Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-12

803 Az Országgyűlés 12. ülése. 1976. október 15-én, pénteken 804 vegyiparban nem mindig könnyű dolog. Éppen ezért állandó feladatunk a munkakörülmények korszerűsítése, az egészségügyi ellátás javítása. A környezetvédelmet pedig a technológia szerves részeként kell kezelnünk. Sajnos üzemeink egy része nem mindenben felel meg a mai környezetvédelmi követelményeknek. Ebbe nem szabad beletörődnünk. A környezet szennyezését viszont nem a termelés leállításával kell megszüntetnünk. A két feladatot, a termelésit és a környezetvédelmit egyidejűleg kell teljesítenünk. A negyedik ötéves tervben a nehéziparban 3 és fél milliárdot költöttünk olyan beruházásokra, amelyek közvetlenül és közvetve a környezet védelmét szolgálják. A központi fejlesztési programok új létesítményeit pedig úgy valósítjuk meg, hogy a levegő és a vizek szenynyezése ne növekedjék. Tisztelt Országgyűlés! A központi fejlesztési programok megvalósításán sok ezer ember tevékenykedik. Teljesítményük elismerést érdemel. Ezúton is szeretném megköszönni a tervezők, a kivitelezők, az építőik és szerelők, üzembehelyezők, munkások és mérnökök áldozatkész, jó munkáját. Az új üzemekben tízezernyi munkás dolgozik, termel. Az ő munkájuk sem egyszerű: el kell sajátítaniuk az új, a legfejlettebb technikát is. Mégsem csak róluk, a tízezrekről szólnék. A több tízmilliárdos befektetés sem elsősorban értük történik. A sok munkáskéz, az eszközök tömege az emberért mozdult meg, az emberért működik. Azért a célért, amelyet általánosan úgy 'fogalmazunk meg, hogy a fejlett szocialista társadalom felépítése. De ezt a célt a mindennapok gyakorlatában nekünk az emberek szebb, kényelmesebb, jobb életéért kell konkretizálnunk. És ez úgy érhető el, ha mindazokkal a termékekkel és szolgáltatásokkal, amelyekről szóltam, az állampolgárok szükségleteiket magas színvonalon kielégíthetik. így válnak az elvontnak tűnő általános elvek és célok valósággá, és ez lenne a mondandóm lényege is: megkíséreltem e három központi program tartalmát a hétköznapi életünkre gyakorolt hatásukon keresztül bemutatni. Szerettem volna érzékeltetni, hogy ezek a távolinak, túlságosan műszakinak, gazdaságinak tűnő témák is embercélúak, hogy nálunk minden a dolgozó ember érdekében történik. Kérem a tisztelt Országgyűlést, szíveskedjék beszámolómat elfogadni. (Taps.) ELNÖK: Bejelentem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a beszámolóhoz tíz képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Most. dr. Vida Miklós képviselőtársunk felszólalása következik. DR. VIDA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A központi fejlesztési programoknak fontos és sajátságos szerepük van gazdasági életünkben. Ezek a programok általában társadalmi, össz-népgazdasági indíték alapján alakulnak ki. Megvalósításuk viszont főleg ágazati, vállalati feladat. Fontos tehát a kellő összhang, a folyamatos, és változásokat is figyelembe vevő irányítás a minisztériumok, ágazatok és vállalatok között a programok végrehajtásánál. Ennek során két eltérő megítélés is kialakulhat. Az egyik szerint — és ez a vállalati gondolkodás —, ha egyszer központi a fejlesztési program, akkor minden terhet, nehézséget a központnak kell viselnie. A megvalósítás során szükséges vállalati kezdeményezést, a vállalati erőforrások és tartalékok teljes körű és átgondolt felhasználását tehát nem tekintik mindig szigorú követelménynek. Helytelen az a másik megítélés is — és ez gyakran az irányítók véleménye: jók a központi fejlesztési programok koncepciói, csak a vállalatok a végrehajtás során megváltoztatják vagy elrontják azokat. Egyik álláspont sem helyes, és nem szabad, hogy a gazdasági-műszaki szférában elterjedjen az az igazgatási jellegű szólásmondás, hogy annak van igaza, akinek igazat adnak. Akkor, és úgy jók a központi fejlesztési programok, ha azok céljaikban, közgazdasági, műszaki koncepcióikban szervező erői az egységes akaratnak, a hozzáértő munkának, és buzdítanak felelősséggel teli társadalmi kockázatvállalásra: egyszóval segítik az egész népgazdaság fejlődését. Tisztelt Országgyűlés! A Nehézipari Minisztérium által irányított három központi fejlesztési program eleget tesz, és a jövőben is megfelelhet ennek az elvárásnak. A földgázfelhasználás, a petrolkémiai és az alumíniumipari vertikum központi fejlesztési programjáról ma is elmondható, hogy a népgazdasági hatékonyság fokozására irányul, szolgálja az export növelését, előmozdítja az ipar intenzív és szelektív fejlesztését, koncentráltan és eredményesen járul hozzá a nemzetközi munkamegosztás, és egyidejűleg a technika korszerűsítéséhez. Ezeket állapította meg a terv- és költségvetési, valamint az ipari bizottság együttes ülése. Meghallgatta és észrevételeket, javaslatokat téve megvitatta a nehézipari miniszter írásos jelentését, és elemző, az összefüggésekre irányuló, a megvalósulás nehézségeit is feltáró szóbeli tájékoztatóját, örvendetes, hogy sok nem bizottsági tag is kérte meghívását e fontos témakörök tárgyalására. A bizottsági ülésen 17 képviselő szólalt fel. Az első kérdéscsoport, amellyel a hozzászólók foglalkoztak, a fejlesztés volt, beleértve a hatékonyság, energiaellátási koncepció és a beruházások kapcsolódó kérdéseit. A gázfelhasználás, a gázminőség és a gáztermelés kérdésével Bodnár és Falk, a beruházásokkal és az alumíniumipari intenzifikálással Inokai, Kovács, Tóth és Klabuzai képviselőtársaim, az energiakoncepcióval és az olaj- és a szénbányászat kapcsolataival Kangyalka, Csörgics és Jazbinsek, a petrolkémia és a textilipari minőség összefüggésével pedig Marton képviselőtársam foglalkozott. A három program a lakosságot közvetlenül érintő kérdéseinél szóltak a propán-bután palackgyártás és ellátás megjavításáról, így Vilmányi elvtársnő is; Jávorka és Jazbinsek képviselőtárs a vezetékes gázellátás kiterjesztését