Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-20

1475 Az Országgyűlés 20. ülésé, 1973. június 14-én, csütörtökön 1476 elismerve — szóvá tették több területen a mutatkozó lemaradásokat. így a kulturális, a szociális és egészségügyi, a kereskedelmi bizottságok a lakásépítés járulékos, kulturális létesítményei, a kollégiumi férőhelyek bővítésének elhúzódásait; a helyszűke miatt még mindig nagyszámú óvodai felvételi elutasításokat; az egészségügyi intézmények felújításának elégtelenségét; a kórházi fejlesztési program megvalósításának és az egyébként szükséges szanálások kapcsán megszüntetett üzletek pótlásának hiányát tették szóvá. Tisztelt Országgyűlés! A beruházási munkában 1972-ben bekövetkezett javulás előremutató. Teljes sikerről azonban csak akkor beszélhetünk, ha az elért mennyiségi változások mellett a minőségi követelmények teljesítésében gyorsabb, jelentősebb előrehaladás történik. