Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-21

1551 Az Országgyűlés 21. ülése, 1973. június 15-én, pénteken 1552 üzem- és munkaszervezés fejlesztését célzó kutatások hároméves programja, tizenöt minisztériumi vállalat, valamint a fővárosi tanácsi és szövetkezeti építőipar szervezés-fejlesztésének középtávú programja. Négy vállalatot pedig kijelöltünk a szervezésfejlesztés bázisvállalatául, melyből különösen jó eredményt ért el a szervezés terén a 43-as számú vállalat, mely kifejezésre jut az átadott lakások számában és minőségében is. À szervezés-fejlesztésről szóló párt- és kormányhatározatok felgyorsították, s intenzívebbé tették ezt a munkát. 1972-ben 45 minisztériumi vállalat és 12 kommunális vállalat dolgozott ki szervezésfejlesztési programot. E munka tapasztalatai alapul szolgáltak a középtávú szervezésfejlesztési programok kidolgozása ágazati szintű szabályozásának. Egészében az 1973. évi terv részeként elkészült valamennyi vállalat szervezésfejlesztési programja, s konkrét intézkedési terve. A szervezésfejlesztési tevékenység kedvező hatása már több tekintetben érezteti hatását, így például az állami építőipar által kivitelezett lakások első negyedévben átadott részaránya az 1971. évi 6,2 százalékról 1972-ben 11,4-re nőtt, míg a negyedik negyedévben átadottaké 53,7ről 38-ra csökkent és ebben az évben a negyedik negyedévi átadást 30 százalékkal kívánjuk csökkenteni. Az eredmény ellenére sok a tennivaló, különösen a munkahelyi szervezésben. Nagy figyelmet kell szentelni vállalatainknak a munkaszervezés és a folyamatos anyagellátás javítására. Ezek nélkül nem lehet megvalósítani eredményesen a feladatot, bármilyen jó tervet készítenek is. Az egyre növekvő műszaki, gazdasági követelmények szükségessé teszik a munkások és szakemberek képzésének, továbbképzésének szélesítését, elmélyítését. Ennek megvalósítása érdekében biztosítottuk a továbbképzés előfeltételeit, a korszerű követelményeknek megfelelő tananyagot adtunk ki. A párt- és kormányhatározat alapján márciusban végrehajtott központi béremelés lehetősége a kereseti arányokat kedvezően befolyásolta az építésügyi ágazatban is. A differenciálás elveinek meghatározása, a minisztérium és a szakmai szakszervezetek által tartott vállalati konzultációk elősegítették a bérrendezés következetes végrehajtását. Az építőipari vállalatoknál az irányelveknek megfelelően érvényesült a kedvezőtlen munkakörülményű, nagy erőkifejtést igénylő munkák fokozott anyagi elismerése. A béremelés következtében a szakmunkások alapbére az építőiparban körülbelül 10 százalékkal, a szakképzetlen munkásoké 6—7 százalékkal, az építőanyagiparban mindkét munkáscsoportnál ennél 1—2 százalékkal nagyobb mértékben emelkedett. Tisztelt Országgyűlés! Tömören igyekeztem vázolni az építésügyi ágazat elmúlt évi eredményeit, nehézségeit és hiányosságait. Ügy érzem, hogy a népgazdaság 1972. évi fejlődéséhez az építő- és építőanyagipar dolgozói is hozzájárultak. Az ez évi munkánkat a múlt év eredményei határozzák meg. Ami jó volt, azt tovább kell fejleszteni, ami pedig munkánkban hiányosság, azt meg kell szüntetni. Ennek érdekében fokozzuk erőfeszítéseinket, hogy sikeresen zárjuk az 1973-as évet is. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.) ELNÖK : Béky Ferencné képviselőtársunknak adom meg a szót. BÉKY FERENCNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Áttanulmányoztam az 1972. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést és azt egészében és részleteiben is jónak tartom. Mi, mezőgazdasági dolgozók nagyon örülünk annak, hogy ágazatunk az előző évinél több mint 14,5 százalékkal magasabb halmozott termelési értéket adott népgazdaságunknak. Hozzászólásomban a Minisztertanács 1972. VII. 30-án az 1025. számú határozatával meghirdetett szarvasmarha-tenyésztési program jelentőségéről, s az ebből adódó feladatokról szeretnék szólni. A szarvasmarha-tenyésztés fontosságát bizonyítja, hogy népgazdaságunk tőkés devizabevételének minden hatodik dollárját a szarvasmarhaexport adja. Állandóan növekszik a lakosság húsfogyasztása és a tejtermékek iránti belföldi és exportigény is. Ezeket a növekvő igényeket csak akkor tudjuk kielégíteni maradéktalanul, ha növeljük a szarvasmarha-állományunkat és tovább fokozzuk az üzemek és egyéni gazdaságok tenyésztői kedvét. Ehhez a nyitólépést megtette az említett minisztertanácsi határozat. Nagyon helyes, hogy a megye, a járási hivatalok és termelőszövetkezetek vezetői a programot saját területükre lebontották, s kidolgozták saját tenyésztési programjaikat, melyeket összehangoltak az állami banki döntésekkel, tervekkel. A program megvalósítása során célul tűztük ki, hogy nagyüzemeinkben a tehénállomány mintegy fele tejhasznosítású, 30—40 százaléka pedig húshasznosítású legyen 1985-re. E cél megvalósításának nagyüzemi termelési feltételei adottak, ki tudjuk alakítani a szakosított, tiszta profilú iparszerű termelést biztosító szarvasmarha-telepeket. Üj tartási és takarmányozási technológia bevezetését is biztosítani tudjuk. Alapvető feladat a szarvasmarha-állomány növelése és ezzel egyidőben a fajtanemesítés megoldása. E feladatok megvalósítása, a program hatásaként az 1973-as évben már eredményesnek mutatkozik a nagyüzemi gazdaságokban. A tehénállomány 46 százaléka a háztáji gazdaságokban van és ezen a területen látok nehézségeket. A nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztéssel szemben az egyéni gazdaságok termelőeszköz-ellátottsága hiányos. Több kisüzemben használható gépre lenne szükség. A jelenlegi takarmányozási bázis elégtelen. Nem elég jövedelmező a szarvasmarhatartás és nagyfokú az értékesítési bizonytalanság. Az elmúlt tíz évben nagyobb volt a csökkenés a háztájiban, mint a növekedés a nagyüzemekben. A nagyüzemek szarvasmarha-állományának növekedése nem tudja pótolni a háztáji gazdaságokból kiesett állományt. A háztájiban csökkent a tenyésztők és az állattartók kedve. Ha szarvasmarha-állományunkat gondosan növelni akarjuk, akkor az eddiginél több segítséget kell adni az egyéni gazdaságoknak. Például még megoldásra vár az egyéni gazdaságokban