Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2097 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2098 ségben, vagy kisvárosban mindezt végre akarjuk hajtani, annak a gyáron kívüli egyéb feltételeit is szükséges kialakítani. Ezzel kell, hogy szinkronban legyen a gyermekintézményi ellátás, a kereskedelem, a közlekedés, sőt bizonyos értelemben még a közigazgatás is. A vállalatokkal összefogva a helyi tanácsok, az egészségügy, a művelődésügyi ágazat irányítói sokat tesznek a bölcsődei, óvodai, iskolatantermi és napközi otthoni férőhelyek növelése érdekében. Bizonyos előrelépés van a kereskedelmi hálózat korszerűsítése, a lakossági igényekhez való igazodása terén is. Azonban az új munkaerőknek a bevonását, a termelőberendezések fokozott kihasználását még alapvetően az e téren fennálló hiányok akadályozzák. Gondjaink megoldásában sokat fog segíteni, ha az iparfejlesztésre kijelölt területeken ezeknek a problémáknak a megoldásához a minisztérium is hozzájárul. Az új ipartelepítésnél a meglevő ipartelepek fejlesztési, termelésbővítési elhatározásainál szükséges, Hogy mindezek a kérdések a kapcsolódó szervekkel az eddiginél jobban össze legyenek hangolva. Az iparfejlesztések anyagi fedezetének biztosítása legyen összhangban az infrastrukturális igények kielégíthetőségének anyagi fedezésével. Ennek az igénynek az igazolására a munkahelyemen, a megye legnagyobb könnyűipari üzemében, a Martfűi Tisza Cipőgyárban meglevő gondok közül kettőt szeretnék ismertetni, egyben azok megoldásához a Könnyűipari Minisztérium vezetőinek segítségét is kérni. Vállalatunk munkáslétszáma 1969-től fokozatosan csökkent, és három év alatt a csökkenés meghaladta a 600 főt, ugyanakkor a fluktuáció évenként 25—30 százalékos volt. Ilyen körülmények között a negyedik ötéves terv egyik alapvető célkitűzése az volt, hogy olyan intézkedéseket tegyen a vállalat, amivel a munkaerőcsökkenést meg tudja állítani. A munkaerőhelyzetünk stabilitására, és a fluktuáció csökkenésére vonatkozó intézkedések hatására jelentősen javítottuk dolgozóink munkakörülményeit, a szállítás, az anyagmozgatás túlnyomó részét gépesítettük, bővítettük szociális létesítményeinket. 1970-ben a szociális ellátás lényegében a munkások egyötödének volt kielégítő. Ezért a negyedik ötéves tervben a megfelelő szociális ellátás biztosítását teljes egészében nem tűzhettük ki célul. Jelentős gond egy közel 35— 40 millió forintos beruházást igénylő, mintegy 1500 fős, 90 százalékban női dolgozókat érintő szociális létesítmény építése. Számításaink alapján ilyen összegű szociális beruházást saját erőből az ötödik ötéves tervben sem tudunk megvalósítani. Másik ilyen gondunk: a lakásprobléma megoldásának érdekében vállalatunk 1970-ben közel 250 lakás felépítését vette tervbe. Kivitelező hiánya miatt a munkáslakás-építéseket 1973-ban kezdhettük csak el, és várhatóan 1976-ra épülnek fel. A lakásépítéshez vállalatunk minden dolgozónak a lakásár 20 százalékát adja támogatásként, melynek öszszege közel 11,5 millió forint, ugyanakkor az állam a fizikai dolgozóknak nyújtott kedvezménynyel, valamint a szociálpolitikai kedvezmény közel 30 millió forinttal támogatja a lakások építését. A lakásépítéseket ütemre bontottuk, melynek alapján az első ütemben 94 lakásra kötöttünk szerződést, a második ütem szerződéskötése most van folyamatban. A kivitelező vállalat azonban közölte, hogy anyagár-emelkedések miatt lakásonként közel 20 százalékkal kívánja drágábban építeni a lakásokat, ami nagyon érzékenyen érint bennünket, mivel a lakások távfűtés, illetve gázellátás nélkül épülnek. összességében elmondhatjuk, hogy a negyedik ötéves tervidőszak eltelt három évében megyénk könnyűipara az elvárásoknak megfelelően igen kedvezően fejlődött. Termékszerkezete az igények kielégítését szolgálta. Rekonstrukciós fejlesztéseink a tervezett ütem szerint megvalósultak, és alapját képezik a jövő fejlődésének. Szeretném megköszönni a minisztérium Vezetőinek, dolgozóinak, hogy a megye eredményeinek eléréséhez segítséget nyújtottak. Kérjük a miniszter elvtársnőt, hogy az általam vázolt megyei könnyűipari fejlesztési célkitűzéseket a minisztérium az ötödik ötéves terv koncepcióinak összeállításánál vegye figyelembe. Az írásos és szóbeli tájékoztatót nagyon tárgyilagosnak, gondos munkának tartom, azt elfogadom, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Hallgassák meg Horváth István képviselőtársunkat. HORVÁTH ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A miniszteri beszámoló foglalkozott a textilruházati ipar átfogó rekonstrukciós programjával, és megállapította, hogy a körülbelül két ötéves tervidőszakra szóló program időarányos részét a textiliparban dolgozó munkások és vezetők sikeresen végrehajtották az elmúlt években. Hozzászólásomban először a köszönet hangján kívánok szólni arról a nagy műszaki haladásról, amelyet a fejlesztési program tesz lehetővé számunkra. Még négy-Öt évvel ezelőtt a textiliparban dolgozó szakemberek aggódva figyelték műszaki elmaradottságunkat a világ textiliparához képest. Ma világosan látjuk, hogy hat-nyolc éven belül a mai korszerű technikához felzárkózunk. A gyakorlati végrehajtásban azonban újabb ellentmondásokkal találkozunk. Ezekről az ellentmondásokról szeretnék egynéhány gondolatot elmondani, hozzátéve azonban azt, hogy ha kormányunk nem indítja okos előrelátással, időben a textilipar gyorsított ütemű fejlesztését, mai gondjaink sokkal nagyobbak lennének. Az ülésszak előtt rendelkezésünkre bocsátott tájékoztató anyagból olvashattuk, hogy a magyar textilipar az elmúlt években évi átlagban három százalékkal növelte termelését. A fejlődés elmaradt a világátlagtól, amely 4 százalék; a KGST-országok átlagától, amely 5 százalék; meghaladta viszont a fejlett nyugateurópai országok és az Európai Gazdasági Közösség textiliparának fejlődését, amelyekben a termelés vagy stagnált, vagy évente fél százalékkal emelkedett.