Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-29

2169 Az Országgyűlés 29. ülése, 1974. október 3-án, csütörtökön 2170 exportra. Rendkívül dinamikus volt az elmúlt évek külkereskedelmi forgalomnövekedése. Rendszeresen túlteljesültek külkereskedelmi előirányzataink, javult a devizakitermelés, gazdaságosabbá vált az exportszerkezet. Néhány más tényezőn kívül ebben fontos szerepe volt ennek a fordulatnak, tehát a közvetlenebb kapcsolatnak. A termelő vállalatok nemcsak folyó munkájukban, hanem fejlesztési tevékenységükben is figyelembe vették és tudatosan megtervezték a termelés és a külkereskedelmi munka közötti szoros kapcsolatot. Nemcsak közvetítőkön keresztül, hanem közvetlenül érezve a nemzetközi piac változásait, érzékletesebben és gyorsabban reagáltak azokra. Semmiképpen sem akarom kisebbíteni a külkereskedelmi vállalatok érdemeit, vagy — mint ahogy törvényjavaslatunk fogalmaz — a külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalatok érdemeit, de az nyilvánvaló, hogy csak azt lehet eladni, amit előzetesen megtermeltek, tehát a termelő vállalatok és a külkereskedelmi forgalmazó vállalatok közös eredménye, amit ezen a területen elértünk. Tisztelt Országgyűlés! A külkereskedelmi munkának, akár exportról, akár importról van szó, a számos közreműködő között két fő szereplője van, a külkereskedelmi joggal rendelkező vállalat és a termelő vállalat. Különösen így van ez az export tekintetében. Van néhány vállalatunk, amely egyesíti ezt a két érdekeltséget, ezek a külkereskedelmi joggal felruházott termelő vállalatok. Az általánosabb és a kritikusabb eset, amikor két vállalatról van szó, mert ebben az esetben nemcsak a külső hatások fontosak a munka minőségének alakulása szempontjából, hanem a két vállalat együttműködésének munkája, színvonala is. Nem véletlen, hogy az áttérés időszakában a termelő vállalatok között sokan olyanok is igyekeztek a külkereskedelmi jog megszerzésére, amelyek azóta már ettől véglegesen elálltak. Az áttérés során jelentkezett meglepetések, sokszor negatív, szorító hatások reflexszerűen azt a nézetet váltották ki, hogy a vállalatra szakadt gondok tekintélyes része nem is valós gond, hanem csak a külkereskedelmi partner nehézkességéből fakad, ami a termelő vállalatok érdekeinek rossz képviseletéből ered. Később bizonyos lehiggadás volt tapasztalható. Ennek legalábbis két fontos oka volt véleményem szerint. Az egyik az, hogy a külkereskedelmi tevékenység bonyolultsága, az ezzel járó gondok, a külkereskedelmi munka speciális tudnivalói, számos nyelv ismerete stb. kiváltottak egy önkritikus folyamatot, és az átmeneti lelkesedés emiatt lelohadt. De ezzel teljesen egyenrangú az a másik fontos ok is, ami a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok részéről jelentkezett. A külkereskedők munkája állandó, és éopen az érdekeltségből fakadó szorosabb kontroll alá került. Kezdetben ezt még a termelő vállalatok bizonyos bizalmatlansága is kísérte. Ez a kontroll fegyelmezettebb munkát követelt meg tőlük, és egy, a korábbitól merőben eltérő kapcsolat alakult ki a külkereskedők és a termelők között. A legtöbb külkereskedő kereste az utat az együttműködés szorosabb formáinak kialakítására, közös tárgyalások rendszerére, együttes külföldi utak szervezésére. Ez a folyamat, ahol jól csinálták, megszüntette a kezdeti bizalmatlanságot, a felek megértették érdekeik azonosságát vagy közel azonosságát, sokat javult a kölcsönös információ, nyílt vagy nyíltabb lapokkal ültek le ezt követően az egymás közötti tárgyalásokhoz, a tervkészítő munkához. Nem állítom, hogy ma már mindenütt a kívánatosnak megfelelő ez a kapcsolat. De azt mondom, ismereteim szerint a kapcsolatokra ma már alapvetően ez jellemző. A két vállalat ma már a legtöbb esetben elválaszthatatlan társként működik együtt a külkereskedelmi munkában. Természetesen ez az általánosítás azokra a termelő vállalatokra vonatkozik, amelyek jelentős mértékben exoortérdekeltségűek, tehát amelyeknél a termelés, a termelés növekedése vagy a termelés gazdaságossága ' a külpiaci munka minőségétől függ. A törvényjavaslat 9. §-a kimondja: ..Ha a külkereskedelmi szerződés tárgya termelési együttműködés vagy szakosítás, az ilyen szerződés előkészítésében és megkötésében — külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalattal egvütt — külkereskedelmi tevékenységre nem jogosult gazdálkodó szervezet a külkereskedelmi tevékenvség szabálvainak megtartásával külkereskedelmi jog nélkül is részt vehet". Ügy érzem, ez a oaragrafus. miközben bizonvos esetekben szükségesnek minősíti a gazdálkodó szervezetek részvételét a szerződések előkészítésében és megkötésében, tulaidonkénnen más esetekre vonatkozóan az ilyen közreműködést mint szükségtelent mellőzi. Ha általában természetesnek tekintené a törvényjavaslat a termelő vállalatok il ven tevékenységét, akkor szükségtelen lenne kiemelni az e bekezdésben foglaltakat, tehát a termelési együttműködés vagv a szakosítás esetét. E^ves imrágakban már korábban is, de a legtöbb iparágban az utóbbi évtizedben a kereskedelmi szerződések előkészítése és megkötése mind i óbban a műszaki tevékenvség formáját is felveszi. Olvan konkrét műszaki, szakmai kérdésekben kell dönteni, am elvekre naorakész választ a külkereskedelmi vállalatok dolgozói legtöbbször nem is tudnak adni. Nem véletlen, hogy a tárgyalások, a szerződéselőkészítések rendszere mind jobban i<?énvli a termelő vállalatok szakembereinek részvételét. Tulajdonképpen ez a szükségszerűség teremtette meg az eddigi együttműködést is. Erről egyébként a törvény részletes indokolásában a 10. oldalon a következő megállapítás van: „A külkereskedelmi szerződések kötésének gyakorlata azt mutatja, hogy a külkereskedelmi vállalatok a műszaki és a fontosabb gazdasági kérdések tárgyalásába belföldi partnereikéi egyébként is bevonják". Ez minden további kommentár és minősítés nélkül szerepel a szövegben. Hogy jó-e vagy rossz, kívánatos-e vagy nem, és ha így van, miért nem lehet általában a szükségességet előírni, erre itt nem kapunk választ. Ez a gyakorlat nemcsak a termelési együttműködés vagy szakosítás esetében alakult ki, hanem általában, ahol a termelő vállalat adottságainak ismerete, a világ technikai fejlődésé-