Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-30

2219 Az Országgyűlés 30. ülése, 1974. október 4-én, pénteken 2220 Bár kétségtelen tény, hogy 1971—72—73ban a községi tanácsok költségvetési pénzeszközei mintegy 40 százalékkal, a fejlesztési alap mintegy 70 százalékkal magasabbak mint a harmadik ötéves terv éveiben, azonban a költségvetés több mint 90 százaléka jogilag behatárolt, illetve munkabérek és fenntartási költségek. így a tanácsok területi elvének érvényesítése sem a tervezés, sem a megvalósítás terén nem mindig egyértelműen realizálható. Ennek ellenére a helyi tanácsok, a községi tanácsok rendkívül nagy körültekintéssel, felelősségük tudatában döntenek a rendelkezésükre álló igen csekély pénzeszközök felhasználásáról, de a gazdasági feltételek szabályozottsága sem egyértelmű. A terület ipari, kereskedelmi, szolgáltató, általában gazdasági funkciói ellátásában a tanácstörvény a tanácsok és a gazdálkodó szervek vonatkozásában számos tényezőt nem szabályoz ellégé részletesen. Hiányzik a meg nem valósítás esetén a tanácsok szankcionálási lehetősége, vagy a gazdasági befolyásoláshoz szükséges pénzeszköz. A gazdasági feltételek megteremtésénél az ötödik ötéves terv tervezése során jó lenne ezeket figyelembe venni. Választókerületemben a községi tanácsok néhány problémáját említem meg. A községeknél igen komoly gazdasági és politikai jelentősége van a tanyaterületekről a belterületre való vonzódásnak. A lakosok, főleg a fiatalok — a belterületen — tanyásközségekről van szó —, telepszerű lakásépítkezéshez alkalmas, közművesített telkeket igényelnek. Nem beszélve a községben az alapellátások biztosításáról, az egészségügyi, gyermekjóléti, művelődési intézmények megvalósításáról! A községek saját fejlesztési alapból, főleg a csatornázásokat nem tudják megvalósítani. Jó lenne az ötödik ötéves terv időszakában bizonyos mértékű célcsoportos közműfejlesztés azoknál a községeknél, ahol az ténylegesen indokolt. A községek tervszerűen készülnek e célok megvalósítására, ezért pénzeszközeiket az OTP-nél tartós betétben gyűjtik. Az előttem felszólaló képviselőtársam is szólt már erről, de meg kívánom még említeni, hogy az OTP-nél tartós betétben gyűjtik pénzüket, mert több év alatt tudják összegyűjteni a pénzt, amely szükséges ahhoz, hogy egy-egy feladatot megvalósítsanak. Azonban nagyon gyakran kerülnek a községek olyan helyzetbe, hogy az árváltozások következtében, amikor a végszámla kifizetésére kerülne sor, már nem elegendő a fedezet. Ekkor próbálják a községek egymástól kölcsönkérni a gyűjtögetett pénzt. Ezek ugyan nem olyan túl nagy összegek, általában 200—300 ezer forintig terjednek, s nagyon jó lenne, ha a megyei tanácsok az OTP megyei igazgatóságán keresztül fejlesztési hitelalapot biztosítanának, az átlag pénzmaradványok figyelembevételével középlejáratú hitelt adhatnának a rászorult községeknek. Erre az OTP igazgatóságok szakmai felkészültsége és a tanácsokkal való jó kapcsolata megvan. így biztonsággal oldhatnák meg a tanácsok átmeneti pénzügyi nehézségeiket, és egyben ösztönöznék a községeket további fejlesztési alapok tartós betétként való elhelyezésére, illetve a takarékosságra. A másik ilyen probléma a felújítási alap felhasználásával kapcsolatos költség. A tanácsok önálló gazdálkodása és hatásköre a tanácstörvény alapján kedvező, jó gazdasági lehetőségeket biztosít, egyes pénzügyi rendelkezések azonban még mindig merevek, annyira, hogy ezzel az önállósággal nem, vagy csak kevésbé tudnak élni a tanácsok. A községekben a tanácsházak, a gyermekjóléti intézmények, az iskolák, az óvodák, a művelődési házak elavultak, a község pénzeszközei nem teszik lehetővé, hogy új létesítményeket hozzanak létre. Ezért a felújítási alapból kell a nehézségeket bizonyos időre megoldani. De a felújítással együtt gyakran szükségessé válik egy kisebb mérvű bővítés is, például egy házasságkötő terem, vagy egy óvodai foglalkoztató terem, vagy egy vízvezeték beszerelése, vagy éppen a központi fűtésé, de erre már nincs mód, sem pénz, sem lehetőség és hiába van meg a tanácsi önállóság. De még jó néhány ilyen konkrét példát elmondhatnék. Az illetékesek azonban ezt tudják és ezért nem is kívánom az időt ezzel tovább húzni. Tisztelt Országgyűlés! A tanácsok önkormányzati jellegének érvényesülését az általam elmondottak nagyban befolyásolják. Ezért öszszességében megállapítható, hogy az önkormányzati jelleg ilyen szempontból a tanácsi munka leggyengébb területe. Azt is meg kell mondanom, hogy a tanácstörvény hatálybalépésével ilyen irányban indokolatlanul túlzott volt a várakozás a lakosság részéről. Természetesen az elmondottak az önkormányzatnak csak egyik oldalát jelzik. A másik oldal társadalmi, közéleti, kulturális és egyéb területeken a nagyobb felelősséget, a több kezdeményezést jelenti, s örömmel mondhatom, hogy a másik oldal már eddig is nagyszerű eredményeket hozott. Megyénkben számtalan jó példát mondhatnék el. Sajnos, akad rossz példa is. A szentesi járásban például Nagymágócs községben a helyi párt és tanács, népfront irányításával, nem tanácsi szervek társadalmi és gazdasági összefogásával két hónap alatt teljesen létrehoztak egy 50 személyes óvodát. A közvetlen szomszédos községben, ahol nem szervezték meg a társadalmi összefogást, sokkal hosszabb idő alatt még a tervek sem készültek el. Több törekvés van megyénkben arra is, hogy a tanácsok és a nem tanácsi szervek együttesen tartsák fenn a művelődési házat, az óvodát és a bölcsődét. Választókerületemben is több községben a társadalmi munka nagyon szép példáját lehetne elmondani, de hadd említsem meg csak öttömös községet, ahol az egész lakosság és a Magyar László Termelőszövetkezet iskolai napközit hozott létre. Vagy Ásotthalom községet, ahol alkotmányunk ünnepére a külterületi lakosság — a belterületi lakosság és a tsz-tagság egy nagyon szép, modern könyvtárat létesített. A nagyközségi és a községi tanácsok, a közös tanácsok és a nem tanácsi szervek jó együttműködését példázza megyénkben az is, hogy felsorolhatnék akár húsz községet is, ahol tár-