Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-30

2187 Az Országgyűlés 30. ülése, 1974. október 4-én, pénteken 2188 helyi megítélésre lehet bízni, hogy a kötelezően előírtak mellett milyen feladatokat és milyen sorrendben oldjanak meg. A tanácsok eszközei nem korlátlanok. Nyilvánvaló, hogy ha adott esetben — mint például az elmúlt években — a társadalmi szükségletek, lakossági igények hatá­sára a tervezettnél több gyermekintézmény lé­tesítését határozzák el, akkor más területeken nincs lehetőség a terv túlteljesítésére. Ha nem ezt tennék, megalapozatlan célokkal állnának a lakosság elé, annak minden politikai következ­ményével együtt. Ügy vélem, a minisztériumok­nak jobban kell bízniuk abban, hogy a tanács­testületek helyesen mérlegelik az ágazati érde­keket és felelősségteljesen, általában a népgaz­dasági érdekeket és a helyi igényeket figyelem­be véve döntenek a szükségletek kielégítéséről. A tapasztalatok is ezt igazolják. Ugyanakkor a tanácsok egy része, éppen a jelentős ágazati és lakossági igények hatására, túlértékelte lehetőségeit, vagy megyei, központi segítségben bízva, olyan fejlesztéseket is terv­be vett, amelyek megvalósításához nem voltak meg a feltételek. Előfordult a beruházások alá­tervezése, vagy túl költséges megoldások válasz­tása is. Az áremelkedés mellett elsősorban ezért kényszerültek az érintett tanácsok időközben módosítani a tervüket. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy ha minden tanács jobban előkészítette volna beruházásait, nyílt város- és községpolitikát folytatva őszintén feltárná a la­kosság előtt a lehetőségeket, akkor megelőzhet­ték volna a megalapozatlan, túlzó vagy partiku­láris érdekeket szolgáló fejlesztéseket, és maguk is jelentősen mérsékelhették volna gazdasági gondjaikat. A tanácsok jelentős szervező munkát vé­geztek terveik teljesítése érdekében. Ennek eredményeként az elmúlt három évben örvende­tesen javult a lakosság ellátottsága, egyes terü­leteken pedig kiemelkedő eredmények szület­tek. Csak érzékeltetésképpen említem meg, hogy a korábban más rendeltetésű, de ilyen célra át­alakított helyiségekkel együtt a fő építkezések mellett már a múlt év végéig megvalósult a ne­gyedik ötéves tervidőszakra tervezett általános iskolai osztálytermek 99, a középiskolai osztály­termek 83, a bölcsődei férőhelyek 66 százaléka. 52 400 óvodai férőhely létesült, egyharmadával több, mint amennyit a terv előír. Megkülönböz­tetett figyelmet fordítottak a tanácsok a lakás­építésre, a vállalatok munkáslakás-építési akciói­nak támogatására és ösztönzésére. Az 1973-ban indult munkáslakás-építési akció keretében már ez év közepéig közel ötezer lakás épült fel. Mindennek szerepe van abban, hogy várhatóan némi belső arányeltolódással a tervezett 400 000 lakásnál több épül fel. Jelentős gondot okoz az állami és a telepszerű többszintes magánlakás­építkezésekhez szükséges területek közművesí­tése, de a lakásépítéstől függetlenül is növek­szik a még ellátatlan településeken, településré­szeken a közművek iránti igény. Az eredmények mellett nem lehet szó nél­kül hagyni, hogy a tanácsok több fontos terü­leten, különösen a kórházak, kollégiumok, víz­művek, szennyvíztisztító művek építésében és a vízvezeték-hálózat bővítésében elmaradtak ter­vük időarányos teljesítésétől. Ezt tervszerűbb munkával, jobb koordinációval fokozatosan pó­tolniuk kell. A tanácsok többsége a költségvetés eszközeivel is évről évre tervszerűbben, kiegyen­súlyozottabban gazdálkodik. Biztosítják a több mint 16 ezer intézményük zavartalan működé­sét. Több helyen nem kielégítő, hiányos az in­tézmények gazdálkodásának felügyelete és az ellenőrző munka. A költségvetési gazdálkodás szerteágazó te­rületéről két olyan témát érintek, amelyet az ülést megelőző vitában többen is szóvá tettek. Az egyik az az ellentmondás, amelyre az írásos beszámolóban utaltam, hogy a jelenlegi szabá­lyozás szerint nem képződik annyi felújítási alap, mint amennyire szükség volna a középü­letekben, intézményekben, lakásokban megtes­tesülő jelentős állami vagyon megóvásához. Ugyanakkor a tanácsok a meglevő felújítási ala­pot sem használták fel. A lemaradás okát vizs­gálva az állapítható meg, hogy a tervszerűtlen előkészítés, a kapacitáshiány és a műszaki fel­készületlenség az ok. Már a korábbi jelzések alapján az érdekelt minisztériumokkal együtt dolgozunk a megfelelő intézkedések előkészíté­sén, de a tanácsok saját maguk is többet tehet­nek lemaradásuk behozásáfa. A másik sokat vitatott téma a tanácsok pénzmaradványának nem egyértelmű megítélé­se. A viszonylag magasnak tűnő pénzmarad­vány egyik oka kétségtelenül a helyenként túl óvatos gazdálkodás és a feladatok elvégzésének hiányos előkészítése. Nem hagyható azonban fi­gyelmen kívül, hogy a maradvány mintegy 1800 tanács és több mint 10 ezer intézmény között oszlik meg, jelentős részét teszi ki a kötelező tar­talékolás, az áthúzódó kötelezettségek fedezete, s az időközben keletkező bevételi többlet. Más­részt sok tanács a lakosság egyetértésével olyan fejlesztést tervezett, amelynek megvalósításához több évig kell a pénzt gyűjtenie, márpedig ez egyértelműen helyes. Mindezt figyelembe véve országos átlagát tekintve ténylegesen jóval kisebb az elfekvő pénzmaradvány. A nagyobb arányú pénzmarad­vány képződésének elkerülése érdekében ugyan­akkor indokolt megvizsgálni, hogy milyen for­mában lehet a tartósan fel nem használt pénz egy részét központilag szabályozott módon át­menetileg átcsoportosítani a tanácsok között. Ebben az esetben azok a tanácsok, amelyek jól előkészítették a tervezett beruházást, a felújí­tási hitel igénybevételével ezt hamarabb meg is valósíthatják. Kedves Elvtársak! A törvény jelentősen nö­velte a tanácsok gazdaságszervező, kulturális nevelő és a lakosságot ellátó szerepkörét, és ez a jövőben még növekedni fog. Az írásos beszá­moló áttekintést ad arról, hogyan tettek eleget ebből eredő kötelezettségeiknek. Ezért most csak néhány kérdésről szólok. A tanácsoktól mind több erőfeszítést kíván az ágazati feladatok végrehajtása. Sokrétű szer­vező és koordináló munkára van szükség az ipa­ri, az építőipari, a mezőgazdasági, az élelmiszer­ipari termeléssel kapcsolatos feladatokon kívül a közoktatási, közművelődési határozatok végre­hajtása, a szocialista tudatformálás, az egész-

Next

/
Thumbnails
Contents