Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-20

1513 Az Országgyűlés 20. ülése, 1 százalék volt a növekedés. Az állatállomány 1972. december 31-én a következőképpen volt szakosított telepen elhelyezve: az állami gazdaságokban a szarvasmarha 47 százaléka, a termelőszövetkezetekben pedig a szarvasmarha-állománynak még csak 10 százaléka volt szakosított telepen elhelyezve. Múlt év december 31-én. Az állami gazdaságokban 59 százalékos tehénlétszám mellett a termelés 58 százalékát adták a szakosított telepek, a termelőszövetkezetek viszont a szakosított telepeken elhelyezett 16 százalékos tehénlétszám mellett csak a termelés 14 százalékát adták. A számok így önmagukban nézve azt a látszatot keltik, hogy kár volt ezeket a telepeket nagyon nagy pénzért létrehozni, s ezekkel kapcsolatban volt az elmúlt időszakban vita, probléma és polemizálás. Mert ott vagy azonos, vagy alacsonyabb a termelés a hagyományosaknál. Igen, ez 1972-ben még így volt. De az a tény, hogy ezeken a telepeken, különösen a termelőszövetkezetek vonatkozásában, igen sok előhasi üsző ellett le, és tbc, bang és brucella negatív állománnyal vannak feltöltve, és még a feltöltés foka sem százszázalékos, azt a reális következtetést engedi végső soron levonni, hogy ezek a telepeik, még ha jelenleg nem is hálálják meg kiugró teljesítménynyel a nagy értékű beruházást, de a jövő szempontjából nélkülözhetetlenek. Olyan tényezők miatt is, mint az emberi munkaerő megkímélése és kulturált munkaikörülmények között való foglalkoztatása, s abból a szempontból is, hogy a dolgozók a tehenészeti ágazatban, a szarvasmarhatartásban előbb-utóbb csak ilyen telepeken helyezkednek el, nem is szólva arról, hogy valamikor ez az ágazat a női munkaerő foglalkoztatásának egyik bázisa volt. Talán ez a két utóbbi a leglényegesebb és a legpozitívabb eredmény a komplex telepek létrehozásában. Ezeknek a telepeknek a termelése is azonban a rendeződés, a termelés növekedését mutatja. 1971-ben 12 szakosított termelőszövetkezeti szarvasmarhatelepen az egy tehénre jutó éves termelés 1973 liter volt, 1972ben 13 telep átlagában 2243 liter, 113 százaléka az előző évinek, a bekövetkezett állatbetegségek ellenére is. Ugyanakkor 1971-ben a megyei átlagnál csak két szakosított telepen termeltek több tejet. 1972-ben viszont már hat szakosított telepen. Ez is bizonyítja a szakosított telepekbe fektetett összegek hasznosságát és a további ilyen irányú befektetés szükségét, esetleg a jelenleg kialakult támogatási rendszeren felül is, figyelembe véve ezeknek igen lényeges szociálpolitikai kérdéseit is. A sertéstartásnál a helyzet sokkal jobb, és a szakosodási folyamat is gyorsabb volt. 1972. december 31-én szakosított telepen volt az állami gazdaságokban a sertésállomány 47 százaléka, a kocaállomány 50 százaléka. A termelőszövetkezeteknél a sertésállomány 34 százaléka, a kocaállomány 33 százaléka. A termelésből az állami gazdaságokban 50 százalékos kocaarány mellett 50 százalékos volt az eredmény realizálása. A termelőszövetkezetekben 33 százalékos kocaarány mellett csak 27 százalék. Itt is elsősorban a benépesítéssel vannak még problémák, amit az 1972. évi 3. június 14-én, csütörtökön 1514 állatbetegség is erősen befolyásolt. Viszont az is tény, hogy 1973 végéig a szakosított telepek teljes benépesítéséig a fent felsorolt százalékos arány még igen nagy mértékben javulni fog. A szakosított sertéstartó telepek megépítése, költsége és eredményei körül még több vita volt, mint a szarvasmarhatartó telepeken, amely viták — azt hiszem — az 1972-es évi eredmények, de még inkább az 1973-ban várható eredmények alapján megszűnnek, és a korszerű szakosított nagyüzemi sertéstelepek létjogosultságát igazolják. 1972-ben már az abrakfelhasználás a szakosított telepeken kedvezőbb az egy kilogramm súlygyarapodást illetően a hagyományosnál, a fialási átlag majdnem azonos a hagyományos telepekével. Ez nagyon lényeges, mert az új telepeiken igen sok első ellésű koca van. Ez is bizonyítja, hogy a tenyésztői munka ezeken a telepeken már a kezdet kezdetén is jobban érvényesült, mint a hagyományos telepeken. Ez nagyon lényeges dolog az állattenyésztésben. Ezek a telepek is a jelenlegi termelési tendenciák alapján egy-két éven belül igazolják termelésükön keresztül létjogosultságukat, sőt előbbutóbb létfontosságukat is, minden egyéb, ezekkel a telepekkel kapcsolatban jelenleg esetenként fennforgó más hírekkel ellentétben. . Mindkét ágazat esetében fennáll a jelenlegi komplexitás megtartása mellett az a tény, hogy ezek az épületek és technológiák most már a. jelen tapasztalatok alapján épülhetnének olcsóbb elemekből és gyorsabban is. Ehhez sok tapasztalatunk gyűlt össze és ezeket hasznosítani kell az elkövetkező időkben. A zárt növénytermelési rendszerekről csak annyit, hogy az eddigi tapasztalatok alapján megállapítható — ez is egyik vitatott téma —, hogy sok mezőgazdasági üzemet tanított és tanít meg az okszerű munkaszervezésre, a maximális gépkihasználásra. De ez ne csak a gépbeszerzés forrása legyen a későbbiekben, mert akkor elveszti azt a rendkívül nagy jelentőségét, amiért ezeket a rendszereket pár évvel ezelőtt létrehozták. Ha csak gépbeszerzési alapokat fog képezni és nem komplex géprendszerek termeléstechnológiai előnyeit kívánja hasznosítani, akkor a rendszerek drágák lesznek, és ellentétben az elvárással, technikai és munkaerő-pazarlást hozhatnak. Azért a kidolgozott technológiák tisztaságára, betartására még sokkal több gondot kell fordítani az úgynevezett gestor-gazdaságokban. Meg kívánom még jegyezni a zárt növénytermesztési rendszerek problémájaként, hogy a vegyszeres gyomirtást sokkal jobban szinkronba kell hozni a gépi technikával. Igen sok probléma jelentkezett és jelentkezik még ma is ezen a téren. Ezeknek a megoldása nemcsak az üzemek, hanem a kutatóintézetek és a gyártó cégek igen fontos feladataként kell, hogy jelentkezzék az elkövetkezendő időkben. A rendszerek terjedésével erre sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mert ha a szintén igen sok kézi munkaerőt helyettesítő gyomirtó vegyszereknek elmarad a hatása, akkor még a legjobb, világszínvonalon álló technológiai gépsor sem váltja be a hozzá fűzött reményeket, de akkor sem, ha ezeket egy nagyüzemi, világszín-