Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1767 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1768 Mégis azt hiszem, most jó lenne, ha eladatlan feketeszén felesleggel rendelkeznénk, biztosan akadna rá még külföldi piac is. Akkor viszont miért ne törekednénk a széntüzelésre, legalábbis a vártnál nagyobb igények kielégítése során. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt a falusi lakosság köréből még olyan kívánságok érkeztek, hogy lássa el a kereskedelem a falut is szénnel, mert már korszerűtlenné vált a csutaszárral, rőzsével való tüzelés. Ma már a jó propaganda hatására is az olajárusító kutak hálózatának bővítését és a gázpalack cseretelepek szaporítását sürgetik inkább, mert helyenként nagy távolságokról viszonylag kis tételekben kell a tüzelőolajat beszerezniük. De a meglevő olajkutak is csak akadozva győzik kielégíteni a szükségletet, nem is szólva a szállításnak csúcsforgahni időben, tehát télen való túlterheltségéről. A fűtőolajtárolás a kis háztartásokban, de sok üzemben is megoldatlan. Sőt, sok helyen például tűzrendészeti okokból meg sem oldható. A szénről tehát — mint tüzelőanyagról — úgy vélem, még jó ideig nem mondhatunk le. Ez tűnik ki az ilyen váratlanul kirobbanó olajválság idején is. Véleményem szerint nem jelent a fejlődésben visszalépést, ha meglassítjuk az olajtüzelésre való áttérés további ütemét és hazai szénnel elégítjük ki az igények egy jelentős részét. Azt hiszem, örülne néhány tőkés ország, amely fűtőolaj^korlátozásra kényszerült, ha olyan még meglévő lehetőségei volnának, .mint nekünk vannak. A széntermelés azonban bizonyos okok miatt akadozik. A szénnel kapcsolatban sajnos hangzottak el időnként félreérthető nyilatkozatok. A vasúti közlekedés dieselesítése, korszerűsítése is csökkentette a szénigényeket. Az üzemek, "háztartások jelentős része is olaj- és földgáztüzelésre állt át. A bányászat és más iparágak bérei közötti különbség lassan kiegyenlítődik. A veszélyes és az egészségre ártalmas bányamunkát honoráló magasabb bérek úgy alakultak, hogy elvesztették vonzerő^hatásukat. A bányászdinasztiák láncolata többek között ezért is megszakadt, bizonytalannak látják a széntermelés jövőjét. A kedvezőbbnek látszó ércbányászat is vonzó hatással van a szénbányászokra. Űj bányászok toborzása mind nehezebbé válik mindkét bányavállalat számára, hiszen a tervszerű ipartelepítés felszívja az egyes vidékeken jelentkező munkaerőfelesleget. A távolabbi vidékekről mégis jelentkező új munkások letelepítéséhez viszont nem tudunk elegendő lakást biztosítani annak ellenére, hogy — az ismert okok miatt — megépült kevesebb lakásból is arányosan juttat a tanács a bányavállalatoknak. És bár a Mecsekben több mint száz évre elegendő megkutatott feketeszén-vagyonról tudunk, ezek feltárása, művelhetővé tétele szinte teljesen szünetel. A bányászkodás korszerű eszközökkel való ellátása — enyhén szólva — akadozik. Ezek és az egyéb, fel nem sorolt okok miatt is a szénbányászat a tervét alig tudja hozni. A most tárgyalt költségvetésiből is ismeretes, hogy ráfizetéses a széntermelés. Pedig az energiahelyzet alakulását figyelve, legalább a mai termelési szintentartás lenne kívánatos. Erre >ma még megvan a lehetőség. Ezt garantálja a nagy tradíciókkal rendelkező szénbányász és műszaki gárda, amely annyiszor kisegítette népgazdaságunkat szoirult tüzelőanyag-helyzetéből. Miniszterelnökünk, Fock Jenő elvtárs is közelebbről megismerkedett a mecseki szénbányászat helyzetével. Tett is nagyon fontos intézkedéseket, amelyeket mind az ércbányász, mind a szénbányász közvélemény igen hálásan fogadott. Szükséges azonban, hogy az arra illetékesek vegyenek fontolóra további teendőket. Mint említettem, nem az energiaellátás új koncepciójának helyességét vonom kétségbe. Ehhez nem is értek. De azt hiszem, napjainkban is és a közeljövőben is előadódhat olyan helyzet, amelyben a biztos tartalékot jelentő szénbányászat segíthet népgazdaságunknak bizonytalan tényezők kiküszöbölésében. A szokottnál korábban beköszöntött tél is például most is követelményeket támaszt bányászatunk felé. A váratlanul fellépő nagyobb igények kielégítésére azonban már kevés lehet a bányászok annyiszor igénybe vett hősiessége. Szükséges lenne tehát megvizsgálni először, a bányászvárosok (Pécs, Komló) töbfoletlakásjuttatásánaík lehetőségét; másodszor a bányászbérek rendezésének lehetőségeit; harmadszor a törvényszerűen előadódó létszámcsökkenésből eredő eredményromlás elkerülése érdekében, valamint a bányászok egészségének, biztonságának megvédése érdekében erőteljesebb műszaki fejlesztési intézkedések meghozatalát; az új széntelepek feltárásának, beruházási hitel nyújtásának lehetőségét. Úgy gondolom, hogy egy korszerűsített, a legjobb technikával ellátott feketeszénbányászat nemcsak hogy gondot nem okozhat, de egyenesen szükséges is energiaibiztonságunk, rugalmas gazdálkodásunk érdekében. Ezenkívül nemcsak a gazdag szénvagyon, de az évtizedek alatt sokmilliárdos befektetéssel épült bányák amortizálódása sem lehet közömbös számunkra. S mindezeken felül és elsősorban a jól képzett, nagy tapasztalatokkal rendelkező' több mint tízezer szénbányász szaktudásának hasznosítása. Kérem tehát javaslataimnak, amelyek jól lehet a szakemberek előtt egyáltalán nem újak, kedvező elbírálását. Tisztelt Országgyűlés! Az előbbiekhez szorosan tartozó kérdés még Baranya megye ipari struktúrájának ügye. Mint említettem, az öszszes ipari termelés értékének több mint ötven százalékát a szénbányászat hozza. Mindkét bányászati ágban elkerülhetetlen az új munkaerő szüntelen beállítása. Az egészségi okokból kiálló munkások számára, valamint a bányászok hozzátartozói számára is nehéz elegendő munkalehetőséget biztosítani. Választókerületemben, a 37 ezer lakosú sásdi járásban, amely a két bányavállalat körül terül el, egy-két manufaktúra-szinten működő kicsike üzem létezik. A gépesedő, jól fejlődő termelőszövetkezetekben a nyugdíjazások mellett is felszabaduló munkaerő Pécsre, Komlóra, Dombóvárra, sokszor még messzebbre utazik innen naponta, nehezítve Pécs, Komló, Dombóvár amúgy sem könnyű