Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-2

65 Az Országgyűlés 2. ülése, 1975. szeptember 25-én, csütörtökön 66 Az egyik fontos feladatot abban látjuk, hogy a munkahelyek és a munkaerő tervezésének összhangját jobban biztosítani kell. Ennél azonban semmivel sem jelent kisebb feladatot annak biztosítása, hogy a törvényes munkaidőn belül folyamatos, fegyelmezett munka legyen mindenütt, hogy táppénzes állományban valóban betegek legyenek, hogy a munkaidő alatti társadalmi munkát a minimalism csökkentsük, hogy a dolgozóknak ügyes-bajos ügyeiket ne munkaidőben kelljen intézniük, hogy szélesítsük a teljesítménybérezést, itörődjünk a normák karbantartásával. Mindezt nem kívülállóként, a kormányhoz címezve mondom, hanem magunk felé, a szakszervezetek felé is. Ha meg akarunk felelni azoknak taz igényeknek, amelyeket a dolgozók úgy fogalmaznak, hogy folyamatos legyen a .munka, nagyobb legyen a rend, a szervezettség, nem lehet kiikerülni ezeket a kérdéseket. Ez fontos feltétele további gazdasági előrehaladásunknak, a nép életszínvonala emelésének. Tisztelt Országgyűlés! A vállalatok életében ma nagyon sok izgalmas kérdés van. Hiszen készülnek a következő ötéves tervek, folynak az új közgazdasági szabályozók próbaszámításai. Az ország mai helyzetét figyelembe véve szükségszerű, hogy a társadalmi tiszta jövedelemből nagyobb összegeknek kell befolyni a népgazdaság pénztárába. De már most kell gondolni arra is, hogy az állami nagyvállalatok, különösen azok, amelyeknek dinamikus fejlődése népgazdasági érdek is, ne kerüljenek olyan helyzetbe, mint 1972 előtt. A legfontosabb kérdés azonban mégiscsak az, hogy miként fejezzük be az 1975-ös gazdasági évet és ezzel együtt IV. ötéves tervünket, valamint hogyan készítjük elő az 1976-os esztendőt. Figyelmünket, erőnket most nem annyira a vitákra, hanem a munkára kell összpontosítani. Az Országgyűlés mostani ülésszakának feladata, hogy a kormány programját megvitassa és döntsön elfogadásáról. Ma itt e kérdésekben vitatkozhatunk, de holnap egységesen cselekednünk kell. Ebben az egységes cselekvésben nagy felelősség hárul a szákszervezetekre. Ezt a felelősséget átérezve jelentem ki ismét a szákszervezetek és a magam nevében, hogy a kormány programjával egyetértek és e nemes célokhoz illő állhatatossággal fogunk munkálkodni a program megvalósításán. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Györe Sándor képviselőtársunk. GYÖRE SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak ! A választások után közvéleményünk, de mi, képviselők is nagy érdeklődéssel vártuk a kormány elnökének beszámolóját a kormány terveiről és munkaprogramjáról. Lázár elvtárs a kormány megválasztásakor azt kérte tőlünk, hogy mindennapi munkánkkal segítsük a XI. kongresszus határozatainak végrehajtását, tanácsainkkal, bírálatainkkal segítsük a kormányt nem könnyű feladatainak végrehajtásában. Mi, akik hosszú évtizedek óta a mezőgazdaság valamely területén dolgozunk, tudjuk, hogy mindennapi politikai munkánk mellett az elkövetkezendő években is a gazdasági feladatokkal kell nagyon tervszerűen, előrelátóan, okosan foglalkoznunk. A további munkához, az eredmények fokozásához szeretnék néhány javaslatot tenni. A termelőszövetkezetek szabályzórendszere, amely a IV. ötéves tervre vonatkozott, bevált, és biztosította az eredményes gazdálkodást. Tudjuk, hogy az V. ötéves tervben a szabályozórendszer változni fog és az önálló vállalati gazdálkodás továbbfejlesztésével, korszerűsítésével, a belső tartalékok feltárásával kell hozzájárulnunk a nemzeti jövedelem növeléséhez. Azt kérjük a kormánytól, hogy az új szabályzórendszer ne okozzon törést a fejlődésben, biztosítsa a fokozatos átmenetet, és a saját erő növelésével párhuzamosan érvényesüljön. A IV. ötéves terv időszakában jó eredményt értünk el a termelőszövetkezetek együttműködésében. Gyengébb az előrehaladás az állami gazdaságok, az állami vállalatok, s a termelőszövetkezetek kapcsolatában. Gyorsabban lehetett volna előrehaladni a szerződéses termelés, a feldolgozás és az értékesítés terén. A szabályzórendszer nem teszi érdekeltté a különböző szektorokat, hogy az együttműködés fejlődjék. A vezetők szemléletének függvénye, mely területeken értünk el eredményéket. Javasoljuk, hogy az V. ötéves tervben az előreláthatóan szűkebb fejlesztési alapokat koncentráltan, együttműködés kertében használjuk fel a népgazdasági igényeknek megfelelően. A szabályzórendszert úgy kell kidolgozni, hogy minden szektor érdekelt legyen a kapcsolatok továbbfejlesztésében azonos feltételek között. Fontos gazdaságpolitikai kérdésnek tartjuk, hogy a népgazdasági szükségleteket az V. ötéves tervben maradéktalanul kielégítsük. A szabályzórendszer nagy vonalakban egyensúlyban tartotta az egyes ágazatok helyes arányát, mégis minden esztendőben keletkeztt szűk keresztmetszet, ahol az igényeket nem tudtuk kielégíteni. A kormány és a .miniszter elvtárs egyértelműen fogalmazza meg a szükségleteket és a feladatok végrehajtásához kérje a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a területi szövetségek segítségét, az állami szervekkel párhuzamosan. A fejlesztést időben közöljük az üzemekkel, így sok felesleges vitát és nézeteltérést elkerülhetünk. Jó módszernek tartjuk, hogy az illetékes társadalmi szervekkel együtt Romany elvtárs levélben megfogalmazta a kenyérgabona-termesztés feladatait. Világos, egyértelmű a kérés: az 1973. évi kenyérgabona-terület elvetését kéri tőlünk a népgazdaság. Bizonyos vagyok benne, hogy a termelőszövetkezetek teljesíteni fogják a kérést, mert nincs indok a nemteljesítésre. Javaslom ugyanezt a módszert alkalmazzuk a cukorrépa-, a zöldség-, a napraforgó- és a tej termelési ágazatokban. A mezőgazdaságnak nagy tartaléka, hogy nagy területen, nagy telepeken, az éghajlati és a talajadottságoknak megfelelően, jól gépesítve, nagy szakértelemmel termeljük meg a különböző növényeket és állati termékeket. Sokat beszélünk a szakosítás előnyeiről, de spontán használjuk ki a lehetőségeket. E területen egyaránt