Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-18

1407 Az Országgyűlés 18. ülése, 1973. március 22-én, csütörtökön 1408 társadalmunk. Ha feltételezi rólam valaki az itt ülők közül, hogy én a nyugdíjasokat lebecsül­ném, akkor önmagamat is lebecsülném, hiszen három év múlva nyugdíjas korhatárban leszek és nagyon remélem, hogy nyugdíjas is leszek, és nekem is nagyon fájna, ha valaki úgy néz­ne rám, hogy tehertétel vagyok, minek élek már egyáltalán. Nagyon kérem Papp elvtárs­nőt, ne vegye ezt részemről disszonáns hang­nak — vagy a nyugdíjasok lebecsülésének, mert saját korosztályomat, és a néhány évvel időseb­beket becsülném le vele — és azt hiszem, eddi­gi munkámmal ezt talán mégsem érdemeltem meg. Azt mondja, disszonáns hang az is, hogy eltartottak. Én ezt a szót beszédemben nem használtam. - Meg lehet nézni az újságokban. • Ezt a szót, hogy „eltartottak" a nyugdíjasok, nem használtam. Ellenben azt kifejtettem, mint okos kormányintézkedést — elnézést a jelzőért —, hogy a nyugdíjas korban levők további fog­lalkoztatását a kormány elősegíti, és azt is, hogy a nyugdíj mellett hosszabb ideig dolgozhatnak a nyugdíjasok, tehát igényt tartunk munkájuk­ra. Ezt fejtettem ki, és nem azt, hogy eltartot­taknak tartom a nyugdíjasok széles táborát. Még egy dolog, ami nagyon megütötte a fülemet, és engedjék meg, hogy erre kitérjek, mert ez — sajnos — 20 év óta tartja magát. Jó lenne, ha eltűnne a közéletből ez a fogalom, hogy „Ratkó-gyerekek". Először is Ratkó elv­társnő nem érdemli meg, hogy 20 év óta az ak­kori pártvezetés és kormány hibás intézkedését az ő nyakába varrják. Ez az egyik. Én itt va­gyok, engem lehet bántani, én tudok válaszolni az elvtársnőnek. Ratkó elvtársnő nincs itt. 20 év óta az egész országban ezt az intézkedést Ratkó-krtézkedésnek hívják. Ez az asszony azt tette, amit az akkori párt- és kormány vezetés elhatározott, nem érdemli meg — ő is nyugdíj­korhatárú egyébként (taps.) —, hogy a távollé­tében bántsák. De csak az egyik dolog az, hogy megbántanak egy asszonyt, aki szerintem nem érdemli meg, hogy 20 éven keresztül bántsák. De Papp Dénesné elvtársnőtől azt kérdem, hogy ő vajon, amikor Ratkó-gyerekekről beszél — beszédében több alkalommal is —, nem gon­dol-e arra, hogy 200—300 ezer ma már felnőtt­korú fiatalt bánt meg vele, aki úgy érezheti, hogy csecsemőkorától kezdve felesleges ember? Ezeknek a gyerekeknek jó része már a katona­időn is túl van, más része az egyetemi padso­rokban ül, a többiek a mezőn, az erdőn, az ipa­ri üzemekben dolgoznak. Hogyan lehet ezeknek a gyerekeknek folyton odavágni, hogy „Ratkó­gyerekek"? Már az óvodában ezt hallhatták kis értelmükkel, és azóta végig hallhatják, hogy ők a „Ratkó-gyerekek". Voltak problémáink. Leg­alább olyan problémánk lesz 15 éven keresztül ebből, hogy 30—40—50 ezer gyerekkel kevesebb lép .munkába, mint amennyire szükségünk len­ne most. Legalább annyira problémánk lesz. Ezekből az észrevételekből — én azért vá­laszolok rá őszintén, nyíltan és talán kicsit éle­sen, mert —- azt vélem kiolvasni, hogy az ex­pozémból az elvtársnő azt a következtetést von­ja le, vagy attól tart, aminek az