Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-30

2223 Az Országgyűlés 30. ülése, 1974. október 4-én, pénteken 2224 güket is. Választókörzetemben Rozsály közös tanácsú község példáját említeném meg, ahol a lehetőségek eléggé behatároltak. Ennek ellenére jelentős eredményeket értek el a jó együttműködés révén. Javult a községben a lakosság kommunális, egészségügyi és egyéb ellátottsága. Vannak községek, ahol a társadalmi munka és anyagérték realizálása a költségvetési és fejlesztési alap forrásának 31 százalékát teszi ki. A koordinációs tevékenységet egyes nagyközségi tanácsok már a középtávú fejlesztési tervekkel összhangban szervezték, tehát nemcsak a pillanatnyi és spontán lehetőségekre alapoznak. Az iparosodás, az urbanizálódás szükségessé és lehetővé tette, hogy egyes községek az együttműködést a közigazgatási határokon túlra is kiterjesszék. A gyakorlat azt igazolta, hogy a koordináció is akkor a leghatékonyabb, ha ebben a testületek szerepe kerül előtérbe. A koordináció pozitív hatása abban is jelentkezik, hogy a tanácsok az együttműködés kapcsán jobban megismerik a területükön működő gazdasági egységek tevékenységét, gazdálkodásuk körülményeit és eredményeit. A közigazgatási határokon túli kapcsolatok lehetővé teszik, hogy megismerjék a nagyobb fejlesztési, beruházási elképzeléseket, és ezekhez véleményt mondjanak. . A koordinációs tevékenységben a tartalékok a mi tapasztalataink szerint is elég nagyok. Ezen a területen is a tanácsok részéről még nagyobb tervszerűségre, előrelátásra és kezdeményezésre van szükség. Ezeket a megállapodásokat össze kell hangolni a község középtávú tervével. Befejezésül, a tanácstörvény még hatékonyabb végrehajtása érdekében, csatlakozva az előttem felszólaló képviselőtársakhoz, néhány javaslatot teszek, illetve az általuk előterjesztett javaslatokhoz csatlakozom. Szükségesnek tartom a lakosság sokoldalú tájékoztatásának még jobb megszervezését, a kialakult formák, módszerek továbbfejlesztését, tartalmi gazdagítását. Ez egyik fontos tényezője a tanácsi szervek és a lakosság közötti kapcsolat állandó erősítésének. A városok és környékük, illetve a városok és járások lakosságát érintő államigazgatási, lakossági ellátási feladatok hatékonyabb megoldása érdekében jobban ki kell használni a meglevő lelehetőségeket is, és szükséges vizsgálni — ahogy ezt már Hornomé elvtársnő is javasolta — a szervezeti formák továbbfejlesztésének lehetőségeit. Annak érdekében, hogy a tanácsi szakapparátus még inkább tudja szolgálni az ügyet, különösen a községekben szükséges az apparátus politikai és szakmai felkészültségének gyorsabb fejlesztése. összefoglalva az a véleményem, hogy a tanácstörvény végrehajtásának tapasztalatai igazolták, hogy a tanácsi tevékenység fejlődése összhangban van a társadalom egészének fejlődésével, a tanácsok megfelelően el tudják látni a reájuk háruló növekvő feladatokat, a törvény jól szolgálja társadalmi céljaink elérését, a tanácsrendszer fejlődését. Elvei és rendelkezései beváltak, a törvényben elég sok lehetőség rejlik. Egy hosszabb végrehajtási folyamatnak még csak a kezdetén vagyunk. Nagyon sok még a lehetőség a helyi erőforrások feltárására és az állampolgároknak a közügyekbe való aktív bevonására. Ehhez a munkához, mint képviselő, választókerületemben és munkahelyemen a továbbiakban is tevőlegesen segítséget kívánok adni. Az írásban előterjesztett beszámolót és a szóbeli referátumot elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Gajdócsi István képviselőtársunknak adom meg a szót. DR. GAJDÓCSI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Jó három és fél éve hoztuk a tanácstörvényt és munkálkodunk végrehajtásáért. BácsKiskun megyei tapasztalatok is igazolják, hogy a törvény jelentős állomása volt tanácsaink életének, fejlődésének, nagymértékben hozzájárult az állami élet további megszilárdításához, a szocialista demokrácia kiszélesedéséhez. A megjelenés idején érzékelt kedvező társadalmi fogadtatás ma is tart, eredményes tevékenységgel párosul, rendszeres kapcsolatokra támaszkodva kiteljesedik a tanácsok munkájában. Általában érvényesült az államigazgatás egységesítésének alapelve. Az állami irányításon belül a tanácsokhoz csoportosítottak át több olyan feladatot, amit korábban csak központi irányítás mellett véltek megoldhatónak. Mindez feltétlenül pozitív, mégsem lehet elhallgatni ugyanakkor, hogy tanácsaink néhány esetben a kellő előkészítés lehetősége nélkül, vagy mert nem volt meg bennük az ellentmondás ereje, vállaltak olyan feladatokat is, amelyekhez csak részben vagy töredékesen biztosították a személyi és tárgyi feltételeket, kockáztatva azt, hogy az emiatt nem kielégítően végzett munkát a tanácsok tehetetlenségével, alkalmatlanságával címkézik. Tisztelt Országgyűlés! A következőkben a tanácsi gazdálkodásban Bács-Kiskun megyében tapasztalt néhány jelenségről, a hatósági munkáról és a társadalmi összefogás egyik fontos eleméről, a társadalmi munka szervezéséről szeretnék beszélni. A tanácstörvény hatályba lépését követően Bács-Kiskun megyében is tanúi lehetünk annak, hogy a tanácsok gazdasági szervező tevékenysége fokozatosan javul, minőségileg fejlődik. A gyakorlat alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy a tanácsi szabályozó rendszer megfelel. A vitában már érintették, de én is szeretnék röviden szólni a bérmaradványról, ami viszszatérően konfliktusok forrása. Véleményünk szerint elsősorban azért, mert a központi szervek többnyire megyei szinten összesített bérmaradvány összegét érzékelik, kifogásolják, ugyanakkor nem veszik figyelembe az intézmények számát, ahol a bérmaradvány képződik. BácsKiskun megyében például 1973-ban a tanácsoknál, intézményeknél 13 millió forint volt a bérmaradvány, a bérösszeg két százaléka. Ez így összességében talán sok, de elviselhetőbb a kép, ha azt is elmondjuk, hogy ez az összeg több mint 800 intézmény között oszlott meg, keletkezésének okai pedig döntően fluktuáció, betegség, ideiglenesen be nem töltött állások.