Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

647 Az Országgyűlés 10. ülése, 1976. június 25-én, pénteken 648 túlzás azt állítani, hogy Budapesten az ország egészétől eltérő, mégpedig munkaerő-ellátottsági feszültségekkel terhesebb helyzettel állunk szembe. A budapesti iparban 10 év alatt 91 200 fővel csökkent a dolgozók száma, ennek 80 százaléka a negyedik ötéves tervidőszakban. Nem jobb a helyzet a jövőt illetően sem, mert a prognózis szerint a következő öt évben a termelésbe bevonható munkaerő létszáma 32 000 fővel csökken. Az átlagosnál jóval nagyobb a hiány az állami lakásépítkezéseket kivitelező, az épületfelújításokat ellátó építőipari vállalatoknál, a karbantartó, a több műszakos munkarendben dolgozó és többségében nehéz fizikai erőkifejtést igénylő mostoha körülmények között végző munkakörökben, az élelmiszer-kereskedelemben, a lakosság ellátását közvetlenül szolgáló munkaterületeken, a bölcsődék, óvodák, kórházak kisegítő személyzetében. Csak egy kiragadott példával illusztrálom ennek a helyzetnek a súlyosságát. Budapesten az élelmiszerüzletek 18 százaléka döntően, a kis üzletekről van szó, létszámhiány miatt zárva tart. Az a körülmény, hogy az említett fontos területek munkaerő tekintetében ellátatlanok, azt eredményezik, hogy a fővárosban nagyobb feszültségek és ütközések jönnek létre, mint általában, melyek hosszú időn keresztül nem tarthatók fenn. Javaslom a munkaügyi miniszter elvtársnak, hogy a főváros munkaerő-gazdálkodási és irányítási helyzetét, valamint a tennivalókat külön is vizsgálják, illetve határozzák meg. Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság munkaerőgazdálkodási helyzetének lényeges javítása attól is függ, hogy miként alakul a szakmunkásképzés és továbbképzés mennyisége, struktúrája, és színvonala. Jelentős szerepe van ebben az 1969. évi VI. törvény végrehajtásának. Szocialista szakmunkásképzésünk eredményeit mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a jelenlegi szakmunkásállomány 80 százalékát már mi képeztük ki. A gazdasági életben végbemenő változásokat azonban a szakmunkásképzésnek is követnie kell. Az iskoláztatás arányának Karakas elvtárs által ismertetett változtatásával, tehát azzal, hogy az általános iskolát végzettek 50 százalékát feltétlenül szükséges a szakmunkásképzés területére irányítani, egyetértek. Ezt az V. ötéves terv megvalósítása oldaláról, de hosszabb távon is figyelembe veendő célnak tartom. Szakmunkásképzési rendszerünket, a beiskolázottak számát és szakma szerinti összetételét a lehetőségek szerint a munkaerő-gazdálkodási feszültségek feloldásának irányában kell fejleszteni, egyszerre megoldva a korábbi években keletkezett hiányszakmák feltöltését és a jövő feladatainak megoldásához szükséges szakmunkások nevelését. A termelési struktúrák és technológiai eljárások fejlesztésének mai és jövőbeni szakaszaiban megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk a szakmunkás-továbbképzés és átképzés rendszerének továbbfejlesztésére. Ügy gondolom, nem lenne túlzás követelményként állítani a társadalom pénzén kiképzett, továbbképzett vagy átképzett szakemberek elé, hogy tudásukat tanult szakmájukban hasznosítsák a társadalom szükségletei szerint. Többségük ezt is teszi, de nem mehetünk el a mellett a jelenség mellett, hogy nem kevesen vannak, akik szakmájukban addig sem dolgoznak, mint amennyi ideig elsajátították azt. Végül, de nem utolsósorban hangsúlyozom a hozzászólásom elején elmondottakat: a munkaerő-gazdálkodás egyben az embereket közvetlenül, személyüket érintő politikai kérdés is. Ezért a gazdaságpolitikai irányító munkában komplexen, kettőzött figyelemmel, felelősséggel végezzük és végeztessük ezeket a feladatokat. Minden más napirenden levő közgazdasági kérdést meg kell, hogy előzzön a dolgozó emberek sorsát meghatározó döntések ügye. A tervező, szervező és irányító munkának az állami és a vállalati, üzemi vezetés szintjén is olyannak kell lennie, hogy intézkedéseinket a dolgozó emberek elfogadják, magukévá tegyék, készek legyenek azok megvalósítására. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az elmúlt időszakban hazánkban a gazdaságépítő munkában is kiemelkedő eredményeket értünk el. A XI. kongresszus és a Központi Bizottság 1975 novemberi határozata az V. ötéves tervről, a fejlett szocialista társadalom építésének feladatairól lelkesítő, az egész nemzet összefogását igénylő programot fogadott el. A programban szereplő célok megvalósításához a napirenden levő kérdések megoldásában is előre kell haladnunk. A munkaügyi miniszter elvtárs részéről adott értékelés és feladatmeghatározás e célok megvalósításának irányában hat. Ezért azokat az ipari bizottság és a magam nevében elfogadom és a tisztelt Képviselőtársaknak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Halasi Lajosné képviselőtársunk. HALASI LAJOSNÊ: Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés azzal, hogy napirendre tűzte a munkaerő- és bérgazdálkodás helyzetének megvitatását, az V. ötéves terv időszakára vonatkozó foglalkoztatáspolitikai elvek kialakítását, nagyon fontos és időszerű témakör értékelésére vállalkozott. Megyénkben, Baranyában lényegileg ugyanazok a gondok foglalkoztatják a párt-, állami és társadalmi vezetőket, amelyek szinte az egész országban azonos módon jelentkeznek, ugyanazon formában lelhetők fel. Ez a jelenség pedig közismert; vagyis a nemzeti jövedelmünk további szükségszerű növelését extenzív foglalkoztatáspolitikával ma már nem lehet a kialakult demográfiai helyzet alapján megoldani. Megyénkben a munkaerőforrások szűkülése miatt a foglalkoztatottak számát szintén csak kis mértékben lehet emelni. Ezzel egyidejűleg nálunk is tovább kell folytatni a népgazdaság egyes ágazatainak, ezen belül az iparszerkezetnek az átalakítását, arányainak megváltoztatását. Ennek végrehajtásában viszont nemcsak az a feladat áll előttünk, hogy az első alkalommal munkát vállaló fiatalok megfelelő, a népgazdaság szükségleteit alapul vevő elhelyezkedését biztosítsuk, hanem arra is szükség lesz, hogy a már dolgozók egy részét is más munkaterületekre kell majd átirányítani. '