Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.
Ülésnapok - 1975-10
615 Az Országgyűlés 10. ülése, 1976 június 25-én, pénteken 616 (Elnök: INOKAI JÁNOS, 20.00) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirend szerint folytatjuk az élelmiszerekről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Czeglédi Lászlóné képviselőtársunk felszólalása következik. CZEGLÉDI LÂSZLÔNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Két okból határoztam el, hogy szót kérek az élelmiszerekről szóló törvényjavaslat vitájában. Az egyik ok az, hogy négygyermekes munkásasszony vagyok, akinek életében mindig komoly feladatot jelentett a család számára szükséges, megfelelő minőségű és értékű élelmiszerek beszerzése és az ételek elkészítése. A másik ok pedig az, hogy választókerületemben, Győrben igen fejlett élelmiszeripar van, és általában Győr az élelmiszertermelésnek, az élelmiszerforgalomnak és -felhasználásnak jelentős központja. Az elmondott két ok miatt választóim is fokozott érdeklődést tanúsítottak a kérdés iránt. Áttanulmányozva a törvényjavaslatot, arra a megállapításra jutottam, hogy a törvényjavaslat jó, mert olyan előírásokat tartalmaz, amelyek segíteni fognak abban, hogy a lakosság mindig olyan élelmiszert vásárolhasson, amely az egészségre nem káros és megfelelő minőségű is. De be kell vallanom, hogy nem elégedtem' meg a magam megállapításával, hanem — részben képviselőcsoportunknak ezzel a kérdéssel is foglalkozó legutóbbi ülésén — meghallgattam néhány olyan szakember véleményét, aki ismerte a javaslatot és szakszerűen tudta azt értékelni valamilyen szempontból. Meghallgattam olyanok véleményét, akik a mezőgazdaságban termelik az alapanyagot, illetve a nyersen fogyasztásra kerülő élelmiszereket. Beszéltem a feldolgozás és értékesítés néhány szakemberével. Meghallgattam azoknak a véleményét, akik a hatósági élelmiszerellenőrzés területén dolgoztak, de beszéltem olyanokkal is, akik a párt, a népfront és a szakszervezetek soraiban mind a szakemberek, mind pedig a dolgozók széles körének véleményét ismerhetik. Velük való megbeszéléseim során örömmel és megnyugvással állapítottam meg, hogy a most tárgyalásra kerülő javaslat készítését komoly és széles körű vita és véleménykérés előzte meg. Volt olyan, aki felettes szerve útján jutott abba a helyzetbe, hogy véleményét kérték az előzetes tervezethez, de volt, aki tudományos egyesületének felszólítására mondott véleményt. De még ennél is megnyugtatóbb volt azt hallani, hog értékelésük szerint nemcsak kérték véleményüket, hanem hasznosították is azt a tervezet készítői, mert az előkészítéssel eltelt jó néhány év alatt a törvényjavaslat mindinkább tökéletesedett és mind jobban megközelítette várakozásainkat. A meghallgatott szakemberek a törvényjavaslat intézkedéseit tudományosan megalapozottaknak, alaposaknak, mindenre kiterjedőknek mondták, és egyik fő érdemének azt minősítették, hogy hatályát kiterjesztette a korábbi szűkebb terület helyett a nyers élelmiszerektől a készételekig és a felhasznált adalékanyagokig mindenre. Valamint nemcsak az előállítást és az értékesítést kívánja e törvényjavaslat szabályozni, hanem a kettő között történő, és az élelmiszerek esetében különösen nagy jelentőségű csomagolást, tárolást, szállítást is, mint ahogy azt a tervezet 2. §-ában megállapította. Elnézést kérek tisztelt Képviselőtársaimtól, hogy ezek után az elismerő szavak után mégis megemlítek néhány gondot, ami ugyan szigorúan véve nem a törvényjavaslattal kapcsolatos, hanem az annak végrehajtásával foglalkozó jogszabályokra vonatkozik. Ezekre a gondokra a képviselőcsoportunk ülésére meghívott szakemberek hívták fel a figyelmet. A törvényjavaslat szövegének első bekezdése azt mondja: „A cél eléréséhez a szocialista állam biztosítja mindazokat a feltételeket. .." és így tovább. Mind a mezőgazdasági termelés képviselői, mind pedig egyes élelmiszeripari termelő üzemek képviselői kifogásolták azt, hogy a jó minőségben és esetleg elégséges mennyiségben is megtermelt növények és állatok nem juthatnak legjobb állapotukban a fogyasztókhoz vagy a feldolgozókhoz, illetve kivitelre, az átvétel körül tapasztalható különféle nehézségek miatt. Márpedig ha például egy hűtőház vagy egy húsüzem nem megfelelő állapotban kapja meg a nyersanyagot, akkor abból már nem tud minden igényt kielégítő, tehát a leggazdaságosabban értékesíthető árut előállítani. Nekünk, fogyasztóknak néha az az érzésünk, hogy esetenként a drágán megtermelt árunak nincs nagy becsülete. Mindezt — sajnos — abból is láthatjuk, hogy az asztalunkra kerülő élelmiszer, gyümölcs, hús vagy zöldség nem friss. Gondolom, ha a felvásárlással és forgalmazással foglalkozók figyelmesebb munkát végeznének és szem előtt tartanák a fogyasztói érdeket és nem a „kis forgalom — nagy haszon" szellemét követnék, ezek a hiányosságok nagyrészt kiküszöbölhetők lehetnének. Mi, háziasszonyok, fogyasztók egyetértünk a gazdaságos export növelésével is, hiszen éppen a gazdaságosság kívánja azt, hogy a megtermelt áru a lehető leggyorsabban, megfelelő minőségben piacra kerüljön, ugyanakkor felhívom a kormány szíves figyelmét arra, hogy a szükséges export teljesítése és fokozása mellett egy pillanatig se feledkezzék meg a belső piaci ellátás fontosságáról. Gyakran hallani arról is, hogy a korszerű termeléshez szükséges gépek, készülékek, alkatrészek nem állnak úgy rendelkezésre, ahogy ez mindenki szerint kívánatos és sokak szerint lehetséges is volna. Felmerültek olyan kifogások is, hogy nincs kellően biztosítva a kereskedelemben az élelmiszerek osztályozása, az osztályba tartozás jelölése, és az osztály és az ár helyes kapcsolódása. Előfordul a kereskedelemben, hogy kiválogatják a készlet javát és csak a maradékot árusítják, ami már nem azonos minőségű az eredetivel. Különösen a zöldség- és gyümölcsféléknél fordulhat ez elő, de tapasztalható más darabáruknál is. Folytathatnám még ezeknek a gondoknak és az ezekre vonatkozó példáknak a felsorolását, de úgy hiszem, ez a pár utalás is elég a most
