Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-11

699 Az Országgyűlés 11. ülése, 1976. október 14-én, csütörtökön 700 (Elnök: APRÖ ANTAL. — 11.00 óra.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által Alkotmányunk 22. §-ának (2) bekezdése alapján összehívott Országgyűlés ülésszakát megnyitom. Megállapítom, hogy az Országgyűlés tagjai határozatképes számiban jelen vannak. Tisztelt Országgyűlés! Szomorú kötelességemnek teszek eleget, amikor bejelentem, hogy Radies Győzőné képviselőtársunk, Nógrád megye 5-ös számú választókörzetének országgyűlési képviselője, a szécsényi Mikszáth Kálmán Általános Iskola igazgatója, 1976. augusztus 26án elhunyt. Alig egy éve, hogy Szécsény választóinak bizalmából tagja lett az Országgyűlésnek, ahol a kulturális bizottságban is tevékenykedett. Közéleti tevékenysége azonban több mint két évtizedre nyúlik vissza. Tanítói képesítésének megszerzése után, 1950-ben került Nógrád megyébe, ahol pedagógiai munkásságával egyaránt kivívta a gyermekek és a szülők szeretetét. Emellett mint a szécsényi pártbizottság és a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának tagja fáradhatatlanul dolgozott szűkebb hazájáért, az ott élők gondjainak megoldásáért. Tevékenységét számos elismerés kísérte. Korai halála akadályozta meg őt abban, hogy lelkes közéleti munkáját itt közöttünk, Országgyűlésünk tagjaként tovább folytassa, terveit valóra váltsa. Radies Győzőné képviselőtársunk emlékét megőrizzük és az Országgyűlés jegyzőkönyvében megörökítjük. Kérem, hogy egy perces néma felállással adózzunk emlékének. (Megtörténik.) Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az Elnöki Tanács az Országgyűlés ez év június 25-én berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeleteiről szóló jelentését az Alkotmány rendelkezésének megfelelően az Országgyűlésnek bemutatta. A jelentést képviselőtársaim között szétosztattam. Kérdem az Országgyűlést, hogy az Elnöki Tanács jelentését tudomásul veszi-e? (Igen.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését tudomásul vette. Bejelentem, hogy a Minisztertanács megbízásából Pozsgay Imre kulturális miniszter benyújtotta a közművelődésről szóló törvényjavaslatot, dr. Korom Mihály igazságügyminüzter pedig a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslatokat előzetes tárgyalás céljából az illetékes állandó bizottságoknak kiadtam és az Országgyűlés tagjai között szétosztattam. Tisztelt Országgyűlés! Az ülésszak tárgysorozatául javasolom: 1. a közművelődésről szóló törvényjavaslat tárgyalását, 2. a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását, 3. a nehézipari miniszter beszámolóját a Nehézipari Minisztérium által irányított központi fejlesztési programok végrehajtásának jelenlegi helyzetéről és az 1976—1980. évek közötti szakasz fejlesztési célkitűzéseiről. Elfogadja-e az Országgyűlés a tárgysorozati javaslatot? (Igen.) Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Nem. Határozatilag kimondom: az Országgyűlés a tárgysorozati javaslatot elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Következik a közművelődésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Pozsgay Imre kulturális miniszter elvtársat illeti a szó. POZSGAY IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Történelmünk egyben a magyar nép művelődésének története is. Sok más tényező mellett a művelődésnek, a kultúrának jelentős szerepe volt abban, hogy be tudtunk illeszkedni és fenn tudtunk maradni itt, Európa közepén, anyanyelvünkkel, saját kultúrával, önálló népként; és ki tagadhatná a művelődés szinte felbecsülhetetlen szerepét nemzetté válásunk folyamatában? Aki történelmünket ismeri, azt is tudja, hogy a társadalmi haladásért és nemzeti függetlenségünkért folytatott küzdelmeink mindig egyúttal a „köz" művelődéséért vívott küzdelmek is voltak. A haladás és a művelődés igényének konkrét összekapcsolódása volt ez mindenkor, és ezért lehetséges az, hogy minden nagy történelmi harcunk, forradalmunk — a sorozatos vereségek ellenére is — kulturális értelemben századokra érvényes nyereséggel járt. Mert ezek a harcok sajátos új értékekkel gazdagították kultúránkat, egyre erősítve legalább a felismerést: a kultúrát demokratizálni kell, a nép művelődése nélkül a nemzet nem léphet előre, nem fejlődhet tovább. Történelmünk csendesebb szakaszaiban, a forradalmak készülődésének idején ugyancsak azt látjuk, hogy a politikai mozgalmak a művelődési mozgalmakkal összefonódva, azokkal szerves egységben alakulnak ki és fejtik ki társadalmi hatásukat. A magyar felvilágosodás kora, a reformkor, vagy a felszabadulást megelőző korszak haladó művelődési-politikai mozgalmai (a munkásmozgalom, a haladó népi írók, a Nyugat stb.), ismét a haladás és a művelődés fogalmainak, összekapcsolásával és a kultúra demokratizálásának gondolatával, a nép művelésének szorgalmazásával váltak a magyar történelem és így a magyar művelődéstörténet nagy korszakaivá. A kultúra demokratizálására irányuló törekvések természetesen nem járhattak a kulturális élet tényleges demokratizálásával, mert a társadalom szerkezetének, a társadalmi rendnek gyökeres megváltoztatására akkor nem volt lehetőség. A levert forradalmak, vagy a jelentősebb művelődési-politikai mozgalmak szelleme azonban tovább élt a népben, a szellemi élet legjobbjaiban, és így biztosította kultúránk folytonosságát és fejlődőképességét. A nép művelődésének szükséglete azonban ott feszült a társadalmi mozgások mélyén, és évszázadokon át követelte tudomásulvételét. Bizonyítja ezt az a tény is — és erre büszkék lehetünk —, hogy első ízben már a reformországgyűlések során felmerült annak gondolata; szükség lenne a közművelődést törvény útján is