Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-30

2231 Az Országgyűlés 30. ülése, 1974. október 4-én, pénteken 2232 feltételére egyaránt. Elősegítette ezt a közelmúltban végrehajtott központi bérintézkedés is, amely fokozta a szakigazgatásban dolgozó orvosok anyagi és erkölcsi megbecsülését. A bérintézkedésnek is köszönhető, hogy az itt dolgozó orvosok jobban kötődnek munkakörükhöz és várhatóan jobban törekszenek szakképzettségük fokozására, a megnövekedett önállósággal párhuzamosan mind felelősségteljesebb munka végzésére. Ügy tűnik, ma már sikerült az első lépést megtenni az orvostársadalom körében is a tanácsi szakigazgatási munka elismerése és megbecsülése irányában. Ezt tovább fokozhatná egy olyan intézkedés, amely az egészségügyi szakigazgatás vezető orvosai számára rendszeres lehetőséget biztosítana külön bérezés nélküli konkrét orvosi elfoglaltságra, szakmai napra. A rendszeres kapcsolat az orvoslással — ez érdeke lenne az egyénnek és a szakigazgatási munkának egyaránt. Most, hogy a tanácstörvény végrehajtásának néhány tapasztalatát említem az egészségügyi, szociálpolitikai ágazat kérdéseit illetően, úgy érzem, meg kell emlékeznem az egészségügyi törvény végrehajtásáról is. Az egészségügyi törvény végrehajtása nem választható el a tanácsi munkától, a tanácstörvény érvényesülésétől. A lakosság egészségvédelmét, gyógyítását szolgáló alap- és középfokú intézmények lényegében a tanácsok hatáskörébe tartoznak. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy kölcsönösen még szorosabb együttműködésre van szükség az egészségügy országos vezetése, az országos szakintézetek, valamint a területi vezetés és annak intézményei között. Véleményem szerint a helyzet felfelé ívelő, azonban a kapcsolatok szélesítése, rendszeressége és tartalma még sok lehetőséget kínál annak érdekében, hogy az ágazat központi célkitűzései és a tanácsok egészségügyi ágazati tevékenysége még összehangoltabb an biztosítani tudja az egészségügyi törvényben megalapozott célok elérését. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a választókörzetemben szerzett tapasztalatok alapján a közös tanácsú községek helyzetéről. A községekben kibontakozó gazdasági koncentráció megköveteli a tanácsi, az államigazgatási munkában a színvonalemelkedést, amelynek egyik megnyilvánulása a túlzott tagozódás megszüntetése, az erők koncentrálása. Mindez elsősorban a lakosság érdekeit szolgálja. Figyelembe kell venni e téren azt az alapvető tényt, hogy az emberékben mindenütt erősen él a lokálpatriotizmus, kisebb községekben talán még inkább, mint nagyobb településeken. Érzékenyen, fokozott figyelemmel kísérik, hogy önálló tanácsuk megszűnésével nem kerülnek-e túlságosan hátrányos helyzetbe a tanácsi székhelyközségekkel szemben. Több helyen — és véleményem szerint helyesen — a kétkedések levezetésre a közös tanács, működésének megkezdése után, a társközség legégetőbb gondjait igyekszik megoldani. A nagyobb anyagi lehetőségek birtokában gyakran olyan feladatokat teljesítettek, amelyekkel a korábbi kisközségi önálló tanács még hosszabb időn át sem tudott volna megbirkózni. Az ilyen gyakorlat feltehetően megalapozza a társközségek jó kapcsolatát. A kellő gonddal megszervezett falugyűlések, a kihelyezett tanácsi testületi ülések mindmind jó módszerei a kapcsolatok erősítésének. A társközségek tanácstagi csoportjai jó működésének rendkívül fontos szerepük van községük érdekeinek képviselésében. A tanácsoknak fokozott figyelemmel kell kísérniük munkájukat, mert tevékenységük ma még gyakran csak formális. Különböző rétegtalálkozók, így női, ifjúsági, munkás-, paraszt-, értelmiségi találkozók és még sok más kiaknázatlan lehetőség van a társközségek egységes közösséggé szervezésére. Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának beszámolóját jónak tartom, mert reálisan tükrözi a tanácstörvény végrehajtásának állását. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést másfél órára felfüggesztem. (Szünet: 13.42—15.07. Elnök: PÉTER JÁNOS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket újból megnyitom. Bejelentem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy Borbándi János elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese kíván szólni. BORBÁNDI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Amint a vitában már elhangzott, Országgyűlésünk olyan időpontban tárgyalja a tanácstörvény végrehajtásának tapasztalatait, amikor egész dolgozó népünk pártunk XI. kongresszusára és hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára készül, amikor elért eredményeink számbavételével és további feladataink meghatározásával foglalkozunk. Eredményeinkben jelentős szerepe van szocialista államunknak, amelynek politikai alapja a munkásosztály és a parasztság szövetsége, feladatait pedig a lakosság, a dolgozó milliók közreműködésével és támogatásával végzi. Ezen belül a tanácsok is részesei és formálói eredményeinknek. Munkájuk összetett, sokirányú kapcsolatban van egész társadalmi életünkkel és politikai rendszerünkkel. Ezért a tanácstörvény tapasztalatainak az Országgyűlés plénumán történő értékelése szerves része összegző munkánknak, amelyet napjainkban a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet különböző területein végzünk. Nem a tanácsok „belügyéről" van tehát szó, hanem államrendszerünket és egész társadalmunkat érintő, a közvélemény érdeklődését is joggal kiváltó belpolitikai eseményről. Az értékelés lehetőséget nyújt arra is, hogy mérlegeljük, hogyan kapcsolódik a tanácsok munkája az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztésének — a párt és a kormány által meghatározott — programjához; hogyan érvényesül a tanácsok társadalompolitikai szerepe, hogyan alakulnak tömegkapcsolataink, és menynyire sikerült hatékonyabbá tenni központi irányításukat.