Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-17

1301 Az Országgyűlés 17. ülése, 1973. március 21-én, szerdán 1302 nyomán erőnkhöz mérten rendelkezésre is áll. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy nagy a felelőtlenség, sok helyen hanyagság is van. S pénzbe kerül a szennyeződés okozta betegségek gyógyítása: táppénz, munkából való kiesés, rokkantság. Ha ezeket a paramétereket közgazdasági vonatkozásban valamiképpen mérni tudnánk, úgy vélem, hogy olyan nagy összegről számolhatnánk be, amely messzemenően fedezné az egész környezeti ártalomnak a felszámolását, vagy helyrehozatalát. Hangoljuk össze a társadalom 'segítőkészségét a kormány rendelkezéseivel. Megyénkben is szép példája mutatkozik a társadalmi aktivitásnak. Például társadalmi úton kezdeményezték Hortobágy nemzeti parkká alakítását, aminek lakosságunk — de ahogy észleltük, az ország lakossága is — nagyon örül. Beretytyóújfaluban, képviselői körzetemben is szép példáját látjuk a társadalmi munkának. Mutatja a sokezer elültetett fa, a létesített sok park, a zsákai rózsakert. Mondhatnám a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság egy kezdeményezését is, amely szerint Berettyóújfaluban egy új parkváros van kialakulóban. Az épülő Elzett gyár melletti szép parkos terület is azt jelenti, hogy ezzel a fejlődéssel kíván Berettyóújfalu várossá lenni. Láthatjuk tehát, hogy a környezetvédelemben nemcsak képviselői körzetem, megyénk, hanem valamennyi megye, valamennyi ember érdekelt. A környezetvédelemnek — vagy ahogy egyesek mondják, a környezetjavításnak, mert hiszen már annyira elromlott — be kellene épülnie az oktatásba, a népművelésbe, a szakemberképzésbe, az egészségügybe, a mezőgazdaságba, az erdészetbe, a tervezésbe, az építésügybe, az ipar valamennyi ágába. Ennek fontosságával itassuk át az emberek tudatát. Tegyük ezt a társadalmi mozgalmat a kormány intézkedésével összehangolttá, általános szemléletté. Ebben érdekelt a tanácsi igazgatás és a rendeszet is. Kérem a kormány elnökét: fogadja ezt az áldozatkész és szilárd társadalmi elhatározást, amit a Hazafias Népfront elindított, hogy ez egy olyan összefogás, amely a kormánynak a rendeleteit szeretné támogatni és alátámasztani. A társadalmi munka kapcsán ugyanakkor azt is kérjük, hogy a meglevő rendeleteket szigorúan tartsák meg, az érdekeltek hajtsák végre, ellenőrizzük azokat és járjunk el azok ellen, akik nem tartják be. Ez valamennyiünk érdeke, élete. Utódaink szép szocialista jövőjéről van szó. Annyira fontosnak tartom ezt a kérdést, hogy gondolkodni lehetne azon, tudnánk-e vajon a környezetvédelemről egy kerettörvényt alkotni. Választópolgáraim és magam nevében is ennek jegyében megköszönöm Fock elvtárs beszámolóját. Azt elfogadom. Teljes erőnkkel azon leszünk, hogy ezt a programot — és a terveket is — teljesíthessük. (Nagy tavs.) ELNÖK: Az ülést 15 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.25—16.39. Elnök: VARGA GÁBORNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Nánási László képviselőtársunk következik szólásra. NÁNÁSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnöke beszámolójában foglalkozott az ország minden jelentős politikai, gazdasági, társadalmi kérdésével. Szólt eddig elért sikereinkről, már megoldott és még megoldásra váró problémáinkról, népünk örömeiről és gondjairól. A beszámoló teljes tartalmát egy hozzászólásban elemezni, méltatni, szinte lehetetlen. Felszólalásomban nem is törekszem erre, csupán azt próbálom néhány példával érzékeltetni, hogyan hatottak, miképpen érvényesültek kormányunk egyes intézkedései szűkebb hazámban, Szolnok megyében és elsősorban választókerületemben, a tiszafüredi járásban. Tisztelt Országgyűlés! A magyar népgazdaság fejlődéséhez hasonlóan a legutóbbi két esztendőben Szolnok megye gazdasága is a negyedik ötéves népgazdasági terv céljaival összhangban egészségesen fejlődött. Különösen a megye iparának, ipari termelésének növekedése volt jelentős, országos jelentőségű nagy vállalatok üzemei települtek megyénkbe. Az iparfejlesztés, az ipartelepítés nagy hatással volt a megye általános fejlődésére. Elsősorban ott éreztette kedvező hatását az ipartelepítés, ahol azelőtt alig, vagy egyáltalán nem volt ipari üzem. Ilyen hely volt néhány évvel ezelőtt az én választókerületem, a tiszafüredi járás is. A megyében igen kevés volt az ipar, de a tiszafüredi járásban a megyei átlagnál is még jóval rosszabb volt a helyzet. A járás és a megye vezetésének kezdeményezésére 19674>en az országgyűlési képviselők Szolnok megyei csoportja Tiszafüreden ülésezett, és ott állást foglaltunk a járás fejlesztésének elodázhatatlansága mellett. Képviselőcsoportunk akkor minisztériumokhoz, országos szervekhez fordult, és azok nemcsak elismerték igazunkat, hanem a fejlődés elindításához, meggyorsításához támogatást is adtak a járásnak. Több jelentős ipari üzem települt a járásban, s ezzel a járás szorgalmas népe előtt új munka- és kereseti lehetőségek nyíltak meg. Az iparfejlesztés aztán előre segítette minden téren a fejlődést, de különösen a járás székhelyén, Tiszafüreden. Hogy a vidéki ipartelepítésnek milyen húzóereje van az általános fejlődésre, annak szép példája a tiszafüredi járás. Néhány év alatt több középület és lakás épült a járásban, mint azelőtt évtizedek alatt. A tanácsok komoly erőfeszítéseket tettek és tesznek a közművesítés feilesztésére, kulturális intézmények, iskolák, óvodák építésére, korszerűsítésére, a lakosság vízszükségletének biztosítására. A fogyasztási szövetkezetek jelentősen növelték üzlethálózatukat, bővítették áruválasztékukat. A fejlődésben nem maradtak le a járásban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek sem. A járás termelőszövetkezeteire a szolid mértékű, de folyamatos feilődés a jellemző. Nagyobb mérvű és gvorsabb fejlődésük elsősorban nem is rajtuk múlik, hanem az elég mostoha termé-