ellenkezőjét vi­lágosan megmondtam ; nem akarjuk visszaállí­tani a régi abortusz-törvényt, annak a hason­mását sem, ami akkor volt. Aki ettől fél, azt én megnyugtathatom, hogy ezt nem akarja sem a párt, sem a kormány. De valamelyes egész eny­ne intézkedést ezen a területen is tennünk kell, ahogy mondtam, a nők egészségvédelme érde­kében. Nem lehet például megengedni azt, hogy hat hónaponként abortáljanak, nem lehet meg­engedni, a nők egészségének a védelmében. (Taps.) Papp elvtársnő azt is kifogásolta, hogy a marxista—leninista nevelésről nem beszéltem eleget. Elvtársak, lehet, hogy hiú ember va­gyok, én azzal hízelgek magamnak, hogy az egész beszédem a marxista—leninista elveken, ideológián és eszmeiségen épült fel, nem azért, mert én csináltam, azért, mert a kormánnyal együtt csináltam, azért, mert több PB-tag is megnézte, de mellesleg azért is, mert négy évti­zede ezen az eszmén nevelkedtem fel. Az, hogy a beszédemben nem volt külön rész, hogy ho­gyan kell a marxizmust—leninizmust oktatni, lenét, hogy hiba. Ha az elvtársnő felszólalásá­ban például 20 percig erről beszélt volna, ki­egészíthette volna beszédemet. (Taps.) Egyébként — elnézést kérek —, a követke­ző is olyan egyetértés volt, hogy az elvtársnő valójában nem értett velem egyet. Azt is mond­ta többek között, hogy ő azt sem hiszi el, hogy 3,6 százalékkal fog nőni az árszínvonal. Meg van győződve róla, hogy többel fog nőni. En elmond­tam erről a véleményemet most már kétszer, harmadszor pedig meg csak egyet mondhatok. En többet, mint a becsületemet rátenni arra, amit mondtam, — a kormány és a párt nevében — többet rátenni nem tudOK. Az eivtarsnot arra kérem és mmdenKit arra KéreK, hogyna az év végi költségvetes-targyaiásnal vagy a jövő év eiejen, amiKor az egész évet látjuK már, azt tud­jáK mondani, hogy egytized szazaieKKai több lett az árszinvonal-noveicedés 3,ti-nal, akkor mondják azt, nogy nem azt mondtam, amit gon­doltam és nem azt cseieKedtem, amit megígér­tem a parlament oen. De eieve ne tetelezzeK fel roiam es a Kormányról a rosszat, üzt az egyet kérem es szeretnem elvárni is. A környezetvédelem nagyon fontos kérdés, erről sem beszéltem, de bcnnitzler József kép­viselő elvtárs felszólalásában meggyőzően be­szélt ennek a fontosságáról. Teljesen egyetér­tek azzal az észrevétellel, hogy a kormány eré­lyesen szerezzen érvényt a környezetvédelmet szolgáló jogszabályoknak. Ez az erély egyéb­ként más jogszabályok végrehajtásánál is szük­séges. Magyarország területe, — az egész országot tekintve feltétlenül igaz —, a környezeti ár­talmakkal sok nyugati országhoz viszonyítva, még kevésbé károsított. Ennek ellenére már vannak olyan országrészek, nem is kell messze menni, például Budapest és annak egyes részei különösen, ahol az ártalmak nemcsak elérik, hanem jelentősen meghaladják azt a mértéket, amit a szakemberek megengedhetőnek tarta­nak. A .kormány több alkalommal foglalkozott ezzel a kérdéssel. Határozat írja elő, hogy az új beruházások, létesítmények telepítési helyének megválasztásánál a környezetvédelmi szempon­tokat fokozottabban vegyék figyelembe.

Next

/
Thumbnails
Contents