Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-2

m Az Országgyűlés 2. ülése, 1975. szeptember 25-én, csütörtökön 70 (Szünet: 13.14—14.55. — Elnök: PÉTER JÁNOS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. A következő felszólaló Bisz­ku Béla képviselőtársunk. BISZKU BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A kormány munkaprogram­'jának, amelyet a Minisztertanács elnöke megvi­tatás és jóváhagyás céljából most az Országgyű­lés elé terjesztett, különös jelentőséget ad az a tény, hogy pártunk XI. kongresszusa és az idei választásúik után ez társadalmunk soronlevő ten­nivalóinak, és a kormányzati feladatoknak első konkrét körvonalazása. Mindenekelőtt megálla­píthatjuk, hogy ez a program egészében és rész­leteiben egyaránt megfelel a Hazafias Népfront választási felhívásában megfogalmazott össz­nemzeti céloknak. Ilyenformán, amikor a tisz­telt Országgyűlés (megvizsgálja a programot, és állást foglal, vallójában arról dönt, hogyan va­lósítsa meg a kormány iá következő években a pártkongresszuson kidolgozott és elfogadott, majd a választásokon egész dolgozó népünktől egyöntetűen támogatott politikát. Más szóval: mit teszünk, mit kell (tennünk a fejílett szocia­lista társadalom építéséért. A munkaprogram benyújtása és az Ország­gyűlésnek ezzel kapcsolatos állásfoglalása ki­váltképpen időszerű most, amikor negyedik öt­éves tervünk finisében vagyunk, és ötödik öt­éves tervünk konkrét előkészületein dolgozunk. Amennyire fontos, hogy világos távlatok vonzá­sában rakhatjuk egymásra a jövő építőköveit, éppoly nagy jelentőségű, hogy a kormány mun­kaprogramjában előirányzott feladatok megol­dása során bizton építhetünk dolgozó népünk cselekvő közreműködésére. Az idei képviselőválasztás eredménye tük­rözi a dolgozó nép egységét, a szocializmust épí­tő társadalom tenniakarását. A választás ered­ményében is erőteljesen megnyilatkozott a mun­kásosztály, a párt politikája iránti egyetemes bizalom, és az az eltökéltség, hogy a dolgozók egyetértően támogatják a népszavazásra feltett politika valóra váltását. Terveink realizálásá­nak legfőbb záloga, hogy tovább erősödik a mun­kásosztály vezető szerepe, a szövetkezeti pa­rasztsággal való szilárd egysége, az értelmiség­gel és a szocializmus minden hívével való szoros összefogása. Azzal a hatalmas erővel, amit a szo­cialista nemzeti egység képvisel, a jövőben is minden feladatunkat meg tudjuk oldani. Most, amikor a kormány előterjesztése alapján a kö­vetkező évek munkaprogramját tárgyaljuk, né­pünk bizalomteljes támogatását érezve tekinthe­tünk a jövőbe. Tisztelt képviselőtársaim ! A kormány munkaprogramjának alapvető vonása, hogy céltudatosan és helyesen foglalja össze és önti konkrét formába azokat a teendő­ket, amelyeket a kongresszusi határozatok tar­talmaznak. Az állami munka egész területén, mind a bel- és a külpolitikában, mind a gazda­sági és a kulturális építőmunkában, mindpedig az életszínvonal-politikában folytatjuk az eddigi, nagy eredményeinkkel igazolt irányvonalat. A program ezzel biztosítja a kormányzati tevé­kenységben a szükséges folyamatosságot. Ugyanakkor végigvonul rajta az a határozott törekvés, hogy a munkát, a végrehajtást min­den vonalon tovább kell javítani, figyelembe vé­ve a változó körülményeket. A program valamennyi feladat meghatáro­zásánál az ország érdekeit és szükségleteit tart­ja szem előtt. Ezeket reálisan egybeveti a való­ságos feltételekkel és lehetőségekkel. Csak olyan feladatokat jelöl ki, amelyeknek a teljesítéséhez megvan az erőnk, megvannak a lehetőségeink. A programból az is kiviláglik, hogy a kor­mány a feladatok sikeres végrehajtását egész irányító tevékenységének a továbbfejlesztésé­vel, még több tervszerűséggel és céltudatosság­gal, még szélesebb körű szervező munkávrü kí­vánja előmozdítani. Ezekben az erőfeszítéseiben a kormány számíthat — mint ahogy erről Lá­zár elvtárs beszédében is szólt — a párt, a Köz­ponti Bizottság teljes támogatására. A munkaprogram tekintetbe veszi, hogy a fejlett szocialista társadalom felépítéséért vég­zett munka döntő területe a gazdaság. Ennek tudatában kiemelt figyelmet fordít a gazdasági fejlődés kérdéseire. Azt már az előzetes adatok is megmutatják, hogy sikeresen teljesítjük negyedik ötéves ter­vünket. Tudjuk, hogy a külső gazdasági feltéte­leknek időközben bekövetkezett váratlan válto­zásai nem csekély mértékben megnehezítették tervszerű munkánkat. A népgazdaság fejleszté­sére fordítható anyagi forrásaink tekintélyes ré­szét felemészti, illetve felemésztette a csere­arányromlás. Ezek a nehézségek lassították ugyan gazdasági növekedésünk tempóját, de nem okoztak törést sem gazdasági fejlődésünk­ben, sem az életszínvonal alakulásában. Ez min­denekelőtt munkásosztályunk, népünk helytállá­sának köszönhető. A program előrevetíti, hogy a következő ciklusban, az V. ötéves terv éveiben is szilárd alapokon, tervszerűen folytathatjuk gazdasági építőmunkánkat. Annak ellenére, hogy a kö­vetkező időszakban is nem kevés kedvezőtlen körülménnyel kell számolnunk, a népgazdaság dinamikus növekedésének, a termelékenység emelkedésének, a gazdasági hatékonyság szünte­len javulásának az alapján és azzal arányosan az életszínvonal emelését is biztonságosan ter­vezhetjük. A munkaprogram ilyen fejlődést irá­nyoz elő és megjelöli azokat a kézzel fogható feltételeket és követelményeket, amelyeknek ré­vén elérhetjük a magunk elé tűzött célt. Nem kevésbé fontos azonban, hogy a követelménye­ket, a gazdasági munka minden felelős tényező­je, minden munkahely kollektívája, minden bri­gád és minden egyes dolgozó tisztán lássa. Arra van szükség, hogy minden szinten elmélyülten elemezzék a gazdálkodás helyi feltételeit, a ter­melés és a hatékonyság fejlesztésének a lehető­ségeit. Nem utolsósorban pedig arra van szük­ség, hogy a politikai és gazdasági vezető szer­vek őszintén beszéljék meg a dolgozókkal eze­ket a kérdéseket és az eddiginél is jobban tá­maszkodjanak segítőkészségükre. Ez annál is inkább nélkülözhetetlen erőfor­rás, mert ha azt akarjuk, hogy a munkaprog-

Next

/
Thumbnails
Contents