Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-12

2976. október 15-én, pénteken 836 835 Az Országgyűlés 12. ülése, j retnék elmondani, s ez a gondolat az energia fogalmának definiálásával foglalkozik. Még a ma megjelenő tankönyvek is úgy definiálják az energiát, mint a termelés segédanyagát. A legmodernebb, ,,A ma tudománya" ezt a fogalmat már úgy definiálja, hogy az termelőerő, és ebben nem kis szerepe van annak, hogy az energia jelentősége milyen óriási mértékben megnövekedett. Ugyanakkor láthatósága elsősorban a mi számunkra, köznapi emberek számára mind jobban csökken. Legtöbben csak akkor veszünk tudomást róla, amikor ebben a magától értetődő helyzetben valamilyen zavar támad. És hogy milyen könnyen támad ez a zavar, azt a közelmúlt világeseményei egyértelműen bizonyítják. Hozzájárul ehhez még az is. hogy a jövőkutatók prognózisai egyáltalán nem felhőtlenek. Hadd mondjak el egy nagyon közismert adatot. A világon felhasznált energia mennyisége tízévenként megkétszereződik. És egy közelebbit: hazánk energiaigénye körülbelül 2000bem a mai energiaigénynek háromszorosa vagy ötszöröse is lehet. Ha meggondoljuk azt, hogy ennek a hatalmas mennyiségnek igen jelentős részét a beszámolásra előterjesztett programnak kell biztosítania, akkor egyértelmű, hogy a szűkre szabott írásos anyag mögött mekkora felelősség, szervező és irányító munka húzódik meg. Bár a miniszter elvtárs szólt róla, kérem kedves képviselőtársaimat, engedjék meg, hogy mindenekelőtt ne a problémákról beszéljek, hanem őszinte örömömet fejezzem ki a földgázprogram elért sikerei fölött. Remélem, ezek az eredmények kötelezik a program irányítóit, szervezőit és végrehajtóit a még eredményesebb munkára, és ha igaz az a képlet, hogy energia = élet, legyenek tudatában annak, hogy ők a jövő életét, annak feltételeit alapozzák. Ehhez a munkához a magam nevében is nagyon sok sikert kívánok. Tisztelt Országgyűlés! Az V. ötéves tervtörvény 13. paragrafusában foglalkozik a szolgáltatásokkal. Célul tűzite ki azok színvonalának emelését. A földgáz és a most már vele elválaszthatatlanul összekapcsolódó városi gáz problémája, mint az egyik legfontosabb szolgáltató ágazat, nemcsak egysíkú energiakérdés, hanem társadalmunk, életszínvonal-politikánk fontos ügye is. A továbbiakban szeretnék ennek megoldásához néhány javaslattal, felvetéssel hozzájárulni. Szíves engedelmükkel komplex módon, a technológiai sorrendet követve a termelés, a hálózat és a felhasználás problémáiról szólnék. Az első fázis tehát a termelés, aminek a közeljövőben megoldásra váró feladatai: a biztonság és a mennyiségi fejlesztés. A biztonság azért fontos, mert a tervidőszak végére — amint azt a beszámoló is megerősíti és szombathelyi képviselőtársunk is előterjesztette — befejeződik a két nagy nyugat-dunántúli város, Győr és Szombathely átállítása földgázra. Ezek a városok azonban csak egyetlen vezetéken kapnak földgázt, és ha ez meghibásodik, igen nehéz helyzet állhat elő, akár lakossági, de még inkább ipari szempontból. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a tervidőszak végén megkezdődhessék annak a távvezetéknek az építése, amely az országos hálózat más pontjáról tud adott esetben segítséget nyújtani. A mennyiségi fejlesztés szoros összefüggésben van ezzel a biztonsági célokat szolgáló vezetékkel is. Ennek révén válik ugyanis lehetővé a későbbiekben Mosonmagyaróvár, Csorna, Kapuvár, azaz Győr-Sopron megye iparilag fejlett körzeteinek ellátása olcsó energiával. Kedves Elvtársak! A másik technológiai fázis a hálózat, talán az egész gázszolgáltatás legsúlyosabb gondokkal küszködő, része. Rekonstrukcióját biztonságtechnikai okok és a régi hálózati fogyasztók megnövekedett igényei, fejlesztését az ipari üzemek egyre nagyobb menynyiségű, olcsó energiaigénye, valamint a kommunális fogyasztás növekedése sürgeti. Nagyon érdekes számadattal szeretném mindezt alátámasztani, hiszen az előttem felszólalók szinte kivétel nélkül elmondták ezt. Jelenleg Győr városában az összes termelés kb. 60 százalékát használják fel az ipari üzemek. Sopronban ez a szám kisebb, mint 5 százalék. De a kép csak akkor teljes, ha figyelembe vesszük, hogy a győri és szombathelyi gázgyártó berendezések Sopronba kerülésével jelentős gázfelesleg keletkezik és marad olyan üzem, amely szállítási nehézségek vagy olajhiány miatt képtelen készterméket kibocsátani. A kommunális fogyasztás növelése mindenekelőtt a szénkiváltást szorgalmazza, melyről Vida elvtárs kimerítően és bőven szólt. Ez a szénkiváltás jelentős mértékben az üdülőterületek környezetvédelmét is szolgálja. Kedves képviselőtársaimnak, akik jártak már Sopronban, szűkebb választókerületemben, és szeretettel gondolnak vissza a szép műemlékekre, biztosan fel sem tűnt, hogy a restaurálásokra költött milliókat egyetlen gyárkémény hogyan változtatja pótolhatatlan veszteséggé. S ha ez az üzem, melynek városon kívül telepítését lehetetlen elintézni, gázzal tüzelne, nos, ez nemcsak a városukat szerető soproniak aggodalmát oszlatná el. Ezeknek az, úgy érzem, súlyos érvéknek az ellenére a hálózatfejlesztési kérelmeket igen nagy részben kapacitáshiányra való hivatkozással utasítják el az illetékesek. Meggyőződésem, hogy valahol itt a kapacitás körül kell keresni a hálózatépítés akadályát. Tekintsünk most el a pénzügyi nehézségektől, melyeket a beszámoló is tárgyal, és próbáljunk magyarázatot találni arra, hogy ott, ahol az anyagi fedezet biztosított, például az Észak-dunántúli Gázgyártó Vállalatnál, miért nem tudják a kívánt ütemben az építési feladatokat végrehajtani. Kezdjük a legelején, a tervezésnél. Altalánosságban jellemző; a gázszolgáltató vállalatok saját tervező kapacitása nagyon csekély. Idegen tervezők a sok utánjárás, engedélyezési tortúra miatt nem szívesen vállalják a kiviteli tervek készítését. Ez a magyarázata egyébként a saját kicsi tervezői állománynak is. S ha az idegen tervező mégis vállalja, az érdekeltségi rendszer miatt nem a takarékosságra, hanem a nagyobb bekerülési összegre tervez, mert az ő jutaléka ennek arányában megszabott. Mindebből csak egy dolog következhet, és ezt a soproni példa messzemenően bizonyítja.