Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-12

785 Az Országgyűlés 12. ülése, 1976. október 15-én, pénteken 786 mi megyénk, Hajdú-Bihar megye is, amely messzebbről indult, mint a többi, gazdaságilag és kulturálisan is elmaradottabb volt. Amikor a harmadik ötéves tervben másfelé már a kulturális létesítmények rekonstrukcióját, korszerűsítését és újabbak megépítését folytatták, nálunk Például még alapvető kommunális beruházásokat kellett ellátnunk. Ennek az elmaradásnak súlyos terhét viseljük napjainkban is. Éppen ezért talán nem lesz visszatetsző, ha azt az egyetlen gondolatot e törvényjavaslat tárgyalása kapcsán megemlítem, hogy a végrehajtási utasítás fogalmazói, a Kulturális Minisztérium gondoljon az elmaradottság meglevő gondjainak felszámolására. Hozzászólásomban csak néhány szembetűnő és valóságos eredményről, megoldandó feladatról és problémáról tettem említést. Hasznos változást hozott a közművelődési határozat Hajdú-Biharban is. Kedvező és szocialista jövőnket tekintve biztató az a megerősödő folyamat, amely a határozat óta elindult. A mai napirendünkön szereplő közművelődési törvényjavaslat, megítélésem szerint, a határozat szellemében kifejezi a közművelődés társadalmi jelentőségét, érvényesíti a jogok és kötelességek egységét. Rámutat arra, hogy az állami, a politikai, a gazdasági és kulturális szerveknek egyaránt fontos feladataik vannak ezen a téren. A társadalmi feladatok meghatározásában a szocialista társadalom igényei megfelelően érvényesülnek. Amellett az egyetemes és az előző korok nemzeti kultúrájának ápolása is fontos szerepet kap, miképpen az önművelés és a különböző kulturális mozgalmak is. A közművelődési törvényjavaslat éppen ezért alkalmas a közművelődés átfogó, n

agyobb távlatokra szóló koncepciójának kialakítására, s mert ilyen, a magam részéről szívesen olvasnám benne többször a „felelős" és a »köteles" szavakat, hogy a családban, a munkahelyen, a közművelődési intézményekben és a társadalmi szervezetekben egyaránt mielőbb kialakuljon az a jó szokás, amelyet a törvény valamennyiünk érdekében előkészít. Dolgozó népünk megbecsülését, új magas r

endű szocialista életformánk biztosítékát látjuk és reméljük ebben a törvényben, arrielynek megvitatását felelősséggel végezzük. A törvényjavaslatot elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Jávorkai István képviselőtársunk felszólalása következik. • JAVORKAI ISTVÁN: Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Tisztelt Országgyűlés! A tatabányai szénbányák keleti 2. bányaüzemének vájára vagyok. Űgy is, mint bányamunkás és mint hosz-' szú évekig dolgozó kultúrmunkás sokat foglalkoztam az emberekkel, a bányászokkal, a fiatal szakmunkásokkal. Ma is köztük dolgozom, ismerem életüket, örömüket, gondjaikat, ezért is kértem szót. Elvtársak, annak a városnak vagyok bányászképviselője, amelynek legjobbjait a múltban, amikor munkát és kenyeret követeltek, sírba küldötte a csendőrsortűz. A bányászok nem felejtenek. A mártírhalált haltak emlékeinek is adózom, amikor Tatabánya város és bányásztársaim bizalmából véleményt alkotok. Véleményt, amely része a nagy egésznek, népünk akaratának, a törvényhozásnak. Tisztelt Országgyűlés! Ma nem a munkáért és a kenyérért kell harcolni, szerencsére van mindkettőből bőven. De van feladatunk, tennivalónk ma is és ebből nem kevés a fejekben. És itt, az emberen keresztül kapcsolódnék a közművelődési törvénytervezethez, amelyet nagyra értékelek, mert egész dolgozó népünket érinti. Kapcsolódom hozzá és egyetértek vele, mert a közösségi művelődést olyan sokoldalúan értelmezi, mint amilyen sokoldalú maga az emberi tevékenység. Ha városunk vonatkozásában nézem a közművelődést, egyértelműen megállapíthatom, hogy szégyellnivalónk nincs. Messziről és mélyről indultunk el és igen magasra emeltük a mércét. Ha azonban felmérjük fejlődésünket, nem lennénk hűek az igazsághoz, ha tagadnók, hogy a műveltségi és iskolázottsági szint nagymértékű növekedése ellenére is elmarad az építőmunka mai követelményeitől, pedig hosszú évek során nagymértékű szervező- és felvilágosító munkát végeztünk. Városunk vezetői és szervezetei munkájuk során nem tévesztették szem elől a szocialista célokat, igyekeztek munkájukat politikai tartalommal megtölteni. Közművelődésünk egyik fontos területe az oktató-nevelő munka. Példának szeretném elmondani, hogy a felnőttoktatás terén csak a szénbányák vállalatnál 1970-ben még üzemeink dolgozói mintegy 50 százalékának nem volt meg az általános iskola nyolc osztálya«. Most ezt az arányt sikerült 25 százalékra leszorítanunk, és a jövőben tovább kívánjuk szűkíteni a nyolc általános iskolát nem végzettek számát. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy fáradozásunk sokszor hiábavaló, mert az iskolából kimaradók újratermelik az utánpótlást. A hozzánk került fiatalok többségével ugyan mi befejeztetjük félbeszakadt tanulmányaikat, » de véleményem szerint mégsem ez a megoldás. A szülőknek, pedagógusoknak, társadalmi szerveknek és az államigazgatás ezzel foglalkozó szakembereinek többet kellene foglalkozniuk az iskolából kimaradókkal és a kimaradás okaival. Iskoláskorban kell ugyanis megszerezni az alapműveltséget, és elsősorban nem a munka rovására. A közművelődési tevékenység másik fontos területe a könyvtári szolgáltatás. Tatabánya kiépült könyvtári hálózattal rendelkezik. A bő könyvválaszték mellett azonban még van tennivalónk azon a téren, hogy a munkásolvasók aránya még jobb legyen. Ezen úgy segítünk, hogy könyvtáraink szerződéseket kötnek a szocialista brigádokkal. Ezek a szerződések a brigádoknak magasfokú kulturálódási lehetőségeket kínálnak és biztosítanak. író-olvasó találkozók megszervezését, munkás-művész találkozók, szellemi vetélkedők rendezését, illetve a továbbtanuló munkások módszeres felkészítésének segítését. Meg kell mondanom, hogy nem mindig élünk a felkínált lehetőségekkel, ezért tiszta lelkiismerettel mondom, hogy közművelődési gondjaink