Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-23

1725 Az Országgyűlés 23. ülése, 1973. december 19-én, szerdán 1726 gátassal tudjuk megvalósítani, mert az amúgy is kedvezőtlen adottságú üzemek támogatási igé­nyét, illetve a megyei keret ilyen irányú alaku­lását nagymértékben befolyásolta az 1972-es rendkívüli gazdasági év. Az üzemek saját fejlesztési alapja az emlí­tett okok miatt meglehetősen differenciált. Már­pedig éppen Zala megyében, ahol az állatsűrű­ség a legmagasabb — 100 hektárnyi mezőgazda­sági területre jutó szarvasmarha-létszám 47,4 darab, az országos 28,7 darabbal szemben —, rendkívül fontos tényezőként szerepel a korszerű telepek kialakítása gazdaságpolitikai céljaink megvalósításánál. Amikor az OT-tájekoztatót ta­nulmányozva, az állattartási ágazatnál azt ol­vastam és ezt iá miniszteri expozé is megemlí­tette, hogy szarvasmarha-tenyésztésben 1974. év­ben a cél a csak húshasznosítású állomány (nö­velése, kissé megcsorbítva láttam a megye erre vonatkozó koncepcióit. Mivel az ágazat mégfe­lelő szintű fejlesztése megyénk összes termelő­szövetkezeteinél csak központi támogatással oldható meg, ilyen rendelkezés esetén a fejlesz­tési lehetőségeink nagyon korlátozódnak, de emellett egyéb kedvezőtlen adottságok is várha­tók. Ilyenek: Zala megyében az összes tejfelvá­sárlás több mint 50 százalékát a háztáji, illetve a kisegítő gazdaságok adják és ez majdnem tel­jes mértékben a közös gazdaságokon keresztül kerül felvásárlásra. Ahol ezután a (termelőszö­vetkezet megszünteti a tejtermelést, a háztáji tej felvásárlásról ismét a tejiparnak kell gondos­kodnia. Másodszor: a megyei szükséglet tejből a közeljövőben már 100—120 millió liter éven­ként. Ennek megtermeléséhez hosszú távon is 25—30 ezer darab tejelő tehén szükséges. Jelen­leg a nagyüzemi tehénlétszám nem éri el a 19 ezer darabot, ezért szükségesnek látjuk, hogy a támogatás bizonyos része feltétlenül a tejirányú fejlesztésben is felhasználható legyen. Említést érdemel az is, hogy 'éppen az egyoldalú húshasiz­nosítású szarvasmarhatartás jövedelmezősége a legkedvezőtlenebb. Tisztelt Országgyűlés ! A tradicionális szarvasmarha-tenyésztésiből, illetve .annak kor­szerű továbbfejlesztéséből adódóan megyénkben egyéb teendők is előtérbe kerülnek. így a meg­felelő mennyiségű és főleg minőségű takarmány­termesztés biztosítása érdekében a nagyobb üte­mű fejlesztés, a rét- és legelőjavítás, a talajjaví­tás és a talajvédelem, s természetesen a termelé­si szerkezet bizonyos fokú változtatása is. A költségvetés indokolásával nagyon egyet­értően csak ez a valós útja annak, hogy a ked­vezőtlen adottságaink megváltozzanak és a tá­mogatások csökkenjenek. Ezen céljaink mielőb­bi eléréséhez viszont az az igény jelentkezik, hogy tisztelt kormányunktól az eddigi támoga­tás szükségszerű növelését kérjem. Tisztelt Országgyűlés! Annak ismeretében, hogy az import-export árak gyors ütemű vál­tozása következtében az 1974. évi állami költ­ségvetésünk eredményei néhány tételnél kedve­zőtlenül eltolódhatnak, úgy vélem reális alapo­kon nvugszanak. Céljaink eléréséhez csak az szükséges, hogy ki-ki a munkahelyen jobb mun­kát végezzen és a mindenkori körülményekre megfelelő időben felfigyeljen, mert akkor a költségvetésben szereplő igények megvalósítása nem marad el. Az elmondottakból kitűnik, hogy a költség­vetést jónak és reálisnak tartom. Ezért azt a fel­szólalásomban felvetett problémák megoldásá­nak támogatását kérve elfogadom és elfogadás­ra ajánlom. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.45—17.08. — Elnök: VARGA GÁBORNÉ.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Oláh János képviselőtársunk­nak adom meg a szót. OLÁH JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Min­den ülésszaknak megvan a maga jelentősége. A közvélemény várakozása és figyelme jelzője is annak, lamiről itt döntés születik, s sorsunk to­vábbi alakulása szempontjából fontos. A költség­vetés tárgyalása számvetés is: hogyan végeztük el a magunk elé tűzött feladatokat, hogyan sá­fárkodtunk a rendelkezésre álló anyagi 'erőfor­rásokkal; azt végeztük-e el a lehető legnagyobb eredményességgel, amiből a legtöbbet tudunk profitálni most és a közeljövőben. Ilyenkor azt is mérlegre tesszük — és ez így van jól —, hogy a megye, a városok .az üzemi kollektívák, a mezőgazdaságban dolgozók telje­sítették-e éves tervüket, más szóval : megalapoz­ták^e a további előrelépést. Nem akarok Szolnok megye 1973-ban vég­zett munkájáról itt részletesen szólni, de szeret­ném jelezni, hogy szorgalmas munka folyt a gyá­rakban, a földeken, a közlekedésben, az oktató­nevelő intézetekben, s eredményeik, ha nem ki­ugróan jók is, szerény előrehaladásról adhatunk számot. Megyénkben ez évben bővült a foglalkozta­tás, gyarapodott a lakosság takarékbet ét-állomá­nya — a háromnegyed évben 14 százalékkal —, az élelmiszer- és iparcifckvásárlás növekedése is figyelemre méltó. Nagy erőfeszítések árán tovább javult az egészségügyi ellátás, 160 bölosődés és 768 óvo­dáskorú gyermekkel tudtunk többet elhelyezni, mint 19724>en. 6000 új előfizetővel gyarapodott a tv-tulaj­donosok tábora. Többet költött a lakosság szol­gáltatásokra. Az iparban körülbelül tíz százalék­kal több nyereség realizálódik, mint 1972-ben, a mezőgazdaságban tért hódít az iparszerű ter­melés. A megye kukorica vetésterületének 65, a cukorrépa vetésterületnek 66 százalékán zárt­rendszerű termelés folyik. A sertésállomány kiheverte a betegség okozta veszteségeket, s mintegy tíz százalékkal növekedett is a darabszám. Vannak gondjaink is, a munka termelé­kenysége elmarad a tervezettől, a beruházások egy része nem készül el határidőre, és jelentős költségtöbblet is mutatkozik.

Next

/
Thumbnails
Contents