Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-26

1927 Az Országgyűlés 26. ülése, 1974. április 25-én, csütörtökön 1928 kiürítése, s a palesztinai arab nép jogainak helyreállítása. Támogatunk minden törekvést, amely ezt az igazságos célt szolgálja. Ügy gondoljuk, hogy az októberi háború után tett ismert lépések elősegíhetik az igazságos rendezést. Napjainkban a közél-keleti válság rendezése érdekében élénk diplomáciai tevékenység folyik. Az októberi háború, az ölajembargó, s Izrael makacsul agresszív magatartása, úgy tűnik, oly helyzetet teremtett, amelyben az Egyesült Államoknak is fel kellett ismernie, hogy a közel-keleti kérdés rendezésében a holtpontról ki kell mozdulnia. A kibontakozás azonban csak akkor lehet tartós, csak akkor szolgálhatja jól az arab világ dolgozó tömegeinek, s így jövőjének is érdekeit, ha az imperializmus, az agresszió elfeni harc megbonthatatlanul összefonódik a társadalmi haladásért, az igazságos társadalmi berendezkedésért folytatott belső küzdelemmel; ha a haladó arab államok az egyre bonyolultabbá váló nemzetközi harcban történelmi tapasztallataikhoz és szerződésekben vállalt kötelezettségeikhez híven, továbbra is természetes szövetségeseikre, a szocialista közösség országaira támaszkodnak; tovább erősítik az arab népek barátságát és együttműködését a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival. Tisztelt Országgyűlés! Az enyhülés általánossá tétéléért vívott küzdelemben számolni kell az imperializmus további ellentmondásaival, amely ma elsősorban ideológiai-politikai síkon bontakozik ki. Amint Púja elvtárs is említette: ennek egyik eszköze, ahogyan arra a kérdésre felelnék: kinek előnyös a békés egymás mellett élés politikája? A legjellegzetesebb imperialista válasz — és ezt egyként hangoztatják a szélsőségesen reakciós amerikai szenátorok és az amerikai szakszervezetek jobboldali vezérei —, az, hogy ez a politika csak a Szovjetuniónak és a szocialista országoknak előnyös, s ezért cserébe olyan engedményeket akarnak tőlük kicsikarni, amely gyengíti belső társadalmi rendjüket. Nem tudom, mit képzelnek ezek az urak ! Ha a legélesebb hideg- és melegháborús időszakokban megvédtük belső rendszerünket az illetéktelen beavatkozástól, úgy természetesen ez nem lehet alku tárgya most, az enyhülés időszakában sem. De ne térjünk ki a kérdés elől, feleljünk rá őszintén: valójában kinek előnyös az enyhülés? Vitathatatlan, hogy mindenkinek, kivéve a monopöltőke, ipari komplexumok szélsőséges csoportjait és hű politikai fegyverhordozóikat. De mi nem kívánjuk, hogy nekik is kedvezzen! Az olyan enyhülés, amely a fegyvergyárosoknak jó — lehetetlen! Sajnálatos, de tény, hogy az enyhülés folyamata ellen lép -fel a Kínai Népköztársaság vezetése. A maoista vezetés nagyhatalma soviniszta politikája megvalósítása érdekében a világ legreakciósabb erőivél szövetkezik, s az antiimperialista harc frontjának gyengítésére törekszik. Peking ma úgyszólván minden esetben a szocialista államok közös irányvonaHávál, a béke és biztonság létérdekeivel szemben lép fel, rágalmazza a Szovjetuniót, a szocialista közösség országait. A mai kínai politika a nemzetközi imperializmus számára a széfes körű stratégiai és tak- | tikai manőverek lehetőségeit biztosítja a szocialista világrendszer, a nemzetközi forradalmi mozgalom ellen vívott harcban ; kárt okoz a nemzetközi kommunista mozgalomnak, az imperialistar ellenes erők közös ügyének, s mérhetetlen károkat okoz magának a kínai népnek is. Ez a politika a nemzetközi kommunista mozgalomban egyre jobban elszigetelődik. Mind kevesebb a támogatója, mind több az ellenzője. Az imperialista propaganda, a tényékét elferdítve azt híreszteli, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok ki akarják közösíteni Kínát. Józan ésszel nehéz hitelt adni az efféle állításoknak. A mi politikánk, amely határozott eszmei harcot jelent ugyan a máoizmus antimarxista eszmerendszerével szemben, változatlanul arra törekszik, hogy fenntartsa és szélesítse az államközi kapcsolatok minden formáját a Kínai Népköztársasággal. Nem a szocialista országok tehetnek róla, hogy az erre irányuló javaslataik merev visszautasításra találnak. így az a különös helyzet állt elő, hogy amíg a kapitalista országokkal való kapcsolatainkban lassanlassan felszámoljuk a hidegháborút, addig a kínai vezetők ennek az áldatlan időszaknak csődöt mondott fegyvereit alkalmazzák a Szovjetunióval, a szocialista országokkal szemben. Most itt, a parlamentben is hangsúlyozzuk: a mi célunk nem valamiféle „kiközösítés", éppen ellenkezőleg, az, hogy a kínai nép, a Kínai Népköztársaság ismét íog'Mja el helyét a szocialista népek nagy családjában, s a népeik antiimperialista harcának ismét aktív részesévé váljék. Tisztelt Országgyűlés ! A nemzetközi helyzetről, nemzetközi tevékenységünkről szólva nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a rendkívül jelentős aktivitást, amelyet társadalmi szerveink és mozgalmaink folytatnak. Elvi szempontból azért, mert a népek a világpolitika alapkérdéseinek — a háború vagy béke, a hidegháború vagy biztonság és együttműködés kérdéseinek — első számú érdekeltjei. Gyakorlati szempontból pedig azért, mert a társadalmi erők, a közvélemény, a nemzetközi helyzet alakulásának, sőt alakításának állandóan ható tényezői. Mint már elöljáróban is utaltam erre, a tömegszervezeték és tömegmozgalmak értékesen járulnak hozzá a nemzetközi életben való jelenlétünk, részvételünk gazdagításához. A nemzetközi életben is növekszik a szakszervezetek szerepe és tekintélye. Erősödő kapcsolataikban hasznosan szolgálják a nemzetközi munkásosztály jobb és hatékonyaibb együttmunkálkodását. mindenekelőtt a Szákszervezeti Világszövetség keretein belül, de más munkásszervezetékkel és szakszervezetekkel is. Gazdagodnak a Hazafias Népfrontmozgalom ilyen jellegű kapcsolatai is. A.z utóbbi évtizedben, főleg a korábbi gyarmati elnyomás alatt szenvedő országokban, előtérbe került a nemzeti összefogás erősítése, a különböző haladó mozgalmak tömörítése a közös nagy célok, a szabadság és a demokrácia védelmére, kibontakoztatására. A több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező magyar népfrontmozgalom az egyre növekvő érdeklődés jegyében szélesíti kapcsolatait ezekkel a szervezetekkel és mozgalmakkal.