Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-20
1521 Az Országgyűlés 20. ülése, Ï973. június 14-én, csütörtökön 1522 hogy az ország, a nemzetgazdaság jelentős részét kitevő állatállományt ért száj- és körömfájás, amire itt Szabó képviselőtársam már utalt, és az a példátlan szárazság, amely ebben az évben meglepett bennünket, ezt a fejlődést ha nem is veti vissza, de lelassítja. A közmondás szerint a májusi eső aranyat ér ugyan, és csodákra is képes, én mégis aggódom, hogy a nem májusban, hanem júniusban érkező eső vajon pótolja-e azt a hiányt, amelyet a mezőgazdaság addig elszenvedett. A nagyadagú műtrágyákkal, vegyszerekkel dolgozó mezőgazdaságnak ugyanis szinte éltető eleme a víz, mert ez az az oldó szer, melynek közreműködésével ezek a szerek hatásukat kifejthetik. Éppen ezért bizonyos fokig érthetetlen, hogy a rendelkezésre álló öntözési csatornákat sem használjuk ki olyan 'mértékben, mint ahogyan tehetnők. Ennek okait most nem kutatom, de azért megpendíteném azt, hogy vajon nem játszik-e szerepet azért az is benne, hogy az öntözővízért fizetni kell. Amikor ezt a kijelentést megkockáztatom, el szeretném mondani, hogy a vízjogi törvény vitájában, amikor valamilyen szinten erről tanácskoztunk, az egyik előadónak feltettem a kérdést, hogy mondja meg most, a politikai gazdaságtan szempontjából, imi a víz, természeti kincs-e, vagy pedig áru. Azt mondta az igen tisztelt barátunk, a barkochba szabályai szerint,, hogy is-is. (Derültség.) Tehát természeti kincs, mert úgy kaptuk, de áru abban az értelemben, hogy a helyszínre való juttatásába és élvezhetővé tételébe komoly anyagi eszközöket vagyunk . kénytelenek befektetni. "Én mégis tagadnám a víznek, főleg az öntözővíznek az áru voltát. Ugyanis Szekér elvtárs tudna róla nyilatkozni, mekkora gondot okozott a szénbányászatnak az enyhe tél, mivel a betervezett szénféleséget a lakosság egyszerűen nem volt hajlandó eltüzelni. Vagyis az árunak az a tulajdonsága, hogy ha nem használjuk fel, akkor meg kellene maradnia. De áll-e ez a vízre? (Derültség és nagy taps.) Vízgyűjtőrendszerünk simán elszállítja a Fekete-tengerbe anélkül, hogy abból felhasználás nélkül a legkisebb hasznunk is lenne. Mivel ez az eset szinte tipikusan példázza azt a közmondásunkat, hogy amit elveszítenénk a vámon, tehát a vízdíjon, annak a sokszorosát nyerhetnénk meg a réven, a többlettermésen, mert hiszen a többlettermés minden mázsájának haszonélvezője népgazdaságunk, egész államunk, éppen ezért egy kicsit érdemes volna utánanézni ennek a dolognak. Kedves Képviselőtársak! Ugyancsak a kiadott tájékoztatás arról értesít bennünket, hogy a mezőgazdaság kedvező hozama mellett megugrott a növénytermelés, és hátrább maradt az állati termékek hozama, és az anyag azt is érzékelteti, hogy a rét és a legelő — Berci bátyánk szava járásával, a gyepterület — a szálastakarmányt tudja biztosítani, s úgy ahogy megtermett az állatállomány számára a szemesgabona-termés is, ellenben óriási 'hiány van fehérjében. Amikor ezt a kis fejezetet elolvastam, hogy valamennyiünk érdeke, hogy kutassuk a fehérje-tartalékokat, önkéntelenül eszembe jutott az a képviselőcsoport-gyűlésünk, amikor Dimény elvtárs miniszteri beszámolójának meghallgatására készültünk, amit Győrben, a soproni húsüzemben tartottunk. Képviselőcsoportunk elnöke odarendelte az összes élelmiszerrel foglalkozó megyei vezetőket, és talán életem egyik legnagyobb tájékoztatóját kaptam arról, hol is állunk ezen a téren. És ezért szemet szúrt egy bizonyos fokig érthetetlen és most talán igazán ide kívánkozó mondás. Katona elvtárs elmondta, hogy egy nyugati ügynök egy olyan szárítót — itt van a brosúrájuk — és melléktermékMhasznosító, feldolgozó gépet ajánlott neki, amelynek használata esetén a feldolgozott állatnak nem vész el mása, csak a sikolya. A többit, mindent hasznosít. Értékes állati takarmányt állít elő belőlük. 400 ezer darab sertés, 16 ezer darab szarvasmarha minden melléktermékét lehetne hasznos fehérjepótló takarmánnyá átalakítani ezzel az ötletes, ördöngös berendezéssel. Most az az érthetetlen, hogy ezt a készüléket a TERIMPEX ajánlotta, a húsipar fogadná, az ügynök vállalja, és valahol a cselekvés csatornájában elakadt. (Derültség és taps.) Mivel tudom, hogy a húsipar elég sok valutát hoz az országnak, itt a parlament nyilvánosságát is szeretném felhasználni arra, hogy a húsiparnak ne kelljen 4000 évig várnia erre a berendezésre, mint az ószövetségieknek a Messiásra. (Derültség és nagy taps.) Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak a fehérjegondoknál említeném meg, hogy bár sörivó nem vagyok, de azért ennék a témának a kapcsán egy kicsit utána érdeklődtem, hogy a sörgyártás melléktermékeként elég sok takarmányélesztő képződik, aminek hihetetlenül magas, 30 százalékos szárazanyag-tartalom mellett 15 százalékos fehérjetartalma van, ami majdnem egyenlő 200 kiló kukorica fehérjetartalmával. Ennek a hasznosítása sincs megoldva, és én talán azt tudnám mondani, hogy hathatósabb és agitatívabb propagandát kellene kifejteni a gyárak környékén üzemelő és állattenyésztést intenzíven folytató gazdaságok között, hogy ennek az értékes tápanyagnak egyetlen gramm fehérjéje se vesszen el, és ezzel is enyhítsük az országunkra is jellemző fehérjeínséget. Tisztelt Képviselőtársak! Felszólalásom másik részében elég nehéz feladatra vállalkozom, mert itt Orbán elvtárs és az írónő is kulturális dolgokkal foglalkozva, sokkal szakértőbben és testhez állóbban tudott erről a dologról beszélni. Én mégis nekivágok ennek a nehéz feladatnak. Apró elvtárs bevezetőjében említette, hogy az évfordulók esztendejét éljük 1973-^ban, mert nemcsak a munkáspártok egyesültek, nemcsak az iskolákat államosítottuk, hanem 500 éves a magyar könyvnyomtatás, 150 éve született a halhatatlan Petőfi és Madách Imre, és napjainkban éljük a könyv ünnepét, a könyvheteket. A hírközlő eszközök nyomán tudjuk, hogy a könyvkiadók nagy lelkiismeretességgel készültek erre a nem mindennapi eseményre, és az összehasonlítás alapján minden eddiginél eredményesebbnek minősítik ezt az esztendőt. Nekem mégis hiányérzetem van, nem most, hanem már korábban. Megyénk lapjának, a Kisalföldnek a levele63 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÎTO