Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-25

1893 Az Országgyűlés 25. ülése, 1974. április 24-én, szerdán 1894 emberek életében, hiszen az emberek döntő többsége úgyszólván a bölcsőtől a koporsóig va­lamiféle családi kötelék keretében éli az életét. Egyetértek azzal a fő gondolattal, amelyet a törvényszerkezet sugall: fokozni kell a csalá­dért való felelősséget. Ez két módon mehet vég­be: egyrészt növekedjen a családtagok felelős­sége egymásért, a saját családjukért, másrészt növekedjen a társadalom felelőssége a csalá­dért. A családért való felelősség szempontjából alapvető jelentőségű a házasság megszilárdítá­sa. Ha ez megtörténik, akkor nem merül fel szá­mos más családjogi vita, per, konfliktus sem. Éppen ilyen szempontból nézve, a családjog szabályai között igen nagy jelentősége van an­nak, hogy a válás szabályozása milyen módon megy végbe. A tervezet 18. §-a törvényerőre kí­vánja emelni azt a bírói gyakorlatot, amely lé­nyeges szerepet tulajdonít a házasság felbontá­sa tekintetében a házastársak megegyezésének. Kérdés azonban, hogy a megegyezés szerepének most már törvényerőre való emelése nem la­zít-e, nem enged-e könnyelmű válási szándékot. Itt, mindenekelőtt Lenint kell idézni ; lenini gon­dolat, hogy a házastársaknak a válás során ne kelljen kiteregetniük egymás szennyesét, ne kelljen átgázolni a válás mocskán. Ugyanakkor azonban meg kell győződni arról, hogy a felbon­tásra váró házasság végképpen halottá vált kö­telék-e. A válás szabályaival összefüggésben a meg­egyezés alkalmazása elvben humánusabb lehe­tőség, és ezáltal el lehet kerülni, hogy a házas­társak — el kívánván titkolni a házasélet leg­bensőbb intimitásait — színjátékot játszanak a bíróság előtt. Az akarati egyetértéses bontás módszerének bevezetése után azonban — ahogy azt a bírák elmondják — egy másikfajta színjá­ték játszására került mostanában sor. Ez pedig a túlságosan is szép megegyezés volt: a házas­társak annak érdekében, hogy házasságukat könnyen, gyorsan felbontsák, mindent vállaltak, de csak látszólag. Alighogy jogerőre emelkedett a bíróság ítélete, sőt azon még jóformán meg sem száradt a pecsét, már előállt valamelyikük azzal, hogy mégsem egészen úgy van ám az a megállapodás, mégis csak nála helyezze el a bí­róság a gyermeket, mégis csak az övé legyen a volt közös lakás. Ezért lehet helyeselni azt a szigorúbb álláspontot, hogy a megegyezéses bon­tásnak törvényes előfeltétele lesz a válással ösz­szefüggő alapvető igények rendezése. Aligha kétséges, hogy a legdöntőbb érdek a gyermeké, akinek biztosítani kell válás esetén is, hogyha már megcsonkult családban kell élnie, akkor legalább zavartalanul élhessen ott. De vajon nem aggasztó-e, hogy túlságosan is sok, gyer­mekes házasság bomlik fel eléggé gyorsan? Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a rendelkezésemre bocsátott bírósági sta­tisztika alapján olyan jelenségre hívjam fel a figyelmet, amely engem legalább is aggodalom­mal tölt el. Ha az igazságügyi statisztikába be­lelapozunk, azt kell tapasztalni, hogy a válópe­res kereset megindítása előtt az esetek jelentős részében eléggé rövid a különélés. A felbontott házasságok majdnem 60 százalékában a kereset beadása előtt a házastársak egy évig éltek csak külön, és ha ehhez hozzávesszük, hogy a beadott bontóperek több, mint 75 százaléka fél év alatt befejeződött, akkor az merül fel az emberben, hogy feltétlenül helyes-e ez a sietség? A válási szándék próbája a különélés. Jó volna tudatosí­tani állampolgárainkkal is, hogy ne siessenek annyira, különösen ne siessenek a válási szán­dékkal a közös gyermekük érdekében. Ez nem változtat azon, hogy az elvált gyer­mekek — ahogy ők magukat nevezik — helyze­tét ma nem is elsősorban maga a válás, hanem a szülők fegyelmezetlensége érinti igen hátrá­nyosan. Az, hogy' egymásután indulnak a gyer­mekelhelyezési perek, dúl a vita a szülők és a. gyámhatóság előtt, hogy hány órán át lehessen látni a gyermeket, számos elvált szülő nem haj­landó a hatósági döntést fegyelmezetten tudomá­sul venni. Ez sokszor igen káros. Módom volt a mohácsi leánynevelő otthon fiatal lakóival be­szélgetni: megdöbbentő, hogy hány lelki sérült gyermek maradt a társadalomra, akik közül csak nagyon kevesen nyerik vissza a lelki egyen­súlyukat. Nem egy gyermekelhelyezési vita vé­gül is azzal oldódik meg, hogy a gyermek idő­közben felnő. Éppen ezért helyeselni lehet a ter­vezetnek azt a megoldását, amelyik az új gyer­mekelhelyezési per megindítását az eddiginél szigorúbb feltételekhez köti. Nem kétséges, hogy a legjobb szándékkal megalkotott törvény is csak annyit ér, ameny­nyit megvalósítunk belőle. Különösen vonatko­zik ez olyan sajátos közegre, mint a család éle­te, amelynek megsegítése során számos társa­dalmi feladat van. így mindenekelőtt az, hogy a családjogi törvény mellett még igen sok más szabály és más állami intézkedés segítheti elő a családok életének megszilárdítását. Már említettem, hogy a családi élet a böl­csőtől a koporsóig zajlik. Hadd vegyem most itt a bölcső problémáját elő, azt, hogy az sem mind­egy a számunkra, hogy milyen körülmények kö­zött jön világra a gyermek. Itt szeretnék csatlakozni dr. Bene Zoltán képviselőtársamhoz: én tisztelettel kérem az Egészségügyi Minisztériumot és a kormányt, hogy az elavult szülészeteket sürgősen újítsák fel. Itt egy példát is szeretnék mindjárt elmon­dani, saját hazámból: a mohácsi szülészet hely­zetét szeretném felvetni, amely azonban — gon­dolom — nem egyedülálló probléma az ország­ban. A népesedéspolitikai intézkedéseink nyo­mán Mohács város és járás területén is jelentős mértékben emelkedett az újterhesek száma, elő­re jelezve az év második, illetőleg harmadik ne­gyedében várható, igen jelentős születésszapo­rulatot. Ez a szülészet eddig is túlfeszített igény­bevételét még nagymértékben fokozni fogja. Ez az osztály már a harmincas években, kialakítá­sakor is a sebészettel közös műtőt kapott és ki­szolgáló helyiségei hiányosak. Ma is mindössze 40 ággyal rendelkezik, és csak úgy zárójelben szeretném megemlíteni, hogy ez 75 ezer lakosra jut, egyetlen kis alapterületű kezelőhelyisége van. ahol a betegek vizsgálata, kezelése, kisebb műtétek, terhességmegszakítások is történnek. Sőt, a szülések egy részét is itt kell lebonyolí-

Next

/
Thumbnails
Contents