Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-23

1729 Az Országgyűlés 23, ülése, 1973. december 19-én, szerdán 1730 ja. Ez jelenleg a könnyűiparban évemként 863 millió forint értéket képvisel. A Külkereskedelmi Minisztérium összesíté­se szerint a tőkés beszerzés értéke ágazati szin­ten 19724)en mintegy 800 millió forint volt, 1975-ben eléri az egymilliárd forintot. A követ­kező ötéves terv végére a gépek korszerűsítése, az áremelkedés és egyéb tényezők miatt ez az összeg várhatóan (megkétszereződik. Felszólalásomra készülve újból és újból megerősödött bennem az a vélemény, hogy a te­rületen való komoly előrelépés első állomása­ként a külső szervek koordinált tevékenysége igényének fenntartása mellett magukat a ter­melővállalatokat kell az eddiginél is fegyelme­zettebb, hosszú távon is tervszerűbb és megala­pozottabb igénymeghatáirozó rendszer kiépítésé­re késztetni. Jelenleg ugyanis iparunk mintegy 20 százalékkal szerez be több alkatrészt, mint amennyit a felhasználás indokolttá tenne. így 1968-tól 1972-ig három év alatt mintegy 372 na­pos kurrens készlet halmozódott fel. Az egész készlet 500 napos, tehát 128 napra tehető az az inkurrencia, ami szintén növekvő tendenciát mutat és mintegy 350 milliós értéket képvisel. Meggyőződésem, hogy a témával szinte nap mint nap találkozó műszaki, pénzügyi ós külke­reskedelmi szakemberek nem minősítenék túl­zásnak annak megállapítását, hogy az igények kialakítását nem annyira a műszaki szükségsze­rűség és a gazdasági célszerűség jellemzi, hanem az a kompromisszum, amit a beszerzési bizony­talanságok miatt a biztonságra való törekvés és a vállalat pénzügyi helyzete határoz meg. A könnyűipar alkatrészellátásának egyik, de igen jelentős problémája, hogy a belföldi al­katrészgyártás tervszerű kialakítása elmaradt. A reálisan számbajöbető igények kielégítése he­lyett nemcsak a neve változott meg a Könnyű­ipari Alkatrészgyártó Vállalatnak Könnyűipari Gépgyártó Vállalatra, hanem nagyon szerény ka­pacitása is — mondhatnám — teljes mértékben visszafejlődött, hozzátéve, hogy ugyanennek a vállalatnak a Nyomdaipari-Grafikai Vállalattal együtt a belföldi idegenbeszerzésekiniél, készlete­zésben, raktári kiszolgálásban is komoly szerepe lenne. Több ok, de elsősorban az információk el­lentmondásai csak arra adnak módot, hogy a fi­gyelmet felhívjam a kérdések tisztázása után azok rövid időn belül való, hosszú távon is biz­tonságot adó megoldásának szükségességére, mi­vel az ipari meglátás szerint a készletező vállala­tok jelen formában való fenntartása nem felel meg az alkatrészellátás szükségletei tervszerű és folyamatos kielégítésének. Tudniillik az érintett vállalat arra hivatko­zik, hogy a készletezés finanszírozásának rendje hátrányossá tette számára a készletezési tevé­kenység fejlesztését, sőt az alkatrészgyártást is. A bank szakértőinek az a megállapítása, hogy olyan önfinanszírozási problémáról van szó, anfelynél az árrésből képződő fejlesztési alap nem fedezet a kívánt mértékű tartós készletszint kialakításához, illetve feltöltéséhez. E probléma gyakran úgy jelentkezik a készletező vállalatok részéről, hogy a bank nem ad hitelt, vagy ha ad, az nagyon drága. A probléma ott kezdődik, hogy a vélemé­nyek hangoztatása évek óta tart, közben az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság munkabi­zottsága ál cal készített felmérések szerint az al­katrészhiány miatti gépidőkiesés éves átlaga iparági szinten 2—4 százalék között mozog, ami a gépi termelékenységet nem kis 'mértékben csökkenti. Ehhez hozzá kell tennünk a még lecserélés­re nem kerülő gépek alkatrészellátásának foko­zódó nehézségeit, amelyeket a gépet annak ide­jén szállító cég szállítókészségének hiánya okoz, mivel beszüntette az alkatrész gyártását. Tisztelt Országgyűlés ! Hozzászólásomban eddig csak utaltam az import alkatrészbeszerzés volumenére könnyűipari vonatkozásban. Lebo­nyolítása két külkereskedelmi vállalat feladata, amelyek az adott lehetőségeken belül igyekez­tek az igényeket kielégíteni. Bízunk abban, hogy az eddigi, gyakran hathónapos előkészítési, más­fél-három évet kitevő szállítási határidők csök­kentése, a jelenleg beszerzéseinket még késlel­tető deviza biztosítása adminisztratív módjának rugalmassá tétele mellett a KGST-szakosítási törekvések szélesítésével sikerül a baráti orszá­gokban meglevő beszerzési forrásokat hosszabb időre — mondjuk öt évre — szóló megállapo­dásra támaszkodó folyamatos ellátást biztosí­tani. Ebben a hitünkben erősít Lázár György elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese nyi­latkozatának az a része, amelyben tájékoztatást adott többek között az INTERTEXTILMAS nem­zetközi szervezet megalakításáról, ahol főként mint fogyasztók részesülünk majd az együttmű­ködés előnyeiből. ' Az elmondottak alapján tisztelettel kérem az alábbi javaslatok mérlegelését és a szükséges intézkedések megtételét. A Központi Bizottság november 28-i ülésén elhangzottak alapján, abból az alapállásból ki­indulva, hogy az új gépek 'és berendezések opti­mális hatékonyságának biztosítása elsőrendű ipari és népgazdasági érdek, nem lenne-e cél­szerű az ellátási tevékenység átszervezése, az általános gyártási kultúra növelése, a gépfenn­tartási tevékenység tervszerűségének és folya­matosságának biztosítása, az üzemeltetés magas­fokú biztonsága céljából? Nem lenne-e helyes annak felülvizsgálata, hogy az új gazdaságirá­nyítás rendszerében az eddigieken felül vagy mellett milyen változtatással, esetleg ösztönzők­kel lehet biztosítani népgazdasági szinten az el­látási és ezen belül a termelő gépek jó karban­tartásával kapcsolatos tevékenységet, hasonlóan a termelőtevékenységhez ? Helyesnek tartanám, ha a vállalatok fej­lesztési terveikben a fenntartási tevékenységet is megterveznék és a fejlesztések finanszírozásá­nál a tervszerű karbantartás költségigénye is szerepelne. A tevékenység szakmai színvonalá­nak megalapozása és ütemes fejlesztése céljából javaslom kialakítani a tervszerű megelőző kar­bantartás módszertanát, a szakértőik köre fej­lesztésének feltételeit. Véleményem szerint mér-

Next

/
Thumbnails
Contents