Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-12

797 Az Országgyűlés 12. ülése, 1976. október 15-én, pénteken 798 lamint a politikai, társadalmi szerveink, különösen a párt, és a Hazafias Népfront által nyújtott segítség további fontos záloga annak, hogy a tanácsok tagjai jól eleget tehessenek alkotmányos megbízatásuknak. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslat elfogadása esetén tehát 1977-ben nem lesznek általános tanácsválasztások, hanem arra majd 1980-ban, az országgyűlési képviselőválasztásokkal egy időben kerül sor. A javaslatot megtárgyalta az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága is, és azzal egyetértett. Felhatalmazást kaptam a bizottságtól, hogy a nevükben is kérjem a törvényjavaslat elfogadását. Az a meggyőződésünk, hogy az előterjesztés elfogadása jó összhangot teremt a politikai és gazdasági feladataink sikeres megoldásában. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot szíveskedjék elfogadni. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslathoz hozzászólásra nem jelentkezett senki. Következik a határozathozatal. Kérdem az Országgyűlést, hogy a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadja-e? Aki igen, kérem kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Határozatilag kimondom: az Országgyűlés a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.15—11.37) (Elnök: PÉTER JÁNOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk és áttérünk következő napirendi pontunk tárgyalására. Az Alkotmány 39. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a Minisztertanács tagjai kötelesek tevékenységükről az Országgyűlésnek rendszeresen beszámolni. E kötelezettségnek eleget téve dr. Simon Pál nehézipari miniszter elvtárs beszámol a Nehézipari Minisztérium által irányított központi fejlesztési programok végrehajtásának jelenlegi helyzetéről és az 1976—1980. evek közötti időszak fejlesztési célkitűzéseiről. Dr. Simon Pál nehézipari miniszter elvtársat illeti a szó. DR. SIMON PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Iparpolitikánkkal összhangban a Nehézipari Minisztérium tevékenységének egyik fő célja a hazai nyersanyagkincs mind teljesebb mértékű, gazdaságos kihasználása. E célhoz kapcsolódva törekszünk a hazai energiatermelés és- fogyasztás optimális szerkezetének kialakítására. Fejlesztő munkánkban e téren is — igazodva a párt és a kormány gazdaságpolitikájához — a szelektív iparfejlesztés elvei vezérelnek bennünket. Az a három központi fejlesztési program, amelyről a tisztelt Országgyűlésnek beszámolok, ezeknek az elveknek és céloknak a gyakorlati megvalósítása. A programok végrehajtásának eddigi tapasztalatai lehetőséget adnak néhány általános következtetésre. Mondanivalómat ezek kiemelésével szeretném bevezetni. A IV. ötéves tervvel lezárult első szakasz bizonyítja, hogy a programok megvalósítása a népgazdasági tervek teljesítésének, illetve túlteljesítésének meghatározó feltétele. Jelentős szerepet játszottak abban, hogy a nehézipar túlteljesítette IV. ötéves tervét. Iparpolitikánk számára nagyon jelentős körülmény, hogy ezek a programok megalapozzák a további fejlődést. Ezért egyértelműen állítható, hogy e fejlesztések a népgazdaság tervszerű, arányos, gyors fejlődését eredményezik már ma, és ez várható a jövőben is. Általánosítható következtetés, hogy a programok teljesítése elmélyíti a nemzetközi szocialista integrációt. A hatékony nemzetközi együttműködés céljaink megvalósításának alapvető feltétele is: A KGST-országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott együttműködés. Fejlett szakosítás és termelési kooperáció szükséges a korszerű termelőberendezések létesítéséhez, a szelektív iparfejlesztéshez. A programok megvalósítása .tette lehetővé néhány hasznos, hosszú lejáratú egyezmény megkötését a baráti országokkal, mint például a szovjet—magyar olefinegyezmény, a szovjet—magyar alumíniumegyezmény, a lengyel—magyar vegyiszál-egyezmény, az orenburgi földgázvezeték építésére kötött sokoldalú egyezmény, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A nemzetközi egyezmények iparunkat bekapcsolják a szocialista nemzetközi munkamegosztásba. Ezek az egyezmények szorosan csatlakoznak a KGST-országok komplex programjához. A magyar—szovjet" olefinegyezmény alapján megépült etil én vezeték, amely mint ismeretes. Leninvárost a szovjet-ukrajnai Kalussal köti össze, a komplex program úttörő létesítménye. A központi fejlesztési programok teljesítése során sok nehézséget leküzdöttünk, sok problémát megoldottunk. Gvakran nehéz volt a műszaki célok egyeztetése, gazdasági lehetőségekkel, a népgazdasági hatékonyság és a vállalati érdek összhangjának megteremtése. A jövő érdekében esetenként áldozatokat is hoztunk. A IV. ötéves terv folyamán sikerült az érdekek egyeztetését megoldani. A programokban részt vevő trösztök és vállalatok gazdasági tevékenvségét beillesztettük az általános szabályozó-rendszerbe. Ma már megállapítható, hogv a központi fejlesztési programok teljes vertikumban vizsgálva elérik, egves esetekben meghaladiák az iparvállalatok átlagos jövedelmezőségét. A programok népgazdasági jelentőségének alátámasztására megemlítem: a petrolkémiai program elmaradása esetén 1980-ban a néogazdaság műanyagszükségletének döntő részét tőkés importból kellene fedezni. Sem saiát termeléshez, sem a szocialista országokkal tervezett termékcseréhez szükséges árualapokkal nem rendelkeznénk. Ez az import ma több mint 100 millió dollárral terhelné külkereskedelmi mérlegünket. Fontos következtetés, hogy a központi fejlesztési programok számottevően hozzájárultak