a többletteljesítményekre vállalkozó szövetkezeti kollektívák dolgozói anyagi többletforrásokra változtathatnának, és minden bizonnyal változtatnának is. Célszerű lenne tehát, hogy azokban a szövetkezetekben, ahol a tervezett mezőgazdasági termelésnövekedést elérik, tehát elérik a 8—9 vagy 10 százalékot, és amelyekben a jövedelemadó megfizetése után fennmaradó jövedelmükből erre futja, a bruttó jövedelem néhány százalékának megfelelő munkaverseny-alapot képezhessenek. Ennek a munkaverseny-alapnak a funkciója az előzőkben jellemzett verseny teljesítmények anyagi ösztönzése lenne. A munkaverseny-alap felhasználását természetszerűen mentesíteni kellene a jövedelemnövekmény-korlátozás alól, hiszen forrásai a társadalmi átlag feletti eredményekből fakadnának, így tudnánk ugyanis elérni, hogy a képzettség, az egészségügyi kultúra, a műszaki és szervezési viszonyok fejlődésének teljesítőképesség-növelő hatását minél teljesebb mértékben hasznosíthassuk, illetve minimálisra csökkentsük az emberekben bennrekedő teljesítményeket. A szabályozásnak — elvtársak — és főleg a szocialista szabályozásnak nemes feladata az is, hogy bővítse az emberi alkotóképesség mozgásterét, különösen akkor és ott ösztönözzön, amikor és ahol ennek anyagi, erkölcsi fedezetét helyileg teremtjük meg. Ezért úgy gondolom, hogy mindezt állami vállalataink esetében is célszerű fontolóra venni. Nyissunk tehát távlatokat egy szolid szabályozásbeli engedménnyel annak Vidékében, hogy teret adjunk a kor követelményét követő erőfeszítéseknek, újabb és újabb emberi, csoport- és társadalmi sikerélményeknek. Segítsük elő ezzel is, hogy ne a jobbak álljanak le az átlagos vagy az átlag alatti teljesítményt nyújtók színvonalára, hanem valóban képességei szerint dolgozzék mindenki. Ez pedig minden bizonnyal költségvetésünkre is kedvezően hatna. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Hegedűs Lajos képviselőtársunk. DR. HEGEDŰS LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Törvényalkotó munkánk évenként visszatérő mozzanata az évi költségvetési törvény megalkotása. Az 1977. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat indoklása az V. ötéves terv nyomvonalán halad, az 1976. évi gazdálkodás tanulságait levonva ad számot, az igények és a lehetőségek összevetése után céljaink lehetséges alapjairól. Az indokolás számomra meggyőző, így a törvényjavaslatot elfogadom és támogatom. Hozzászólásomban a tanácsi költségvetési és fejlesztési alapgazdálkodás három jellemzőjéről kívánok szólni. Mielőtt ezt tenném, az előzményeket vázlatosan ismertetem. Szolnok megyében elkészült a tanácsok középtávú terve. Széles körű egyeztetéssel összeállt Szolnok megye V. ötéves komplex területfejlesztési feladata. Mindezekhez a megyei pártbizottság cselekvési programja jó alapot adott, meghatározta társadalmi-gazdasági céljaink irányát. A középtávú területfejlesztési terv alapvető rendeltetése a megye 1976—1980 közötti fejlődésének körvonalazása, s egyben orientációt nyújt a gazdálkodó szerveknek, intézményeknek, tanácsoknak a megye várható és kívánatos fejlődési üteméről, az ágazati feladatokról, a társadalompolitika céljairól, a lakossági ellátás, szolgáltatás, ügyintézés és életszínvonal-politika feladatairól. Az üzemi, az intézményi és a tanácsi tervek összehangolásából született meg a területi fejlesztési terv. Nem vágyainkat fogalmaztuk meg, reális alapokból indultunk, lehetőségeink azonban behatárolták a terv volumenét. Céljaink összeállításában érvényre jutottak a kormányzati és az ágazati elképzelések. Az egyeztetés lehetőségét valamennyi tárca és főhatóság biztosította. Sokoldalúan, egyeztetett, számos fórumon tárgyalt komplex terv áll rendelkezésünkre. A széles körű tervismertetések akarat- és cselekvési egységről tanúskodnak, amit az 1976. évi eredmények is bizonyítanak. A tanácstörvény egyértelműen megfogalmazza a tanácsok gazdasági önállóságát éj az ezzel járó felelősségrendszert. A gazdasági önállóság érvényesítéséhez természetesen olyan mértékű garancia szükséges, amelyben a tanácsok több évre előre megfogalmazott társadalompolitikai feladataink végrehajtása megnyugtatóan biztosítva van. Ilyen oldalról vizsgálva a beterjesztett törvényjavaslatot és indokolását, megállapíthatjuk, hogy a célok megfogalmazásával együtt körültekintően rögzíti a feladatok végrehajtásának eszközrendszerét. A most vitára bocsátott előterjesztés lényeges és pozitív vonásának tartom, hogy a tanácsokkal kapcsolatos pénzügyi előirányzatok alapvetően az V. ötéves középtávú terv 1977. évi eredetileg elhatározott ütemére épülnek. Meggyőződésem, hogy ennek biztosítása a népgazdaságot érintő különböző külső és belső kedvezőtlen hatásokat tekintetbe véve igen komoly erőfeszítéseket igényel. Az V. ötéves tervidőszak tanácsi szabályozórendszere az előző tervidőszakhoz képest alapvetően nem változott, az 1976. évi tapasztalatok azonban egyértelműen igazolták a gazdálkodással szemben támasztott minőségi követelmények jelentős megnövekedését. A változó viszonyok között az adott lehetőségeken túl tartalékaink feltárása, mozgósítása nélkülözhetetlen a maradéktalan tervteljesítéshez. Ennek érvényesítésére Szolnok megyében sok egyéb területtel együtt a tanácsi gazdálkodás terén is a (