Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-27

2021 Az Országgyűlés 27. ülése, 1974. június 27-én, csütörtökön 2022 iparszerű termelésről beszélünk a mezőgazdaságban, hogy a televízión keresztül olyan objektumokat tudnak bemutatni, mint Győr fejlesztése, az öntöde, vagy Százhalombatta és mások, de ebben az országban megtalálhatók még azok a gondok és bajok — gondolok itt a hat kiemelt vállalat sorsára, amiről engedjék meg, hogy egykét gondolatot úgy mondják el, mint aki a tervés költségvetési bizottság ülésén részt vettem. Itt van az a probléma, hogy szemléletbeni kérdésről van szó, hogy hosszú idő telt el a hat vállalat elemzésénél, annál, míg győzködték egymást, hogy kell változtatni profilt, a termékszerkezetet, vagy nem kell változtatni. Dehát az időfaktor itt is elhúzódott. Például a Győri Vagon átvétele után — mert már csak öt vállalatról van szó —, az a televíziós riport, meg az újságcikk iSj_a Vörös Csillagból ezt igazolja. Nem egyszerű dolgokról van szó, ragaszkodás a megszokotthoz, a régihez. Beruházási vonatkozásainkban is így vagyunk, hogy egy kicsit ragaszkodunk, csak részben igaz az a szemlélet, amiről azt mondjuk, hogy a kivitelező szeret a zavarosban halászni. A zavaros kivitelező szeret a zavarosban halászni. Mert én nagyon jól tudok mutatni konkrét példákat, hogy 500 milliós beruházás folyik hálódiagrammal, kockázatvállalással és egyebekkel, az úgy megy, ahogy az a hálódiagrammban le van fektetve. Tehát vannak nekünk modelljeink, amiket azért szélesíteni kell, csak az a helyzet, hogy egy kicsikét úgy vannak ezzel is, hogy zavarosra fogjuk ezt a dolgot. A profil-tisztításnak én azért örülök, mert az egyben szemléletbeli tisztítgatást is eredményez. Én még soha nem hallottam, hogy termelőszövetkezet ellen, amely mezőgazdasági terméket állít elő csak, ott bírósági, ügyészségi, vagy bármilyen eljárást kellett volna lefolytatni. A probléma mindig ott jelentkezett, amikor a több ágazat, a melléküzemág, meg egyéb, a gombostűtől a nem tudom én miig, a rakétáig mindent gyártani akartak, ahol megvan a lehetősége annak, hogy ne legyen tiszta a gazdasági profil, ahol lehessen elkendőzni hosszú időn keresztül azokat a problémákat, amelyek ténylegesen megvannak. Én a hat kiemelt vállalat vonatkozásában, mivel éppen a beruházási szférát érintő dologról van szó, Bondor elvtárs szíves figyelmébe ajánlanám a Beton- és Vasbetonipari Művek munkáját, ahol ezek a szemléletbeli ragaszkodások ugyanúgy fellelhetők voltak, de nagyon pozitív, hogy most már igenis közösen akarják a profilváltozást. Én bízom abban, hogy Bondor elvtársnak, ahogy elmondták a beszélgetés során, az árvízvédelmi felújításhoz való hozzáállásával megvalósul ez a fejlesztés és a vállalat rendbe jön. Azt kérem Bondor elvtárstól, hogy nemcsak az ÉVM vállalatainak, hanem más tárcáknak a segítsége is szükséges ahhoz, hogy a Beton- és Vasbetonipari Művek, amely lényeges alapanyaggyártó bázisa lesz építőanyagiparunknak, ez mihamarabb rendbe jöjjön. Megvan hozzá a személyi feltétel és egyebek. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy befejezésül annyit mondjak: ne ragaszkodjunk azokhoz, amelyek már túlhaladtak bennünket. Próbáljunk változtatni és kövessük azoknak a példáját, akik itt ülnek közöttünk, mint vezetők, itt ülnek közöttünk, mint munkások, termelőszövetkezeti parasztok, akik többet és jobbat akarnak adni. Ne ragaszkodjunk és ne vigyünk magunkkal hosszú időn keresztül olyan kínos dolgokat, amely kínos dolgok hátráltatják gazdasági fejlődésünket. Azt akarom mondani, hogy kerüljük el azt a kínlódást, amibe az ausztrál törzsfőnök került. Az ő életének legnagyobb kínja az volt, amikor új bumerángot vett és a régit el akarta dobni. Ezzel a gondolattal azt akartam kifejezni, hogy ne hordjuk sokáig magunkkal az elavultat és ha újat vettünk, akkor a régit tényleg vetkőzzük le és dobjuk el, ne úgy, mint az ausztrál főnök. Bízom benne, hogy mindazok a gondok és problémák, amelyek még nálunk jelentkeznek, 1974ben is csökkenni fognak és minden esztendőben a becsületes, szorgalmas munka alapján azt mondhatjuk el, hogy igenis mindig eredményesebb gazdasági esztendőt zártunk, mint az előző év. Ezért elfogadom a törvényjavaslatot és elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Németh István képviselőtársunk Baranya megyéből. NÉMETH ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az 1973. évi költségvetési zárszámadás adatait áttanulmányozva, véleményem, hogy azok jól szolgálták gazdasági, szociálpolitikai célkitűzéseink gyakorlati megvalósulását. Tanácsaink többsége jól használta fel a rendelkezésre álló pénzösszeget. A központi támogatás mellett állandóan keresték az anyagi forrásokat saját fejlesztési terveik következetes megvalósításához. Egyre jobban differenciálták a feladatokat, melyek megoldását a központi szabályozók többsége is jól segítette. A központi szabályzókkal kapcsolatban szeretném kérni, hogy azokat a kormány a jövőben jobban differenciálja az élet által diktált feladatoknak megfelelően. Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi kérésemmel kapcsolatban szeretnék egy olyan kérdést felvetni, amely túlhaladja Baranya megye határait. Ez az aprófalvas területek helyzete és problémái. Az utóbbi időben országos szinten is mind többet foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet is tanulmányt készített, érthetően, hiszen az ország lakosságából jelenleg is körülbelül másfél millió ember él apró falvakban és tanyákon. Felszólalásommal a kérdéssel kapcsolatos baranyai gondokról, problémákról szeretnék szólni. Megyénk település-szerkezete lényegesen eltér az ország legtöbb megyéjétől, olyan sajátos település-hálózat alakult itt ki az évszázadok során, amilyenek csak Zala, Borsod, Vas és Veszprém megyében található még. Baranya megyét a magas településsűrűség, a községek alacsony népességszáma jellemzi. Megyénk az aprófalvak hazája. 1970. január 1-én 168 olyan községünk volt, ahol a népesség-