Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-20

1479 Az Országgyűlés 20. ülése, 1973. június 14-én, csütörtökön 1480 hat a költségvetés. Fontos eredmény, hogy a bevezetett intézkedések következtében a felhalmozás aránya visszaállt a negyedik ötéves tervben előirányzott és megfelelőnek tartott színvonalra. Örömmel olvastuk a törvényjavaslat indoklásában, hogy nemzetközi fizetési mérlegünkben jelentős aktívum keletkezett, hogy a kiemelt feladatokra jobban sikerült összpontosítani erőinket, eszközeinket, mint a korábbi években. Nem hagyható figyelmen kívül, sőt nagyon is lényeges, hogy a népgazdaság és az állami költségvetés egyensúlyi helyzete a lakosság életkörülményeinek javulása mellett valósul meg. Ilyen módon az elmúlt évi gazdasági eredményeinkkel és a költségvetés felhasználásával, teljesítésévei általában elégedettek lehetünk. Különösképpen azért, mert a múlt évi politikai döntések, és főként a Központi Bizottság novemberi határozata alapján életbe lépett kormányintézkedések tovább erősítették, és minden bizonnyal tartósítják az 1972-ben kibontakozott kedvező gazdasági tendenciákat. Javítják a gazdálkodás feltételeit, a gazdálkodási fegyelmet, a hatékonyságot, a munkások életkörülményeit, amelynek a termelésre gyakorolt kedvező hatása máris érezhető. Tisztelt Országgyűlés! A zárszámadó jelentés és a mellékelt tájékoztató is eredményeinkről szólva — helyesen — nem mulasztja el azt sem, hogy kritikáját adja a gazdálkodás még meglevő gyengeségeinek is, rámutatva, hogy milyen feladatokra kell összpontosítani erőfeszítéseinket. A kedvező irányú fejlődés mellett valóban megkülönböztetett figyelmet érdemel az, hogy a jóváhagyott fő összegnél néhány milliárd forinttal kisebb összegben valósult meg a költségvetés, mert az előirányzatban szereplő bevételek egy része az ismertetett okok miatt nem került befizetésre. Igaz, hogy a bevételek mérséklődésével sikerült arányban tartani a kiadások növekedését is, és ez nagyon fontos, de nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb útja annak, hogy stabilan helyreállítsuk gazdaságunk és költségvetésünk egyensúlyát. Ez a tény azzal járt, hogy a kitűzött feladatok egy részét nem, vagy csak részben valósítottuk meg. Indokoltnak látom szóvá tenni ezt, mert a kitűzött célok közül a gazdaság több érzékeny pontján történt lemaradás vagy módosulás, bizonyára nem számítási hibából. Az állami bevételek egy részének kiesésében az objektív körülmények mellett nagy szerepet játszanak a gazdálkodás színvonala és az állammal szembeni kötelezettségek teljesítésében tartósan meglevő lazaságok. Helyénvalónak érzem tehát, hogy a szervező és ellenőrző munka következetesebb javításával változtassunk a helyzeten. Nem engedhető meg, hogy egyes vállalatok ügyeskedéssel, vagy jóhiszemű feledékenységgel, a kellő hatékonyságú intézkedések elmulasztásával kérdésessé tegyék az állami bevételek szükséges méretű növekedését. A kiadások költségvetési előirányzata kisebb összegben történt felhasználásának esetei is figyelmet érdemelnek és azokat érdemes vizsgálni. Habár ezek nem egyforma súlyúak, de érintve vannak itt a jövő szempontjából meghatározó jelentőségű fontos területek is! Ebből a szempontból a legnagyobb figyelmet érdemlőnek tartom, hogy a termelői beruházásokra előirányzott összeget nem tudtuk felhasználni. A legnagyobb hányad ebből az ipart érinti és ezen belül is elsősorban az egyedi nagy beruházásoknál jelentős a lemaradás. Ennek pedig fontos szerepet szánunk a termelési szerkezet változásában. Kisebb összeggel részesül a lemaradásból a mezőgazdaság is. Ezt más összefüggésben kívánom érinteni. A termelő beruházások támogatására előirányzott pénz ilyen jelentős felhasználatlansága minden bizonnyal szerepet játszik a beruházások üzembe nem helyezett állományának nem kívánatos növekedésében, amely 84 milliárd forintról 97 milliárd forintra nőtt — mint ahogy a törvényjavaslat indoklása írja —, „tehát jobban emelkedett, mint az összes ráfordítás", a befejezetlen állomány immár megközelíti egész évi beruházásaink teljes összegét. Gazdasági céljaink között évek óta fontos helyet foglal el a műszaki fejlesztés gyorsítása, amelynek szerves részét képezi az elavult gépek cseréje. Most arról kaptunk tájékoztatást, hogy ez a fontos ügy, amelyről mindenki jól tudja, hogy elsőrendű népgazdasági érdek fűződik hozzá, a termelékenység, az üzem- és munkaszervezés, a munkaerő-gazdálkodás, a termékminőség, a gazdaságosság és sok minden egyéb függ tőle —, nem halad megfelelő ütemben. Sőt 6,4 milliárd forinttal több elavult gépünk van most, mint egy évvel korábban volt! Ezért a KGM gépiparánál kísérletképpen bevezetett üzemeltetési járulék nyilván csak szerény kezdetnek tekinthető, és a kormány további hatásos intézkedéseket készít elő — esetleg nem büntető jelleggel, hanem ösztönző jelleggel —, amellyel meggyorsíthatja ennek a nem kívánatos helyzetnek a felszámolását. A termelői beruházások előirányzatánál levő felhasználatlan eszközök, valamint az üzembe nem helyezett állomány nagyságrendje és az elavult gépek lecserélésének mérsékelt volta indokolttá és lehetővé tenné, hogy a költségvetés végrehajtása során rugalmasabb magatartást valósítsunk meg év közben, hogy a termelés fejlesztésére előirányzott eszközök nagyobb hányadban kerüljenek felhasználásra. Megítélésem szerint ez megérné a^fáradságot! Amennyiben objektív okok miatt, jelen esetben az egyedi nagyberuházások üzembe helyezésének elmaradása miatt az eredeti célnak megfelelően nem tudjuk felhasználni termelő beruházási eszközeinket, úgy legyen mód arra, hogy menet közbeni átcsoportosítással, idézőjelben mondva: „a második vonalban" szereplő fontos termelési feladatok megoldására, például az egyéb, folyamatban levő beruházások meggyorsítására, vagy az elavult gépek cseréjének gyorsítására használjuk fel eszközeinket. Űgy vélem, a költségvetés teljesítését ellenőrző szervek magukra vállalhatnák ezt a munkát. Szívesen olvastam volna arról is az előtér-