Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-29

2157 Az Országgyűlés 29. ülése,.1974. október 3-án, csütörtökön 2158 Példaként említem meg, hogy a szövetkezeti világszervezet keretében működő Intercoop nevű közös szövetkezeti beszerzési társulás, amelynek a tagjai zömmel a nyugat-európai fejlett tőkés országok szövetkezeti szervei, évről évre növeli a közszükségleti cikkek vásárlását a magyar szövetkezeti külkereskedelmi vállalattól. Jelentőséggel bírnak a szövetkezeti külkereskedelem termelési kooperációjából eredő szállításai, amelyek révén a termelt áruk exportja és a vállalkozásból származó jövedelemrészük is szolgálja a népgazdaságot. Ilyen céllal működik például Gyomán a japán szövetkezeti szervekkel létrehozott kötöttárutermelést folytató üzem. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat az ország társadalmi, politikai, gazdasági érdekeit állítja a középpontba, helyesen határozza meg külgazdasági kapcsolataink célját, az e tevékenységben részt vevő szervezetek jogait és kötelességeit, külkereskedelmünk hatékonysága szempontjából fontos más további elveket. A szövetkezetek szemszögéből is szükségesnek tartjuk, hogy a törvényjavaslat a szocialista elveinknek és az eddigi gyakorlatunknak megfelelően sarkalatos tételként rögzíti az állam külkereskedelmi monopóliumát. Véleményünk szerint is erre több ok miatt szükség van. Nemzetközi gazdasági kapcsolataink nyilvánvalóan csak a népgazdaság érdekei elsődlegessége érvényesítésével, a jelen és a távlati időszakban érvényesülő gazdaságpolitikai célokkal összhangban fejlődhetnek sikeresen. Olyan nagy jelentőséggel bíró célok, mint például a KGST-hez tartozó országok szocialista integrációjának megvalósítása, továbbá a tőkés országokkal az ismert bonyolult politikai-gazdasági körülmények közepette kifejtett külkereskedelmi tevékenység egyaránt megköveteli az állam vezető szerveinek egyértelműen meghatározó szerepét a külkereskedelem irányításában. Ez teszi lehetővé ugyancsak a szocialista tervgazdálkodásunk egyik fő kérdésének, a szilárd külkereskedelmi egyensúlynak a biztosítását is. Mindez egyértelműen indokolja, hogy a szövetkezetek és szerveik, államunk külkereskedelmi célja és politikája és most már a majd életbe lépő törvényes szintű jogszabályok igen következetes érvényesítésével fejtsék ki tevékenységüket. A törvényjavaslat kimondja, hogy külkereskedelmi tevékenységet csak külkereskedelmi jog alapján lehet végezni. Külkereskedelmi joga pedig annak a gazdálkodó szervezetnek van, amelyet alapító okirata vagy külön engedélye erre feljogosít, összhangban az alkotmányunkkal, a szövetkezeti törvénnyel és más, magas szintű jogszabályokkal, tehát — igen helyesen — nem tesz különbséget az állami, illetve a szövetkezeti külkereskedelmi vállalatok között. Egyenlő feltételeket és jogosultságokat állít e szervezetek elé. Ügy ítéljük meg, hogy ez a felfogás az eddigi gyakorlat által is igazoltan jól szolgálja a nemzetközi gazdasági és egyben társadalmi, politikai kapcsolataink fejlődését. Ez az állásfoglalás ugyanakkor egyrészt a szövetkezetek megbecsülését is jelenti, másrészt magasabb szintű kötelezettségek teljesítését állítja a szövetkezetek elé. Nem fér kétség ahhoz, hogy az érdekelt szövetkezeteket, illetve a szövetkezeti külkereskedelmi vállalatokat további jó és hatékony munkára fogja ösztönözni. Amint más népgazdasági ágazatokban, úgy a külkereskedelemben is szükségesnek tartjuk a szaktárca ágazati, illetve funkcionális irányításának fejlesztését. Ennek igen jelentős szerepe van az elvszerű és hatékony külkereskedelmi gyakorlat megvalósításában. A törvénytervezet erről megfelelően gondoskodik. Bízhatunk tehát abban, hogy a szövetkezetek és a külkereskedelmi vállalataik részvétele a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban a jövőben méginkább társadalmi és gazdasági jelentőségüknek megfelelően fejlődik tovább. Ezzel még hatékonyabban segítik elő népgazdaságunk külkereskedelmi céljainak a megvalósítását. Véleményünk szerint a törvénytervezet helyes és szükséges normatívákat állít a külkereskedelmi vállalatok és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejesztésében érdekelt más gazdálkodó szervezetek elé, tevékenységük és kapcsolataik céltudatosabb továbbfejlesztése érdekében. Űgy ítéljük meg, hogy mind a külkereskedelmi, mind pedig a velük szerződéses viszonyban álló belföldi vállalatok, illetve szövetkezetek munkájának hatékonyságát a jól értelmezett partneri magatartás tartalmas elmélyítésével tudják legjobban szolgálni. A népgazdasági közös célokért vállalt felelősségteljesebb magatartás, a kölcsönös bizalom és a sokoldalú információ, ezen belül a külkereskedelmi piacok igényeinek és értékítéletének alaposabb ismerete nagymértékben segítheti a még tervszerűbb és hatékonyabb együttműködést. A jó tapasztalatok alapján helyeseljük, hogy a szövetkezeti vállalatok a hosszú lejáratú szerződések útján és fejlesztési alapjaikból is segítsék az érdekelt szövetkezeteket a piac által igényelt termelési szerkezet kialakításában és a termelés általános korszerűsítésében. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alapján kifejezem meggyőződésemet, hogy a törvény jól fogja szolgálni szocialista társadalmunk és népgazdaságunk, ezen belül a magyar szövetkezeti mozgalom érdekeit. Ezért az előterjesztett törvényjavaslatot mind a magam, mind az országos szövetkezeti szervek nevében elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Kollár József képviselőtársunk felszólalása következik. KOLLÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A törvényjavaslatot tanulmányoztam, Bíró elvtárs expozéját meghallgattam, és úgy vélem, hogy a beterjesztett törvényjavaslat, amely új keretek közé helyezi népköztársaságunk külkereskedelmi tevékenységét, időszerű, szükséges, alapos munka, és várhatóan a törvényerőre emelkedése után kedvező hatással lesz egész népgazdaságunkra. A külkereskedelmi tevékenység rentabilitása különösen fontos egy olyan ország számára, mint a Magyar Népköztársaság, ahol a nemzeti jövedelem jelen-