Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1815 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1816 és ritka ikrek formájában jelennének meg, ha­nem tudatos családtervezés formájában minél több helyen. (Derültség és taps.) A veszprémi vízellátási, csatornázási ügyek­ben annyit szeretnék mondani, hogy én — saj­nos — még mindig csak, vagy majdnem azt tu­dom mondani, amit a bizottsági ülésen mondot­tam. Ismerjük ezeket a problémákat és gondo­kat. Bár Veszprém megye a vízellátás tekinteté­ben a negyedik, csatorna tekintetében az ötödik helyen áll az országban, de vannak különleges gondjai a bányászat, a Balaton és egyebek te­kintetében. A kormány azóta — mármint a bi­zottsági ülés óta — megvizsgálta ezt a kérdést, pontosabban a kormány tervbizottsága megvizs­gálta és arra a megállapításra jutott, hogy nem volna helyes, ha elhallgatnánk, hogy a megye eredetileg tervezett fejlesztési alapfelosztásából közel 100 millió forintot nem erre a területre vitt, viszont nagyon nagy áldozat volna az is, — belátjuk — ha olyan sok munkáslakást nem épí­tenek meg. Űgyhogy január végéig a miniszté­riumok felülvizsgálják a kérdést és vissza fo­gunk térni arra, hogy mit tudunk tenni és segí­teni! Ami a vízellátás bányászati összefüggéseit illeti, természetes, hogy ezt a bányafejlesztéssel együtt kell majd a jövőben megoldani. A vízügyi szervek és a Nehézipari Minisztérium így fogja fel ezt a kérdést. A vitában elhangzott az egészségügyi, kul­turális intézmények ellátásával kapcsolatos né­hány ügy is, amelyekkel kapcsolatban tulajdon­képpen összefoglalóan egy kérdést szeretnék fel­vetni. Azt, hogy nagyon sok nagy program vég­rehajtását visszük végbe! Tudománypolitikai el­vek, egészségügyi törvény, népesedéspolitika, ok­tatási rendszer stb.! Ezek a társadalom fejlődése szempontjából meghatározó, nagyon fontos dol­gok. Megértem azt, ha nagyon sokan sürgetik az előrehaladást és nincsenek megelégedve! De sze­retném megmondani, hogy a tudományos kuta­tásnak, a verselésnek, vagy a drámaírásnak sza­bályai vannak, a gazdaságnak pedig törvényei! És ezek a törvények megfellebbezhetetlenek, leg­alábbis hosszabb távon! Ezért van az, hogy a mi társadalmi-gazdasági rendünkben hosszabb táv­ra elosztjuk az anyagi javakat — a tervekben mindenki számít erre, minden ágazat, minden terület! Itt tehát rövid távon bármiféle jó cél érdekében súlypont-áthelyezést, tehát lényeges szerkezeti változást az anyagi javak elosztásá­ban nem lehet végrehajtani, csak hosszabb tá­von, mert ha ilyent rövid távon végrehajtunk, akkor valahonnan nagyon sokat kellene elvenni és visszafejleszteni kellene területeket. Ezt pe­dig — gondolom — nem lehet megtenni nemcsak gazdasági okokból, hanem társadalmi okokból sem! Ezért reális az a követelmény, hogy ezek­ben a nagy programokban előrehaladjunk foko­zatosan, komolex módon. LeöVünk nagyon-na­gyon következetesek, hogy előre menjünk, de azt várni, hogy máról holnapra valami egészen más elosztási struktúrát hozzunk létre, nem reális, és ezért kérek bizonvos türelmet abban, hogy itt mit tudunk tenni. Nyilvánvalóan a kö­vetkező ötéves tervben sokkal lényegesebb elő­rehaladásról tudunk beszámolni. Tehát a „kincskereső kisködmön" — ahogy elhangzott — sajnos, nem megoldás. Nem azért, mert az államháztartásnak sincs ilyen, hanem azért, mert az államháztartásnak egy köpenye van, amely alá mindenkinek oda kell férnie és az nem megoldás, ha a két széléről elkezdjük húzogatni a dolgot, és mivel mindenkinek alá kell férnie nálunk egyformán, üzemeknek és vállalatoknak, az egész társadalomnak, ezért van az, hogy néha ezt a köpenyt egyes terüle­teken vékonynak vagy nem elég kényelmesnek érzik. Itt a megoldás csak az összefogás lehet és nem a türelmetlenség! A vitában elhangzott néhány kérdés igen nagy jelentőségű és a következő ötéves terv ke­retében oldható meg — egyik-másik pedig azon túl mutat. Kérem, hogy tekintsenek el attól a tisztelt képviselő elvtársak, hogy ezekről hosszab­ban beszéljek, mert ez meghaladja egy ilyen válasz kereteit. Csak azt szeretném regisztrálni, hogy feljegyeztük és visszatérünk rájuk. Ilyenek : a szénbányászat fejlesztése, a szénbányászatnak az energiaprogrammal való összefüggése, a szénbányászatban dolgozók helyzete. Itt mind­járt szeretném hozzátenni, hogy erről eddig sem feledkeztünk meg, ezután sem fogunk megfeled­kezni. Az idén egymillió tonna szénnel többre számítunk, mint az elmúlt évben. Ez is mutat­ja, hogy itt miről van szó. Azok a körülmények, amelyek az energiahelyzetben kialakultak, arra intenek, hogy igenis erre jobban számítsunk, mint eddig és hogy gazdálkodjunk takaréko­san. Az egészségügyi intézmények és iskolák fel­újításának ügyét a következő ötéves tervidő­szakban külön megvizsgáljuk, s megfelelő ja­vaslatokat dolgozunk ki a rendszer és az erre a területre fordítható eszközök tekintetében. Ilyennek tekinthetjük a lakóházielújítás és a közműépítés ügyét, a belkereskedelem fejlesz­tését és a megyék gazdasági feilettségi színvo­nalának kiegyenlítésére irányuló törekvéseket, és eszközöket — Szabolcs, Borsod, s néhány más megye vonatkozásában is. Szeretném elmondani, hogy a mezőgazdasági adórendszer továbbfejlesztését és a községfej­lesztési alapok hozzájárulási rendszerét is a kö­vetkező ötéves tervhez kapcsolódó feladatnak érezzük. Ebben a kérdésben nagyon egyetértek Fodor elvtársnővel. A szívemből beszélt, amikor a községfejlesztési hozzájárulásról szólt. Remé­lem ez is hozzájárul ahhoz, hogy a kérdést mi­előbb megoldhassuk. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban azt sze­retném még regisztrálni: nem véletlen az V. öt­éves tervidőszakra készülve, hogy ennek a terv­időszaknak a harmadik évében kumulálódnak a problémák. Ez nem azt jelenti, hogv a IV. öt­éves terv rossz lett volna, hanem azt jelenti, hogy a félidőn túlhaladva esvre inkább előrenézünk. ÖsszeiönTiek a problémák, a gondok, amelyek egy közéntávú terv tematikájába tartoznak. Első­sorban azokban a hozzászólásokban éreztem a legtöbb útravalót, amelyek nemcsak e^v-e^v nagv gondot villantottak fel, hanem amelvek arról is beszéltek, hogv egves területeken, a vál­lalatoknál, az intézményeknél mii; lehet tenni. Gáspár elvtárs a szocialista brigádokról beszélt,

Next

/
Thumbnails
Contents