Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2051 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2052 mazása esetén vállalataink elvesztenék érzékenységüket a termelésben, de méginkább a fejlesztéseknél, a gazdaságosabb lehetőségek kiválasztásában. Ezért hozott a kormány határozatot 1975. január 1-i termelői árrendezésre, amelyet a hatékonysági és az életszínvonalpolitikai céloknak megfelelően gondosan, szervezetten készítünk elő. A költségvetési támogatás említett mértékű emelkedését vállalataink nem képesek nyereségnöveléssel pótolni. így a költségvetési bevételek és támogatások egyenlege szempontjából helyzetünk kedvezőtlenebb a tervezettnél. Ez a körülmény méginkább megköveteli, hogy javítsuk munkánkat, jobban használjuk ki a régi és az új gépeket, javítsuk termelésünk gazdaságosságát, termékeink versenyképességét, jobban bánjunk ágazati szinten vállalatoknál és a műhelyekben a ránk bízott termelőeszközökkel, és jobban hasznosítsuk félmillió dolgozónk műszaki, közgazdasági, gyártmánytervező, formatervező szakembergárdánk szakismeretét, rátermettségét. E tartalékoknak jobb hasznosításával munkálkodunk a negyedik ötéves terv hátralevő feladatainak végrehajtásán, már készítjük a következő ötéves programokat, amelyek iparunknak további nagyarányú hazai és exportigényeket jeleznek. A rekonstrukció eddigi tapasztalatait hasznosítva, a nyersanyagok új beszerzési árarányait figyelembe véve arra törekszünk, hogy a könynyűipar valamennyi ágát legjobb tudásunknak, a követelményeknek megfelelően fejlesszük a jövőben is. Tartozunk ezzel a magyar nyomdász, tímár, takács elődöknek, és annak a mai generációnak, amelyik jobbra, szebbre, hatékonyabbra törekszik. Végezetül megköszönöm a képviselő elvtársaknak azt a segítséget, tevékeny közreműködést, amivel hozzájárultak ágazatunk munkájának javításához, mind képviselői területükön, mind különböző bizottságokban, főleg az ipari bizottságban. Kérem, vitassák meg, és fogadják el írásban és szóban beterjesztett jelentésemet. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a beszámolóhoz 14 képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Csépányi Sándor képviselőtársunknak adom meg a szót. CSÉPÁNYI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Kedves Képviselőtársaim ! Meghallgattuk a könnyűipari miniszter elvtársnő beszámolóját az iparág gazdálkodásáról, a könnyűiparra vonatkozó negyedik ötéves tervi feladatok teljesítéséről. Mint tudják, képviselőtársaim, a jelen ülésszakot megelőzve az Országgyűlés ipari bizottsága ezt a témát szintén napirendjére tűzte, s kellő alapossággal megvitatta. Engedjék meg, hogy itt az Országgyűlés előtt ismertessem azokat a gondolatokat, összefüggéseket, problémákat és javaslatokat, amelyek az ipari bizottság ülésén a témával kapcsolatban elhangzottak. Mindenekelőtt legyen szabad utalnom arra, hogy a könnyűipari tárca irányítása alá a magyar népgazdaság egyik speciális, sajátos körülményeket, és sajátos összefüggéseket tartalmazó iparága tartozik. Az ágazat részesedése a szocialista ipar termeléséből mintegy 17 százalék. A lakosság ellátásában betöltött szerepe meghatározó jellegű. Az állam, valamint a vállalatok és szövetkezetek költségvetési kapcsolatában a mintegy 126 milliárdos nettó befizetésből a szocialista ipar 56 milliárddal, azaz körülbelül 45 százalékkal, ezen belül a könnyűipar 9,4 milliárd forinttal, azaz 7,5 százalékkal részesedik. Érdemes megjegyezni, hogy ebből a szempontból csak a gépipar és a vegyipar foglal el nála jelentősebb helyet, 18,8 milliárddal, 15 százalékkal, illetve 10,7 milliárddal, 8,5 százalékkal. A költségvetési kapcsolatokban ilyen jelentős szerepet elfoglaló iparág dolgozóinak száma közel 460 000 fő, az iparban foglalkoztatottak mintegy 25,5 százaléka. Ennek a 460 ezer dolgozónak több mint 70 százaléka nő. Akkor, amikor egy ilyen ágazat munkájával, problémáival foglalkozunk, ez a körülmény éppen pártunk nőpolitikái határozataira támaszkodva nem hagyható figyelmen kívül. Amikor tehát az iparág helyzetét elemezzük, mint ahogy a miniszter elvtársnő tette, egyrészről vizsgálat tárgyává kell tennünk, hogyan felelt meg a tárca a népgazdaság, a társadalom elvárásainak, amelyek a negyedik ötéves tervtörvényben kerültek megfogalmazásra, s vizsgálnunk kell másrészről, hogyan alakult a tárca dolgozóinak helyzete, milyen irányban fejlődtek körülményeik, amelyekre szintén negyedik ötéves tervünk tűzött ki célokat. A tárca helyzetének e kettős vetületű elemzése ad lehetőséget arra, hogy a munkáról reális képet alkossunk, s megfogalmazzuk azokat a javaslatokat, az esetleg szükséges segítségnyújtás azon körülményeit, amelyek a legcélravezetőbbek, leghatékonyabbak. Ami az ágazattal kapcsolatos népgazdasági és társadalmi elvárások teljesítését illeti, kapcsolódva a miniszter elvtársnő beszámolójához, ezek a következőkben foglalhatók össze: Az ágazat dinamikusan fejlődik. 1973. évi termelése közel kétszerese az 1960. évinek. A negyedik ötéves terv a könnyűipar számára részben az általános gazdaságpolitikai célkitűzésekkel, részben konkrétan meghatározott célokkal szabta meg a feladatokat. Az általános célkitűzések között a termelés szerkezetének korszerűsítése, a nemzetközi gazdasági együttműködés fokozása, az életszínvonal növelését alátámasztó dinamikus fejlődés, a vásárlóerő és az árualapok arányos fejlesztése vonatkoztatható közvetlenül is a könnyűiparra. Jelentős szerepe van az iparágnak az életszínvonal fejlesztésére irányuló feladatok, a lakosság körülményeinek javítása terén. A negyedik ötéves terv számos konkrét feladatot is megszabott a könnyűipar területén. Ezek között kiemelt jelentőségűek a textiles ruházati termékeket gyártó kapacitás rekonstrukciója és bővítése, a ruházati cikkek forgalmának 35—36 százalékos növelése, a bútorértékesítés 50 százalékps fokozása, az ezekhez kapcsolódó, valamint a többi alágazat területére tartozó beruházások. A minisztérium beszámolója alapján az ipari