Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-18

1373 Az Országgyűlés 18. ülése, 1973. március 22-én, csütörtökön 1374 szemléleti egységet, amely a közelmúltban hozott nagyfontosságú párt- és kormányhatározatok, intézkedések kapcsán kialakult és érik a munkások, műszaki és gazdasági szakemberek és vezetők körében. Az elmúlt évek tapasztalatai is bizonyítják, hogy dolgozóinkra biztosan lehet számítani a helytállásban. Feladatainkat a jövőben is becsülettel fogjuk végezni és teljesíteni. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a következőkben röviden érintsem azokat a problémákat, amelyeket Herczeg elvtárs vetett fel hozzászólásában. A híradástechnikai ipar fejlődése az elmúlt 25—27 év alatt rendkívül dinamikus volt Magyarországon. Ez az iparág egyik vezető iparágunkká fejlődött ki. Kétségtelen, hogy a fejlődés egyes szakaszaiban voltak visszaesések, de ezeket a híradástechnikai ipar központi intézkedések, párt- és kormányintézkedések nyomán gyorsan, határozottan le tudta győzni. Az ilyen nagyobb visszaesés először 1956 és 1960 között jött létre, az utána következő években, 1960 és 1965 között dinamikus fejlődésnek lehettünk tanúi. Az előző öt év alacsony tervéhez viszonyítva 1960 és 1965 között a híradástechnikai ipar export vonatkozásban 25—26 százalékkal, termelési vonatkozásban 21 százalékkal fejlődött. 1965 és 1970 között, tehát harmadik ötéves tervünk alatt a híradástechnika exportja, amibe a nagy híradástechnikai berendezések, a vákuumtechnikai berendezések és a közszükségleti cikkek is beleszámítanak, évente 13 százalékkal fejlődött. Jelentős volt a továbbfejlődés a jelenlegi ötéves terv első két évében is, amikor 1971-ben 26 százalékkal, az elmúlt évben pedig közel 20 százalékkal nőtt az ágazat exportja. E számadatok alapján nyugodtan merem állítani, hogy a híradástechnikában és exportjában véleményünk szerint visszaesés nem következett be. Azt,, hogy egyes területeken fejlettebb híradástechnikai cikkek kiszorítják a kevésbé fejletteket, természetes folyamatnak kell tartani, és ilyen folyamattal nemcsak a híradástechnika területén, hanem más területeken is találkozunk. Tisztelt Országgyűlés! És úgy gondolom, a jelen ötéves terv időszakában a híradástechnika fejlődése és eredményei biztosan alátámasztják azt, hogy mint korábban, az elmúlt húsz évben, a híradástechnika továbbra is minden évben egyik vezető iparága lesz iparunknak. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Papp Dénesné képviselőtársunk. DR. PAPP DÉNESNÉ: Tisztelt Képviselőház! Képviselő Elvtársak! Miniszterelnökünk expozéja, az írásos információ és az előttem felszólalt képviselő elvtársak hozzászólásai világosan tükrözik való életünk dinamikus, az utóbbi három-négy évben szinte imponáló fejlődését. De tükrözik a fejlődéssel együtt járó nehézségeket is. A miniszterelnök elvtárs beszámolójából talán hiányzott, vagy inkább kicsi helyet foglalt el az emberek gondolkozása marxista fejlődésének értékelése. Az a véleményem, hogy ez sokkal lassúbb, mint gazdasági fejlődésünk üteme. És bajainknak egyik része talán ebből származik, nemcsak a növekedés nehézségeiből. Fock elvtárs beszámolójával kapcsolatban három kérdéshez szeretnék röviden szólni. Az egyik a hatáskörök átadása, másik a nyugdíjasok helyzete, a harmadik a budapesti lakásépítés és lakáskérdés, A hatáskörök átadása bizonyos szervektől bizonyos szervekhez egészen más képet fest az iparban és más képet például az oktatás területén, ahol én is dolgozom. Gondolom, hogy az új mechanizmus hatáskör-decentralizálása azért, abból az egészséges elvből született, hogy a döntések ott történjenek, ahol az információk a vezetőnek rendelkezésére állnak a döntésekhez. Sajnos, a mi életünk egy kicsit mindig afelé romlik, hogy a jó döntések rossz megvalósítása visszájára fordítja a dolgokat. így történt ez az oktatásban is, hiszen az ipar analógiájára az iskolák igazgatóinak hatáskört adtak. Mi történt ezzel a hatáskörrel? Előttem szólt már dr. Nóvák Pálné elvtársnő erről abból a szempontból, hogy ez a hatáskör milyen mérhetetlen nehézségeket jelent a kisközségekben, a falvakban az iskolák ellátása, fenntartása, a pedagógusok fizetése tekintetében. De most nézzük meg az iskola részéről, mit jelent ez a hatáskörátadás? Azt jelenti, hogy az iskolák igazgatói alkalmaznak, a bértömeggel, vagyis a bérekkel gazdálkodnak, és gyártják a papírokat. Tudniillik sem virmanolási, sem semmi más lehetősége nincs az igazgatónak. Megkapja a bért, ami neki jár, ahány pedagógusa van, annak megfelelő bérét. Mit kezd vele? Kifizetteti. De ezt a feladatot olyan szervtől, ahol erre kiképzett emberek vannak, olyan szervnek adták át, ahol sem kiképzett emberek, sem erre alkalmas emberek nincsenek. Mert szerintem egy jó igazgató alkalmas arra, hogy pedagógiailag és oktatási szempontból vezesse az iskolát, de nem pénzügyi és nem személyügyi ember. Sem a Munkaügyi Minisztérium mérhetetlen sok, sem a Pénzügyminisztérium még mérhetetlenebbül sok rendeletét nem ismeri. Ezeket meg kell tanulnia, sőt az összes változásokat is figyelemmel kell kísérnie, s ugyanakkor nem jut ideje arra, hogy az igazán komoly és a pedagógusok által magukénak érzett párthatározatot az állami oktatásról megvalósítsa. Elvtársak, ez nem korszerű, de még kevésbé célszerű, hogy olyan szerveknek adjunk feladatokat, amihez nem értenek. Én javasolom a kormánynak, hogy a tanácstörvény megsértése nélkül át kellene gondolni ezeket az intézkedéseket és bizonyos változtatásokat kellene ebben tenni. Meg kell mondanom, hogy a pedagógusok sem mindig érnek rá a gyerekek oktatására és nevelésére, mert a másik fő hiba az, hogy ahány gyermekekkel foglalkozó intézmény alakul a fővárosban vagy országosan, lehetne sorolni a végtelenségig, a pályaválasztási tanácsadótól kezdve végig-végig, azoknak az összes szervezési és felvilágosító munkáját a pedagógusok végzik, holott nem erre vannak alkalmazva, hanem ezek a szervek lennének hivatva arra, hogy elvégezzék a maguk feladatát minden területen. És ne adják át hamis érvek alapján az iskoláknak.