Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-28
2059 Az Országgyűlés 28. ülése, dolgozó Vállalat, ahol a labdákat és a hozzávaló bőrt készítik, valamint igen szép bundákat és bőrruházati cikkeket. A bőrgyár rekonstrukciójáról sokat mondani ma még nem tudunk, hiszen most indul. De már egy rekonstrukción az ötvenes évek végén a bőrgyár átesett. Ennek én is résztvevője voltam. Nem volt ez könnyű időszak. A minőség ' tartása mellett a mennyiség nem csökkenhetett, s ez nem mindig sikerült. De a rekonstrukció után az eredeti elképzeléseket sikerült megvalósítani, sőt túlteljesíteni. Az addigi termelést megkétszereztük, sőt ma majdnem háromszorosánál tartunk. A rekonstrukció folyamán igen sok fizikai munka vált könnyebbé, a gépesítéssel főleg a nők munkáját sikerült könnyebbé tenni. E gyár jelenleg 1400 emberrel dolgozik, ebből 500 nő. A most induló rekonstrukció a jelenlegi marhafelsőbőr-termelés megkétszerezését célozza meg. Változatlan létszámmal, korszerű gépek beállításával, új technológiával, üzemszervezéssel kell biztosítani a megnövekedett termelést. A rekonstrukciót természetesen úgy kell végrehajtani, hogy közben a termelés mennyisége és minősége ne essék vissza, sőt a korszerűsödés, a gazdaságosság tovább menjen előre. Nem könnyű feladatok ezek, de ismerem a bőrgyár dolgozóit és tudom, hogy mindent megtesznek azért, hogy a rekonstrukció lefolytatása zökkenőmentes legyen, és a kitűzött célt elérjük. A bőrgyár jelenleg Magyarország legnagyobb marhaboxtermelő üzeme. A rekonstrukció után pedig nemcsak a magyar cipőipart tudjuk ellátni marhabőrrel, hanem még kész bőrt is tudunk exportálni. A Simontornyai Bőrgyár Tolna megye jelentős üzeme. Egyáltalán a falu tipikusan ipari település, hiszen csaknem két és fél ezer ember dolgozik a simontornyai üzemekben. A bőrgyár léte mindig is hatást gyakorolt a községre, de környékére is. Mióta a bőrgyáron kívül a Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat, valamint a SIMOVILL KTSZ működik Simontornyán, a falu vonzó hatása tovább növekedett, hiszen komolyabb ipari település nincs a közelben. Joggal lehetne gondolni, hogy az ipar nyoma, vonzó hatása, eredménye meglátszik a községen is. Sajnos, nem így van. A hatvanas évek végéig alig történt valami változás a községben, a tovább növekedő iparon kívül. Az utóbbi években megindult a község fejlődése, de ez a fejlődés a nagy lemaradás miatt igen lassú. Kár lenne ma már azon meditálni, hogy miért maradt a község fejlődése az ipar fejlődése mögött, ettől még a község képe, ereje nem lesz nagyobb. Ezért kívánom a Simontornyai Bőrgyár jelenleg induló rekonstrukciójával kapcsolatban felhívni a figyelmet arra a nagy ellentmondásra, amely az üzemek és a község között van. Ennek a tipikusan ipari községnek jelenleg sincs bölcsődéje, és az üzemekben foglalkoztatott aszszonyok gondján még részben sem tudunk segíteni. Márpedig a két és három műszakban dolgozó anyák gondjain csak bölcsődével lehet segíteni. 1974. június 28-án, pénteken 2060 A község üzlethálózata, amelyben a helyi ÁFÉSZ igyekszik a lakosság ellátását biztosítani, nagyon rossz állapotban van. Némelyik üzlet összeomlással fenyeget. Egy kisebb ABC-áruház létrehozásáért a helyi ÁFÉSZ erőfeszítéseket tesz, de oly kicsi fejlesztési alapja képződik, hogy ezzel belátható időn belül nem tudja elérni egy kisebb, komolyabb ABC-áruház típus lét-^ rehozását. Itt engedjék meg, hogy ne csak mint területi képviselő szóljak, hanem mint aki az ország gondjával, bajával törődik. Tegnap Szurdi elvtárs hozzászólásában említette, hogy a belkereskedelem mostohagyermekféle a tárcák között. Ez a mostohagyermekség érezhető. Ma már az ipar és így a könnyűipar nagyon szép, korszerű termékeket termel szép csomagolással, elegáns kivitelben. Ez a szép, gyönyörű áru egy szép üzletben, megfelelő helyen mutat, kínálja önmagát. De ez a szép, gyönyörű áru, ami a rekonstrukció folyamán vált lehetővé és termelődött meg, rossz, elavult üzlethálózatban, elavult helyiségben, pultokon nem mutat, nem kínálja magát. Véleményem szerint megérett a belkereskedelem is arra, hogy rekonstrukció alá kerüljön. Több példát a községből nem akarok felhozni, hiszen sorolhatnám tovább, hogy milyen nagy gondokkal küzd. Nem is kell példáznom, mert ha valaki belép Simontornyába, példák nélkül is rögtön látja, hogy a községnek nagyon kevés pénze és lehetősége van. Ha csak Simontornya járna — idézőjelben mondom — ilyen cipőben, akkor könnyű dolgunk lenne, hiszen egy ipari község problémáit hamar meg lehetne oldani. De több ipari községet ismerek, ahol hasonló a helyzet, és ezért kívántam a könnyűipar rekonstrukciója tárgyalásakor a problémát felvetni, és a miniszter asszony segítségét is kérni, mert ezekben a községekben zömmel könnyűipar van. Tudom, egy ipari rekonstrukcióval a község rekonstrukciója nem mehet végbe, de véleményem szerint egy ilyen nagy rekonstrukció nyomát, mint amilyen a Simontornyai Bőrgyáré, a községen is észre kellene venni. Faluvégi pénzügyminiszter elvtárs figyelmét is szeretném felhívni, hogy az ötödik ötéves terv készítésekor az ipari községek részére nagyobb anyagi lehetőséget biztosítsanak a megyei tanácsok útján. Tudom, hogy a községben az összefogás, a vállalatok segítsége változást fog hozni, de ez a változás lassú ahhoz, hogy mint ipari centrum a dolgozókra ható vonzást állandóan megtartsa. A szakemberek utánpótlása és megtartása csak úgy lehet biztos és vele együtt a rekonstrukció sikere is, ha a község fejlődése is gyorsabb, és én optimista vagyok, bízom abban, hogy így is lesz. A miniszter asszony beszámolóját elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.39—12.01 — Elnök: APRÓ ANTAL)
