Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-18

1407 Az Országgyűlés 18. ülése, 1973. március 22-én, csütörtökön 1408 társadalmunk. Ha feltételezi rólam valaki az itt ülők közül, hogy én a nyugdíjasokat lebecsülném, akkor önmagamat is lebecsülném, hiszen három év múlva nyugdíjas korhatárban leszek és nagyon remélem, hogy nyugdíjas is leszek, és nekem is nagyon fájna, ha valaki úgy nézne rám, hogy tehertétel vagyok, minek élek már egyáltalán. Nagyon kérem Papp elvtársnőt, ne vegye ezt részemről disszonáns hangnak — vagy a nyugdíjasok lebecsülésének, mert saját korosztályomat, és a néhány évvel idősebbeket becsülném le vele — és azt hiszem, eddigi munkámmal ezt talán mégsem érdemeltem meg. Azt mondja, disszonáns hang az is, hogy eltartottak. Én ezt a szót beszédemben nem használtam. - Meg lehet nézni az újságokban. • Ezt a szót, hogy „eltartottak" a nyugdíjasok, nem használtam. Ellenben azt kifejtettem, mint okos kormányintézkedést — elnézést a jelzőért —, hogy a nyugdíjas korban levők további foglalkoztatását a kormány elősegíti, és azt is, hogy a nyugdíj mellett hosszabb ideig dolgozhatnak a nyugdíjasok, tehát igényt tartunk munkájukra. Ezt fejtettem ki, és nem azt, hogy eltartottaknak tartom a nyugdíjasok széles táborát. Még egy dolog, ami nagyon megütötte a fülemet, és engedjék meg, hogy erre kitérjek, mert ez — sajnos — 20 év óta tartja magát. Jó lenne, ha eltűnne a közéletből ez a fogalom, hogy „Ratkó-gyerekek". Először is Ratkó elvtársnő nem érdemli meg, hogy 20 év óta az akkori pártvezetés és kormány hibás intézkedését az ő nyakába varrják. Ez az egyik. Én itt vagyok, engem lehet bántani, én tudok válaszolni az elvtársnőnek. Ratkó elvtársnő nincs itt. 20 év óta az egész országban ezt az intézkedést Ratkó-krtézkedésnek hívják. Ez az asszony azt tette, amit az akkori párt- és kormány vezetés elhatározott, nem érdemli meg — ő is nyugdíjkorhatárú egyébként (taps.) —, hogy a távollétében bántsák. De csak az egyik dolog az, hogy megbántanak egy asszonyt, aki szerintem nem érdemli meg, hogy 20 éven keresztül bántsák. De Papp Dénesné elvtársnőtől azt kérdem, hogy ő vajon, amikor Ratkó-gyerekekről beszél — beszédében több alkalommal is —, nem gondol-e arra, hogy 200—300 ezer ma már felnőttkorú fiatalt bánt meg vele, aki úgy érezheti, hogy csecsemőkorától kezdve felesleges ember? Ezeknek a gyerekeknek jó része már a katonaidőn is túl van, más része az egyetemi padsorokban ül, a többiek a mezőn, az erdőn, az ipari üzemekben dolgoznak. Hogyan lehet ezeknek a gyerekeknek folyton odavágni, hogy „Ratkógyerekek"? Már az óvodában ezt hallhatták kis értelmükkel, és azóta végig hallhatják, hogy ők a „Ratkó-gyerekek". Voltak problémáink. Legalább olyan problémánk lesz 15 éven keresztül ebből, hogy 30—40—50 ezer gyerekkel kevesebb lép .munkába, mint amennyire szükségünk lenne most. Legalább annyira problémánk lesz. Ezekből az észrevételekből — én azért válaszolok rá őszintén, nyíltan és talán kicsit élesen, mert —- azt vélem kiolvasni, hogy az expozémból az elvtársnő azt a következtetést vonja le, vagy attól tart, aminek az ellenkezőjét világosan megmondtam ; nem akarjuk visszaállítani a régi abortusz-törvényt, annak a hasonmását sem, ami akkor volt. Aki ettől fél, azt én megnyugtathatom, hogy ezt nem akarja sem a párt, sem a kormány. De valamelyes egész enyne intézkedést ezen a területen is tennünk kell, ahogy mondtam, a nők egészségvédelme érdekében. Nem lehet például megengedni azt, hogy hat hónaponként abortáljanak, nem lehet megengedni, a nők egészségének a védelmében. (Taps.) Papp elvtársnő azt is kifogásolta, hogy a marxista—leninista nevelésről nem beszéltem eleget. Elvtársak, lehet, hogy hiú ember vagyok, én azzal hízelgek magamnak, hogy az egész beszédem a marxista—leninista elveken, ideológián és eszmeiségen épült fel, nem azért, mert én csináltam, azért, mert a kormánnyal együtt csináltam, azért, mert több PB-tag is megnézte, de mellesleg azért is, mert négy évtizede ezen az eszmén nevelkedtem fel. Az, hogy a beszédemben nem volt külön rész, hogy hogyan kell a marxizmust—leninizmust oktatni, lenét, hogy hiba. Ha az elvtársnő felszólalásában például 20 percig erről beszélt volna, kiegészíthette volna beszédemet. (Taps.) Egyébként — elnézést kérek —, a következő is olyan egyetértés volt, hogy az elvtársnő valójában nem értett velem egyet. Azt is mondta többek között, hogy ő azt sem hiszi el, hogy 3,6 százalékkal fog nőni az árszínvonal. Meg van győződve róla, hogy többel fog nőni. En elmondtam erről a véleményemet most már kétszer, harmadszor pedig meg csak egyet mondhatok. En többet, mint a becsületemet rátenni arra, amit mondtam, — a kormány és a párt nevében — többet rátenni nem tudOK. Az eivtarsnot arra kérem és mmdenKit arra KéreK, hogyna az év végi költségvetes-targyaiásnal vagy a jövő év eiejen, amiKor az egész évet látjuK már, azt tudjáK mondani, hogy egytized szazaieKKai több lett az árszinvonal-noveicedés 3,ti-nal, akkor mondják azt, nogy nem azt mondtam, amit gondoltam és nem azt cseieKedtem, amit megígértem a parlament oen. De eieve ne tetelezzeK fel roiam es a Kormányról a rosszat, üzt az egyet kérem es szeretnem elvárni is. A környezetvédelem nagyon fontos kérdés, erről sem beszéltem, de bcnnitzler József képviselő elvtárs felszólalásában meggyőzően beszélt ennek a fontosságáról. Teljesen egyetértek azzal az észrevétellel, hogy a kormány erélyesen szerezzen érvényt a környezetvédelmet szolgáló jogszabályoknak. Ez az erély egyébként más jogszabályok végrehajtásánál is szükséges. Magyarország területe, — az egész országot tekintve feltétlenül igaz —, a környezeti ártalmakkal sok nyugati országhoz viszonyítva, még kevésbé károsított. Ennek ellenére már vannak olyan országrészek, nem is kell messze menni, például Budapest és annak egyes részei különösen, ahol az ártalmak nemcsak elérik, hanem jelentősen meghaladják azt a mértéket, amit a szakemberek megengedhetőnek tartanak. A .kormány több alkalommal foglalkozott ezzel a kérdéssel. Határozat írja elő, hogy az új beruházások, létesítmények telepítési helyének megválasztásánál a környezetvédelmi szempontokat fokozottabban vegyék figyelembe.