Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-19

1415 Az Országgyűlés 19. ülése, 1973. március 23-án, pénteken 1416 (Elnök: VARGA GÁBORNÉ. — 10 óra) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirend szerint következik a büntető eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter elvtárs kíván szólni. DR. KOROM MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács megbízásából előterjesztem a büntető eljárásról rendelkező törvényjavaslatot. A javaslat azokat a jogi rendelkezéseket tartalmazza, amelyek megállapítják a büntetőjogi felelősségre vonás rendjét, szabályozzák a büntető eljárásban részt vevő hatóságok és személyek jogait és kötelességeit. Az Országgyűlés a múlt évben alkotta meg a bíróságokról és az ügyészségről szóló törvényeket. Az Elnöki Tanács az 1971. évi 28. számú törvényerejű rendeletével módosította a Büntető Törvénykönyvet, az 1972. évi 26. számú törvényerejű rendeletével pedig a Polgári Perrendtartást. A most benyújtott törvényjavaslat jogrendszerünk fejlesztésének ebbe a keretébe tartozik. Büntető jogszabályaink rendeltetése, hogy jó fegyvert adjanak a bűnüldöző és igazságszolgáltató hatóságok kezébe, társadalmi, állami és gazdasági rendünk védelmére, a bűnüldözés hatékonyságának növelése érdekében. A bűnözés a mi viszonyaink között még számottevő problémát jelent és sok gondot okoz mindanynyiunknak. Éppen ezért a bűncselekmények felderítése, azok elkövetőinek törvényes és gyors felelősségre vonása fontos közérdek. A bűnözés alakulásáról az ország lakosságát rendszeresen tájékoztatjuk. A helyzet azt bizonyítja, hogy a szocializmus építésének előrehaladásával a bűnözés nem csökken automatikusan. Ha az elmúlt éveket vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a bűnözés mennyiségében sem lényegesebb csökkenés, sem emelkedés nincs, összetétele azonban változik. Egyes bűncselekménycsoportokban csökkenés, másokban viszont emelkedés tapasztalható. Számos bűncselekménycsoport elkövetésének gyakorisága pedig egy szinten mozog. Hosszú évek óta alacsony az állam elleni bűncselekmények száma, ugyanakkor változatlanul számottevő a vagyon elleni bűnözés és eléggé gyakoriak az erőszakos jellegű bűntettek. Jelentős a visszaesők száma, és érdemlegesen nem csökken a fiatalkorúak bűnözése sem. A bűnözés okai között lényegesek ma még a régi társadalom tudati maradványai, az olyan jelenségek megléte, vagy újratermelődése, mint a kapzsiság, a nyerészkedés, az egyéni haszonszerzés, a túlzott anyagiasság. Gyakran kimutatható a kapitalista környezet káros hatása is. Hiba lenne azonban csupán ezekben a tényezőkben keresni a bűnözés okait. Azok még egyéb lényeges objektív és szubjektív okokra is visszavezethetők. Így a társadalmi fejlődésünkkel együttjáró ellentmondások, nem egyszer a kellő szervezettség és ellenőrzés hiányosságainak csábításai, az alkoholizmus, a sokszor tapasztalható lazaság, az állampolgárok jogi ismeretének hiánya, a családi és iskolai nevelés gyakran nem kielégítő volta — mind-mind megtalálhatók a bűnözés okai között. Az okokat, azok „rangsorolását", összetevőit most nem részletezem. Mindegyikük külön elemzést igényel, amelynek alapján fontos következtetéseket vonhatunk le. A bűncselekmények okai között azonban az anyagi nehézség okozta kényszer, a létfenntartás biztosítása, vagy más hasonló, a kapitalizmusban oly jellemző motívum alig szerepel. Meggyőződésem, hogy csakis a mi társadalmunk képes a bűnözést kiváltó okokat megszüntetni és így hosszabb távon a bűncselekmények számát lényegesen visszaszorítani. Ebben a munkában a bűnüldöző és igazságszolgáltató hatóságokra nagy feladatok hárulnak. Erőfeszítéseiknek azonban csak akkor lehet tartós eredménye, ha kapcsolódik ahhoz a többi állami és társadalmi szervek munkája, az állampolgárok támogatása is. Tisztelt Országgyűlés! A bűnüldöző és igazságszolgáltató hatóságok elsőrendű kötelessége, hogy a jogszabályok megtartásával és megtartatásával őrködjenek hazánk szocialista jogrendje, közbiztonsága fölött. Ezért a törvényeink rendelkezéseinek megfelelően kell fellépniük mindazokkal szemben, akik a jogszabályainkba ütköző cselekményeket követnek el. A bűnüldöző és igazságügyi hatóságok dolgozói alapvetően sikeresen oldják meg nehéz feladataikat. Megbízhatóan őrködnek hazánk közrendje és közbiztonsága fölött. Felmerülhet a kérdés, hogy ha ez így van — már pedig így van —, akkor mégis miért terjesztünk elő új törvényjavaslatot? Mindenáron újítani akarunk? Újból más szabályok megtanulására akarjuk késztetni a rendőröket, az ügyészeket, a bírákat és az ügyvédeket, valamint egyetemeink jogászhallgatóit és részben az állampolgárokat is? Nem! A törvényjavaslat nem ilyen megfontolásokból, hanem elvi és gyakorlati szükségszerűségből került a Tisztelt Ház asztalára. Az 1962. évi 8. számú törvényerejű rendelettel megalkotott, és jelenleg hatályos büntető eljárási jogszabályunk a feladatát alapvetően jól betöltő jogalkotás. Éppen ezért a most előterjesztett törvényjavaslat megőrzi és továbbfejleszti mindazokat az eljárási elveket és rendelkezéseket, amelyek eddig is gerincét képezték büntető eljárásunknak. A bűnüldözés mai követelményei és az eljárási jogszabályok előírásai azonban nem egyszer ellentmondásba kerülnek egymással. A vitathatatlanul helyes elveket érvényre juttatni kívánó részletszabályok ma már sok esetben feleslegesen bonyolulttá és hosszadalmassá, nehézkessé teszik a büntető igazságszolgáltatást. Ennek következtében az eljárás nem kellően differenciál és az elkövetett bűncselekményeket nem mindig tudja követni a gyors felelősségre vonás. Az új törvény megalkotására alapvetően a hatékonyabb és gyorsabb büntető eljárás érdekében van szükség. Ugyanakkor szolgáljuk azt az alkotmányos elvet is, hogy az állampolgárok