Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-27

2015 Az Országgyűlés 27. ülése, 1974. június 27-én, csütörtökön 2016 jának sajátos adottságokat figyelembe vevő finomítása valósuljon meg. Ügy gondolom, a 100 lakásra eső lakosszám átlagmutatóján kívül, amely átlagon belül komoly feszültségek élnék és léteznek, egyéb tényezőket, körülményeket is fokozottabban figyelembe kellene venni. Így a meglevő lakásállomány műszaki összetételét, gondolok itt a 100 éves vályogházak arányára, továbbá a tanyai és a városi lakás kettősségére, a lakásállomány nagyság szerinti összetételére, továbbá a magántulajdonban levő üres lakások arányára, amely tényezők mind szűkítik a ténylegesen használható lakásállományt. A tervezési metodikának ez és esetleg más szempontból történő bővítése, finomítása reálisabb, árnyaltabb alapokat teremt a tervezés számára. Tisztelettel kérem tehát mind ennek, mind a köztéri, közösségi művészeti alkotásokkal kapcsolatban elmondottaknak szíves megfontolását. Az 1973. évi állami költségvetés végrehajtásáról beterjesztett törvényjavaslatot jó érzéssel elfogadom és elfogadásra ajánlom. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nies János képviselőtársunk, NICS JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Az írásos anyagról, a szóbeli kiegészítésekről előttem szólott képviselőtársaim elmondták véleményüket. Nekem két megjegyzésem lenne még hozzá. Az, hogy megszoktuk, hogy ilyen legyen, ilyen alapos legyen és hogy időben megkapjuk. Az az érzésem, hogy a demokratizmus erősítését nagymértékben szolgálja az, hogy mikor, milyen mélységű, milyen elemző anyagot kapunk, hiszen beleszólni felelősségteljesen abba a gazdálkodási tevékenységbe, amely országunkban zajlik, azt értékelni csak akkor lehet, ha a megfelelő információt időben megkapjuk. A miniszteri expozéból azt állapítom meg, hogy felelősség érződik rajta, az, hogy beszámolás a plenáris ülésen. A bizottsági előadó felszólalásában pedig az tükröződik, hogy az Országgyűlés ellenőrzési funkcióját felelősséggel végzi. Magam is úgy értékelem az 1973. évi gazdálkodást országunkban, ahogyan az előttem szólottak tették. Egész gazdaságunk fejlődött — ezt a tények egyértelműen igazolják. Azért az 1973-as év mégis más, mint az előző évek fejlődése, mert a tervezettnél gyorsabb növekedés az előző éveknél kiegyensúlyozottabb volt. Nem tudom, lehet, hogy ehhez a kiegyensúlyozottsághoz hozzájárul az, hogy a magyar válogatott nem jutott be a világbajnoki döntőbe, és most nyugodt lelkiismerettel dolgozhattunk, szenvedély nélkül végezhettük munkánkat, nem voltunk a csúcson és nem voltunk a pincében egy győzelem vagy egy vereség után. A költségvetés végrehajtásának országgyűlési tárgyalását minden területen megelőzik a megyei és a helyi tanácsok zárszámadásának tárgyalásai. A területen folyó gazdálkodás elemzése igazolja az országos tapasztalatokat, vet fel azonban sajátos gondokat és problémákat is, amelyeket nem egy képviselőtársam itt is elmondott. A legutóbbi tanácsülésen a tanácsülés anyagában a mi tanácsunk is megállapíthatta, hogy a IV. ötéves terv legeredményesebb, legkiegyensúlyozottabb éve volt a tanácsi gazdálkodásban. Szó szerint idézem, ahogy a jelentésben volt: „Az új szabályozók kétévi negatív hatását már a pozitív váltotta fel." Gondolok itt a vállalatok befizetésére, a helyi beszerzési lehetőségek bővülésére stb., stb. Ezzel tudtuk létrehozni pótlólagosan beépített szociális intézményeinket, az óvodákat, a bölcsődéket, a szociális otthonokat, amelyeknek előre betervezett költségvetése nem volt. Azt hiszem, Szépvölgyi elvtárs erről a kérdésről is szólt. Jó dolog az, hogy egy esztendőt középtávú terveink szerves részeként vizsgálunk, elemzünk, és ahol szükséges, a terv céljainak megfelelően változtatunk is. Ez érezhető az írásos anyagból és a szóbeli kiegészítésből egyaránt. Érezhető az is, hogy az eredmények mellett szó van a meglevő gondokról, és ez felhívja a figyelmet a gazdaságban tapasztalható hibákra, s ezért mozgósító is. Hiszen hallhattuk, hogy 1974 gondjainál a világpiaci árak emelkedése és az ezzel összefüggő támogatás szükséglete lényegesen meghaladja a tervezettet. Tisztelt Országgyűlés! 1973 eredményeinek összegezésekor jó érzés hallani, hogy a munka hatékonysága javul, a fajlagos anyaghányad csökken, a népgazdaság pénzügyi helyzete javult. Jobb volt a kereslet és a kínálat összhangja, és az újratermelés folyamatosságát jelentős akadályok nem zavarták. Ez tette lehetővé az életkörülmények további javulását, ami 1973-ban szintén kiemelkedő volt. A gazdaság nagyon szerteágazó. A gazdaságban levő folyamatok összessége egyben — a sport nyelvére fordítva — egyéni eredményekből is születik, de csapatjátékból is. Az egyéniben az egyén magára van utalva, saját felkészülése és egyebek következtében ér el jó, közepes vagy rossz eredményt, a csapatjátékban azonban az összteljesítmény az érdekes, amelyen belül vannak jók, közepesek és gyengék. Azt hiszem, gazdaságunkban is így van ez, és az elemzőmunka világosan szólt azokról az eredményekről, amelyek nagyon pozitív képet mutattak, de szólt azokról a gondokról is, amelyeket itt Faluvégi elvtárs is megemlített. De azért engedjék meg, hogy Faluvégi elvtárs szóbeli kiegészítése után, amelyben a KGST-ről szólt, őszintén megmondjam: a sportban az egyéni csúcsoknál is és az eredményeknél is mindig ott van a kritérium, hogy a megengedett hátszél a tűréshatáron belül volt-e, és talán azt szabad mondanom, hogy 1973 gazdasági eredményeinél volt egy kis hátszelünk. Ezt a hátszelet mi keletről kaptuk. A másik az ellenszél volt, amit nyugatról kaptunk. Ezekről a gondokról is szóltak már. Országunkon belül a meteorológusoktól mást sem hallottunk, mint azt, hogy a szél iránya változó. (Derültség.) Szóval, ezért mondom, hogy a gazdaság nem olyan egyszerű dolog. Könnyebb dolga volt Beethovennek, Brahmsnak és esetleg ma Petrovics Emil képviselőtársamnak is, aki leírja a művet, kottára teszi, beleírja, hogy hol van szünet, hol kell gyorsítani, hol kell lassítani, hol kell ismételni és mikor van vége. (Derültség.) Ezt aztán játsz-