Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-28
2055 Az Országgyűlés 28. ülése, rintot — ezt a helyzetet minden valószínűség szerint tovább rontja. Ilyen, az ágazat hatáskörén kívülálló, sajnálatos rontó tényező mellett, vagy éppen ezek miatt fokozott jelentősége van olyan, az ágazat által befolyásolható tényezőknek, mint az új gépek kihasználásának fokozása, annak az ellentmondásnak műszaki-gazdasági feloldása, hogy az új eszközök miatti többletköltségek időlegesen vagy véglegesen meghaladják az általuk elérhető megtakarítást. Nem utolsósorban gondja az ágazatnak az a már említett speciális helyzetéből adódó problé• ma, hogy dolgozóinak több mint 70 százaléka nő, s népesedési politikánk, családpolitikánk, nőpolitikánk tényezői az üzemek mindennapi érdekeivel sokszor ütköznek. * Kedves Elvtársak! A negyedik ötéves terv közvetve és közvetlenül számos intézkedést irányzott elő a könnyűipar dolgozói helyzetének javítására. Közvetlennek mondható a számos rekonstrukciós beruházási jellegű fejlesztés, amely a termelőeszközök fejlesztése mellett egyidejűleg a dolgozók szociális ellátásának fokozását, munkakörülményeik javítását is tartalmazza. Ezek éppen azért, mert az ágazat dolgozóinak többsége nő, fokozott jelentőségűek. Az iparágban dolgozó nők leterhelésének csökkentése céljából műszaki, szervezési intézkedésekkel törekedtek arra, hogy az éjszakai műszakok számát csökkentsék. Ez 1971 és 1972 között több mint kétezer nőt érintett. Nyilvánvaló, hogy a korszerű, most beruházott nagy termelékenységű gépek kihasználására való törekvés ellentétes tendenciájú a három műszak csökkentésével. Itt feltétlenül meg kellene találni azt a megfelelő megoldást, ami a gépek kihasználását, s az éjszakai műszakban dolgozó nők ezzel összefüggő problémáinak megoldását eredményezné. Az üzemek munkakörülményeinek javítására — mint a zajszintcsökkentés, a jó klíma, levegőtisztaság — az utóbbi három évben mintegy 1,4 milliárd forintot fordítottak. Feltétlenül szükségesnek véljük e téren még további lépések megtételét. Az ágazatban dolgozó munkások személyi jövedelme a negyedik ötéves terv első két évében összesen 7 százalékkal, 1973-ban pedig központi intézkedés hatásaként 9 százalékkal növekedett. Ez utóbbi körülmény politikai, morális hatása nem maradt el, s jelentkezett mind a munkaerő-hullámzás csökkenésében, mind ebből eredően a termelői kapacitások jobb kihasználásában. \ Ügy ítéljük meg, hogy az ipari ágazatok bérarányainak különösebb megváltoztatása nélkül feltétlenül szükséges, hogy a bérek növekedésének üteme tekintetében jelentős eltérések ne legyenek. Ne legyenek főleg úgy, hogy az ezzel kapcsolatos tendencia nem azonos az ágazati struktúraváltozás tervben meghatározott tendenciájával. Nem lehet feladatom, hogy az ágazat körülményeivel kapcsolatos teljes körű elemzést esetleg újabb megvilágításban megismételjem. Ügy ítéljük meg, hogy az ágazatnak az elmondottakban vázolt és jellemzett helyzete a további fej2974, június 28-án, pénteken 2056 lődést egyértelműen megalapozza mind a vele szembeni társadalmi elvárások teljesítése, mind a dolgozóinak létviszonyai tekintetében. Az ágazat általános ipargazdasági helyzetének ezen vázlatos jellemzése után legyen szabad néhány olyan problémával foglalkoznom, amelyek szintén az Országgyűlés ipari bizottságának ülésén fogalmazódtak meg. E problémák túlnyomó része nyitott, tehát nem jelentik azt, hogy a problémákkal kapcsolatos tendenciák tekintetében bármelyik értelemben határozott vélemény alakult volna ki, hanem sokkal inkább azt, hogy vagy a jelentkező tendenciák rugóit nem látjuk elég tisztán, azokat nem tudjuk egyértelműen meghatározni, vagy a felmérhető jelenségekből levonható következtetések tekintetében további vizsgálatokat, elemzéseket tartanánk szükségesnek. Végül egy-két konkrét ajánlást említenék meg, amelyet az ágazat munkájában vagy az ágazattal kapcsolatos külső tevékenységben érvényesíteni kellene. Mindenekelőtt foglalkoznék az ágazat ex^portorientációjának kérdésével. Mint a szétküldött anyagból megállapítható, a negyedik ötéves tervben előirányzott 44 százalékos exportfokozással szemben az export növekedése ténylegesen meghaladja majd a 80 százalékot. Ugyanakkor a belföldi értékesítés már 1973-ban elmaradt, s várhatóan a további két évben is elmarad a tervezettől. Ha az export fokozása azt a célt szolgálja, hogy az export eladási árak valamennyire is kompenzálják az importanyagok emelkedését, úgy ez a tendencia érthető. Ha azonban az anyagimportot is támogatni kell és az exportárakat is dotálni, úgy a körülmények problematikusak. Feltétlenül szükségesnek látszik az egész kérdéskomplexum közelebbi elemzése és abból megfelelő következtetések levonása. Az előző kérdéssel függ össze az iparágnak a KGST-n belül elfoglalt helye, a többi KGST állam könnyűiparának növekedési üteméhez viszonyított növekedési üteme, valamint a kölcsönös együttműködés, kooperáció kibontakoztatásának kérdése. Űgy véljük, ezen a téren mintha kissé elkéstünk volna az együttműködések és a közös elképzelések kialakításával. Ennek pótlását nagyon sürgősen szükségesnek tartjuk. A kérdések és gondolatok egymásból következnek. Szintén összefügg az előző kérdéssel a kialakítandó üzemek optimális nagyságának kérdés*. Mindannyiunk előtt világos, hogy nagyobb termelékenységgel csak nagy teljesítményű, korszerű, nagy termékvolument előállító üzemben lehet dolgozni. Ezek a volumenek sokszor meghaladják a hazai szükségletet. Más vonatkozásban látunk olyan törekvéseket, hogy könnyűipari üzemeinket elaprózzuk, szétszórjuk. Sőt vannak olyan vélemények, melyek a kisüzemek létjogosultságát kifejezetten aláhúzzák s ezek létesítését igénylik. Látnunk kell, hogy elaprózott üzemtelepítésnél a munkaerőgondok foglalkoztatottsági szempontból ugyan megoldódnak, de szakemberképzés, utánpótlás, ellátás szempontjából csak növekednek. Ugyanakkor
