Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1749 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1750 tettségét. Csak gondos kalkuláció és alapos előkészítés biztosíthatja új létesítményeink megvalósítási időtartamának lerövidítését, ami a gyorsabb fejlődés jelentős forrása. Az ipar fontosabb feladatai közül néhányról külön is szeretnék szólni. Az energiatermelés struktúrájának átalakítására kormányunk hosszabb lejáratú tervet hagyott jóvá, amelynek lényege: a szénhidrogének fokozott ütemű felhasználása, a legkevésbé rentábilis szénbányák termelésének csökkentése, az atomenergia meghonosítása hazánkban. Az energiaforrások szerkezetében 1970^ben a szénhidrogének 43 százalékos részarányt képviseltek, 1974. évi előirányzatunk szerint ez az arány 55 százalék. Az energiakoncepció megvalósításában tehát jelentős előrehaladást tettünk, és továbbra is ezen az úton kívánunk haladni. A közel-keleti háborúval kapcsolatos olajválság ellenére sem szabad elhamarkodott lépéseket tennünk. A világszerte mutatkozó újabb tendenciák azonban indokolttá teszik, hogy hosszabb távú számításainkat a tartósnak mutatkozó árváltozások tükrében felülvizsgáljuk. Ha az olaj magasabb világpiaci árszintje tartóssá válik, célszerű hazai szénbányászati lehetőségeinket az eredetileg tervezettnél jobban kihasználnunk. Ezért az ötödik ötéves terv energiamérlegét és a hozzátartozó erőműfejlesztési programot igen gondos elemzés alapján kell kialakítanunk. Másik következtetés: minden területen gondosabb gazdálkodásra, takarékosságra van szükség az energiahordozókkal és az energiával. Az iparszerkezet változását elsősorban azoknak az ágazatoknak eredményei 'befolyásolják, amelyekben a technikai haladás a legnagyobb mértékben fejti ki hatását. Ezek közé tartozik a gépipar több ágazata. Az elmúlt években számottevő volt a gépipari struktura-átalakulás, a termékcserélődés. A termékeknek csak mintegy harmadát képviselik a három évvel ezelőtt is gyártott árucikkek. A termékcserélődés és a struktúra-változás következtében a versenyképesebb termékek termelése gyorsabban, mások lassabban növekedtek. Az elmúlt években gyors fejlődési ütemet értünk el az autóbusz, az autóbusz-részegységek (motor, hátsóhíd), Zsigulikooperációs alkatrészek, számítástechnikai termékek, orvosi műszerek, fényforrások, tartós fogyasztási cikkek, 'mikrohullámú berendezések, fémmegmunkáló szerszámgépek termelésében. Lassúbb volt a termelésnövekedés üteme a vegyipari, élelmiszeripari, az erőművi gépgyártásban, tudatosan visszafejlesztésre kerül a tengeri hajók, a traktorok és a tehergépkocsik gyártása. Mindebben jelentős szerepet játszik a gazdaságosabb termék-struktúrára való törekvés. Több olyan hatalmas gépipari vállalatunk van — mint például a Ganz-MÁVAG, a Láng Gépgyár, a Magyar Hajó- és Darugyár, a Vörös Csillag Gépgyár —, amelyek nagy múltra tekinthetnek vissza. A múltból azonban nemcsak előnyöket, hátrányokat is örököltek. Egyrészt jelentős műszaki kultúra, tudás halmozódott fel ezeknél a vállalatoknál, kiváló munkásgárdával dolgoznak, többet közülük mint a magyar munkásmozgalom fellegvárát tartják számon. A múlt azonban örökül hagyott számukra sok elöregedett épületet, kiszolgált berendezést is. És habár az utóbbi évtizedekben sokat fejlődtek, sorozatos bővítéseket hajtottak végre, az egymás mellé épült új részlegek nem vehetik fel a versenyt az olyan korszerű gyártási lehetőségekkel, mint amilyenek például a Magyar Vagon- és Gépgyár új győri motorgyárában, az Egyesült Izzó új gyárainál, a VIDEOTON-nál, a Hűtőgépgyárnál és más korszerűbb vállalatoknál biztosíthatók. Az előbb említett sok problémával küzdő vállalatainknál olyan anyagi erőforrások, amelyek teljes rekonstrukciót tennének lehetővé viszonylag rövid idő alatt, nem állnak rendelkezésre. Éppen ezért a fokozatos megoldás útját kell keresnünk, számításba véve a szocialista országok közötti kooperációs lehetőségeket. E téren már határozott lépéseket tettünk. így például a Vörös Csillag Traktorgyárban az átszervezés nyomán a kevésbé kifizetődő dömperés traktorgyártás helyett bővül az autóbusz-alkatrészgyártás. A Ganz-MÁVAG-ban jelentős változást hoz a felvonógyártásra való áttérés. Hasonló a helyzet a Hajtómű- és Festőberendezések Gyáránál, valamint a Magyar Hajó- és Darugyárnál. A munka neheze még bátra van: a tervek megvalósítására, a profilváltás feltételeinek biztosítására irányító szerveinknek és az érintett vállalatoknak megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk. A dotáció, amit az államháztartás e vállalatok számára juttat, még mindig igen magas. Biztos vagyok benne, hogy az e területen dolgozók megértik a probléma súlyát és; kellő odaadással dolgoznak a rájuk váró feladatok megoldásán. A gépipar iránti követelmények növekedése összefügg a külkereskedelemmel is. örvendetesen megélénkül a kelet—nyugati kereskedelem és ez jelentős tényezője a békés egymás; mellett élés politikájának. A szocialista országok egyre több gépet vásárolnak Nyugatról is.. Ezzel együtt a szocialista országok egymás közötti forgalmában is növekednek a gépek minőségi, korszerűségi követelményei. A versenyképesség fokozása, a minden piacon értékesíthető cikkek előállítása talán egyetlen területen sem olyan fontos mint a gépiparban. A Kohó- és Gépipari Minisztériumnak és a gépipari vállalatok vezetőinek e jelenségeket nem szabad szem elől téveszteniük: ennek megfelelően kell alakítani a gyártmány-struktúrát,, fejleszteni a technológiát, korszerűsíteni a munka- és üzemszervezést, és a figyelmet elsősorban azokra a cikkekre kell fordítaniuk, amelyek a növekvő világpiaci versenyben perspektivikusan is leginkább megállják a helyüket. Ez egyszersmind szükségessé teszi az alkatrészek, részegységek kooperációjának fokozását, elsősorban a szocialista integráció keretében, de a fejlett tőkés országok és a fejlődő országok tekintetében is. Igen alacsony a gépiparunk termeléséhez felhasznált elemek, alkatrészek aránya. A ko76«