Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-26

1903 Az Országgyűlés 26. ülése, 1974. április 25-én, csütörtökön 1904 TÓTH JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Örülök, hogy néhány hónappal képviselővé választásom után olyan törvényjavaslat vitájában vehetek részt, amelynek rendelkezései közel állnak hozzám és azokhoz a munkásokhoz, akikkel együtt dolgozom. A törvényjavaslat elolvasása után végighallgattam a megyei képviselőcsoport vitáját és részt vettem a jogi és az egészségügyi bizottság vitáján is. Először hallottam képviselőket egy törvényjavaslatról vitatkozni. Sokat tanultam belőle, s jó útbaigazítást adtak a bátor problémafelvetések és az, hogy láttam: érdemes a porblémákat felvetni. Azt is megtanultam, hogy a felvetett problémáknak több oldaluk van. A bizottságok vitájában egy-egy képviselő elvtárs felszólalásakor nagyon egyetértettem a felszólalással, de amikor a miniszter elvtárs válaszolt, megismertem a kérdés másik oldalát is, és így a probléma mindjárt nem lett probléma. A vita végén mégis probléma maradt, hogy jó-e á 14—16 éves korhatár a házasságkötéshez. Véleményem szerint ez a. korhatár alacsony lett volna, örülök, hogy az utolsó kiadott javaslat a 16—18 évet jelöli meg. Ezt már megfelelőnek tartom. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon egyetértek az ország vezetésének azzal a véleményével, hogy erősíteni akarja a családot. Ezzel minden munkás egyetért. Ellenben nem ért egyet azzal, ha azt hallja, hogy vannak modernkedők. akik magukat tudós szociológusoknak mondják, és azt hirdetik, hogy a család intézménye elavult. Mi, munkások szeretnénk, ha erős hangot kapna itt az országgyűlésen is: igenis becsülni és erősíteni kell a családot, mert nagy szükségünk van rá a szocialista ember formálásához. A családban tanulunk meg beszélni, járni, szeretni egymást, felelősséget érezni egymásért, egymást védeni a bajtól, segíteni egymást a nehézségekben és együtt örülni. Aki ezt a családban megtanulta, így fog élni a nagy családban is. Ezért kell nekünk a család. Nagyon egyetértek azzal is, hogy a családon belüli vagyonban a közös vagyont erősíti a törvényjavaslat. Megmondom őszintén, munkáscsaládokban nem igen van a házastársaknak külön vagyonuk. Én soha nem hallottam a szülői házban a ruházaton kívül, hogy ez az apámé, ez az anyámé. Nálunk minden a szüleinké volt. így van ez nálunk is, az ismerősöknél is, még akkor is, ha a szüléinktől kaptunk egy szobabútort vagy egy televíziót. Soha nem jutott eszembe még tréfából sem, hogy azt mondjam a feleségemnek: „Angyalom, elromlott a televíziód." (Derültség.) Azzal a törekvéssel értek egyét, amely távlatokban a külön vagyon megszűnésére irányul. Ez erősíti a családot is. A külön vagyon az én elgondolásom szerint csak széthúzáshoz vezet, annak emlegetése, hogy ez az enyém, ez még megint az enyém, nem a sírig tartó összetartozást erősíti. Tudom, hallottam Korom miniszter élvtárstól, hogy a külön vagyont még nem lehet eltörölni, hiszen vannak még rétegek ebben az országban, akik becsületes emberek, munkával építik a szocializmust, dé a régi világban megszokták a külön vagyont, és ma még talán úgy eiezneK, hogy értéküket vesszük el, ha eltörölnénk, n-g^ éteriek, cté annak azért örülök, hogy azt Äüiioixaja a torvény, hogy amit a házasságoan ko/o^en hasznáinaK, az közös vagyonná váiiK, csak a lo evet sokaliom egy kicsit. Kernelem azonban, bogy majd csak kinőjjük ezt a külön vagyon szemleletet is. Meg keii említenem, hogy a szülőtartás, illetve a gyermektartás kérdése sok esetben nem megnyugtató. Kérem az igazságügyi szerveket, hogy ezekben a kérdésekben sokkal határozottabb és szigorúbb álláspontot képviseljenek a jövőben. A törvényjavaslattal egyetértek, azt megszavazom. Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat tárgyalásához több hozzászóló néni jelentkezett. Ezért a vitát bezárom. Dr. Korom Mihály igazságügyminiszter kíván szólni. DR. KOROM MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Elvtársak! Tizenhat képviselő elvtárs szólt hozzá a törvényjavaslathoz a tegnapi és a mai plenáris ülésen. Ha hozzászámítjuk a bizottságokban, a képviselői csoportokban, a társadalmi vitákban és más fórumokon felszólalt képviselő elvtársak számát, akkor a 16-ot legalább tízzel vagy tizenöttel megszorozhatnánk. Ez a tény is azt mutatja, hogy igazi társadalmi vitákban és felelős vitákban kovácsoltuk ki együttesen azt a ma még törvényjavaslatot — minden bizonnyal rövid idő múlva törvényt —, amely az országgyűlés asztalán fekszik. Az elmondottak alapján is kérem, mentsenek fel engem attól a képviselő elvtársak, hogy minden felszólalásra külön-külön reagáljak, külön-külön személy szerint válaszoljak. Egyébként amit elmondok, abból — úgy gondolom — mindenki ráismer saját gondolataira is. A tegnapi és a mai felszólalásokból különösen a következő megállapításokat emelem ki. Kicsendült a vitából: 1. Az, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot általában és egységesen támogatják a képviselő elvtársak, amit én a magam részéről úgy értékelek, hogy a törvényhozás és az állam végrehajtó szervéi ezúttal is egységes, közös nevezőn vannak, de ezen túlmenően egységes és közös nevezőn vagyunk valamennyien e társadalmilag nagyon fontos kérdés megoldásában általában a közvéleménnyel is. Azt hiszem, elvtársak, ez a tény a kormány és a többi végrehajtó szervek számára rendkívül nagy és fontos jelentőséggél bír. 2. A felszólalásokból olyan minősítések csendültek ki a tanácskozásunkon, mint például, hogy a törvényjavaslat jól időzített, korszerű, humanista szellemű, alkalmas arra, hogy a közgondolkodást jó irányba formálja, egyszóval jól szolgálja szocialista céljainkat. E megállapításokat külön köszönöm mindazoknak a nevében, akik tévékenyen részt vettek a törvényjavaslat kimunkálásában. De külön köszönöm azokat az elismerő szavakat is, amelyek a tegnapi és a mai vitában is, itt a plénumon elhangzottak a bíróságok, a 83*