Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-23

1735 Az Országgyűlés 23. ülése, 1973. december 19-én, szerdán 1736 kérjük támogatását, legkésőbb az ötödik ötéves tervben. Az előbbi indokok mellett szeretném még kiemelni, és előterjesztésem indokoltságát aláhúzni, hogy míg a Békés megyei hozamok 80 százalékkal növekedtek, a feldolgozó kapacitás ezzel szemben csak 8—10 százalékkal nőtt. Hatékonyan működnek megyénkben a különböző termelőszövetkezeti közös társulások. Ilyen például a szeghalma térségben jól funkcionáló sárréti tejfeldolgozó és értékesítő közös vállalkozás, amelyben 19 termelőszövetkezet működik együtt. Ellátja Békés megye és a szomszédos Hajdú-Bihar egy részét, és örvendetesen segíti az egészséges ifjúság nevelését az iskolai tejellátás vállalásával. Tisztelt Országgyűlés! Pártunk Központi Bizottsága fontos gazdasági és szociális intézkedéseket hozott. E határozatok végrehajtását szolgálóan születtek és születnek különböző (kormányintézkedések. Ilyenek a gyermekágyi szabadság időtartamának meghosszabbítása, a gyermekgondozási segély, a családi pótlék emelése és egyéb szociálpolitikai intézkedések. A dolgozó kismamákat segíti a gyermekápolási táppénzjogosultság kiterjesztése. E szociális és egészségpolitikai •intézkedések mind-Hmind a nők és az egészséges utódok érdekét védik, ugyanakkor népesedéspolitikai célkitűzéseink megvalósítását szolgálják. Megyénk lakossága, de ezen belül különösen az ifjú házasok, a kezdő fiatalok mind örömmel és megnyugvással fogadják az érdekükben megszületett fontos intézkedéseket. Az igények természetesen egyszerre nem elégíthetők ki, mint ahogy például feszültséget jelent megyénkben is a célcsoportos lakásszámok alacsony volta, különösen városainkban, de bízunk benne, hogy a közeljövő e téren is javulást hoz. Egyetértve Kertész Magda elvtársnővel, a Nők Lapjia cikkírójával, aki felteszi a kérdést a múlt heti számban, hogy lehet-e egy gyermekkel több, javasolom felülvizsgálni a népesedéspolitikánk ' szempontjából is kívánatos háromgyermekes családok szociális támogatásának kérdését az 1971-es szerződésekre vonatkozóan. Tisztelt Országgyűlés! Két réteg speciális problémájának vizsgálatát javaslom az illetékes szakminisztériumoknak. Az egyik ilyen probléma : a bedolgozóknak a gyermekgondozási segélyre való jogosultsága. Megyénkben 73 ezer nő dolgozik, s mintegy tíz százalékuk, azaz 7300 fő — bedolgozó. Nagyon érzékenyen érinti őket, hogy nem részesülhetnek gyermekgondozási segélyben, pedig igaz, hogy nem kell csarnokot, munkahelyet építem foglalkoztatásukra, tehermentesítik a bölcsődéket, óvodákat, az iskolai napközit, sőt esetenként az öregek napközi otthonát vagy a szociális otthonokat, Indokolt lenne részükre is biztosítani a gyermekgondozási segélyt. A másik probléma: a szerződéses munkaviszony jogi rendezésének igénye. Időszakos foglalkoztatású nő is elég sok van megyénkben is, de ugyanakkor országosan is. Hátrányos rájuk nézve az a körülmény, hogy határozott munkaidőre szóló munkaviszonyuk leteltekor, esetleg a szülési szabadság előtt vagy közepén kiadják munkakönyvüket, mert a szerződés lejár. Ha a gyermekgondozási segély ideje alatt megszüli második gyermekét, munkaviszony hiányában szülési szabadságra már nem jogosult, illetve január l-ig még az anyasági és a kelengyeutalványra sem, csak a férj jogán. Csak gyermekgondozási segélyt kaphatnak jelen törvényeink szerint a 141. naptól, ha az a speciális eset van, amit említettem, hogy a gyermekgondozási segély ideje alatt szüli meg második vagy harmadik gyermekét. Igaz, hogy Faluvégi pénzügyminiszter elvtárstól is most hallottuk és az írásos anyagból is ismerjük, hogy a már jogos igényeik kielégítésére is mintegy másfél milliárd költségkihatás jelentkezik a jövő évtől kezdve: a családipótlékemelés, a gyermekgondozási segély, a beteg gyermek ápolására hozott intézkedés alapján a táppénzjogosultság. Felidézném azt a közmondást: „Addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér!'' Biztos vagyok benne, hogy a pénzügyminiszter elvtárs válasza is hasonló lesz, de ha a következő ötéves tervben lenne lehetőség e két réteg problémájának felülvizsgálására és a gondjaikon való segítésre, akkor az érdekeltek nevében is előre köszönetet mondók. Az 1974. évi állami költségvetés szolgálja a IV. ötéves tervi célkitűzéseinket, s amint azt már az előttem felszólaló képviselőtársaim is mondották, én is a magam nevében és a csoport nevében elfogadom és elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Sümegi János képviselőtársunk. SÜMEGI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés tervezését, végrehajtását dolgozó népünk -mindig érdeklődéssel figyeli. Ezt kötelességévé teszi a képviselőnek is, hogy nagy figyelemmel, felelősséggel foglalkozzon a költségvetéssel kapcsolatos kérdésekkel. Szocialista államunk költségvetése szoros összefüggésben van mindennapi életünkkel, fejlődésünkkel, jövőnkkel. Pénzügyi tükörképét mutatja gazdaságunknak, emberközpontú terveinknek. Természetes, hogy mindenkihez az van közelebb, ami kapcsolódik a hellyel, ahol él, a munkahellyel, ahol dolgozik. Engem, mint vidéki képviselőt, elsősorban a községek, a falu élete, fejlődése, jövője érdekel. E települések életével, ellátásával szeretnék foglalkozni. Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy községeinkben is óriási a fejlődés, nagy a változás. Üj arculata kezd kialakulni a kisebb községeknek is, újonnan épülő családi házak sokaságával találkozunk és mind több épül évente. Jóleső érzés látni a kisebb településeken is, hogy a lakók szépítik a falut, fásítják, parkosítják az utakat, tereket. Tanácsi szervezéssel, de öntevékenyen is ki-ki a saját háza előtt parkosít, szomszédok, utcák összefognak. Ezt úgy értékeljük, mint egy nagyon pozitív igényesség tettekben való megnyilvánulását. Hogy az életkörülmények így alakulhattak, abban meghatározó szerepe van az elért gazdasági fejlődésnek. Az ipartelepítés, mint ahogyan