Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-19

1425 Az Országgyűlés 19. ülése, 1973. március 23-án, pénteken 1426 kibírja a politikai kritikát, szocialista, humanista elveinkkel való összehasonlítást. Engedjék meg, hogy felszólalásomban az említett nézőpontok közül egyből vizsgáljam meg a javaslatot: hogyan segíti az eljárásjog eszközeivel jogpolitikai elveink hatályosulását. Egyik legfőbb jogpolitikai elvünk, hogy a jogalkalmazásban a szocialista törvényesség mindkét oldalának érvényesülnie kell. Ennek az elvnek a hatályosulását segíti a javaslat egyrészt azzal, hogy elrendeli, hogy a bűnügyekben eljáró hatóságok bűncselekmény alapos gyanúja esetén, személyre való tekintet nélkül kötelesek a büntető eljárást lefolytatni. Másrészt azzal, hogy megparancsolja, hogy a büntető eljárást csak bűncselekmény alapos gyanúja esetén és csak az ellen lehet indítani, akit bűncselekmény alapos gyanúja terhel. Jogpolitikai elvünk, hogy a büntető eljárás során a helyes elbíráláshoz szükséges valamenynyi bizonyítékot be kell szerezni és figyelembe venni a terhelt terhére és javára szolgálókat egyaránt. Ezt az elvet a javaslat a bizonyítékok szabad értékelése elve törvénybe iktatásával, az eljárásban részt vevő személyek bizonyításban való közreműködési kötelességének előírásával és a bizonyítás általános szabályainak törvénybe foglalásával segíti. Jogpolitikai elvünk, hogy az eljárás minden szakaszában biztosítani kell a terhelt védekezési lehetőségét. Ezt a javaslat a terhelt személyes védekezésének sokoldalú biztosításával — 14 különböző szakaszban van erre rendelkezés — a védőválasztás jogával, a kötelező védelem eseteinek szabályozásával és a védőügyvéd eljárási jogainak az eddiginél is szélesebb megállapításával és a védőnek a terhelt érdekeit szolgáló kötelességei megállapításával segíti elő. Jogpolitikai elvünk, hogy a bűnözés elleni küzdelem fontos politikai feladat, amelyben az egész társadalom közreműködésére van szükség. Ezt az elvet elősegítendő a javaslat szabályozza az állampolgárok feljelentési jogát és azt a kört, ahol ez a feljelentés törvényes kötelesség. Szabályozza a hatóságok és hivatalos személyek feljelentési kötelességét. Előírja, hogy állami szervek, társadalmi szervezetek, szövetkezetek és egyesületek, a büntető ügyekben eljáró hatóságok, a konkrét bűnügyekkel kapcsolatos megkereséseit soron kívül, de legkésőbb 15 napon belül kötelesek teljesíteni. Intézkedik a bűnözés megelőzésére azzal, hogy a hatóságokat kötelezi, hogy a büntető eljárás során derítsék fel a bűncselekmények elkövetését lehetővé tevő okokat és körülményeket, és azokról értesítsék a kiküszöbölésükre hivatott szerveket és e szervek kötelességévé teszi a javaslat, hogy a további bűncselekmények megelőzése végett a feltárt okok kiküszöbölésére tegyenek intézkedéseket és erről a bűnüldöző hatóságokat értesítsék. A büntető eljárásra nézve legjelentősebb jogpolitikai elveink tükrében nézve tehát a javaslatot, megállapíthatjuk, hogy jó a tervezet, mert elősegíti jogpolitikánk hatályosulását. Tisztelt Országgyűlés! Az igazságügyi miniszter elvtárs expozéjában kifejtette, hogy milyen okok tették szükségessé új büntető eljárási törvény alkotását. Az új törvény alkotásával a régitől is búcsúzunk. Tíz évig folyt hazánkban az 1962. évi 8. számú törvényerejű rendelet alapján a bűnüldözés. És az új törvény alkotásánál senki sem mondhatja, hogy nem a szocialista törvényesség betartásával. A párt és a kormány jogpolitikája, következetessége a törvényesség megkövetelésével biztosította ezt, de biztosította a bűnüldözés munkásainak szocialista meggyőződése és helyes gyakorlata is. A bűnüldözés munkásai nem tekintik rögeszmének az alapos gyanút, amit mindenáron be kell bizonyítani, de nem is engedik el fülük mellett a bűncselekményre utaló jeleket. Vezetésünk csak a törvényes munkát ismeri el jó munkának, és ez kifejezésre jut abban is, hogy nemcsak az a bűnüldöző kap munkájáért elismerést, vagy esetleg kitüntetést, aki bebizonyította az eljárás alá vontak bűnösségét, hanem az is, aki kibogozta a terhelő adatok dacára az eljárás alá vont ártatlanságát. Higgyék el a képviselő elvtársak, a bűnüldözési munka nagyon nehéz munka. A bűnüldözőnek kriminalistának, büntető jogásznak, pszichológusnak, pedagógusnak, szociológusnak, közgazdásznak, a műszaki kérdésekhez, a logikához, a dialektikához értő, illetve mindegyikből a szakmához értő embernek és nem utolsósorban politikánkat jól ismerő embernek kell lennie. Sok-sok összefüggésben vizsgálja a bűnüldöző az alapos gyanút, amíg végül a vád vagy a megszüntetés, az elítélés vagy a felmentés mellett határoz. De bármelyik mellett határoz, ha lelkiismeretesen megdolgozott érte, mindkét eredményt nyújtani tudja a jól végzett munka örömét. Ehhez a törvényes igazságkereső munkához eddig is megfelelő kereteket biztosított a ma még hatályban levő büntető eljárási jog. Nem arról van tehát szó, amint Korom elvtárs is kifejtette expozéjában, hogy rossz volt a jelenlegi, hanem arról, hogy azóta több a tapasztalatunk, felhasználhattuk a tudomány eredményeit. Ezt persze más törvények alkotásánál is meg kell tennünk azért, mert szükség van az egyszerűsítésre, lehetőség a továbbfejlesztésre, és új törvényeinkkel való összehangolására. Ami még az új javaslatot illeti, örülünk annak, hogy ahol erre lehetőség van, egyszerűsít a javaslat, örülünk, hogy nem kell felesleges papírmunkát végezni ott, ahol ez nem sért sem állampolgári jogokat, sem bűnüldözési érdekeket, örülünk, hogy felment a javaslat a felesleges formaságok alól, és a vétségi eljárásban mindhárom bűnüldözési szakaszban, de egy pillanatra sem fogunk megfeledkezni arról, hogy a könnyítés az írásbeliségben, az egyszerűsítés az előállítási eljárásnál, a vétségi eljárás szakaszaiban nem ment fel az alaposság alól. Mert az egyszerűsített eljárásban is az ember megítélését érintő nagyon fontos kérdésről van szó: emberről ítélni, ez nem tűri a felületességig egyszerűsített munkát. Tudjuk és szem előtt fogjuk tartani, hogy a legkisebb büntetést, sőt még ügyészi vagy bírói figyelmeztetést sem szabad adni annak a terheltnek, akinek bűnösségéről nem bizonyo-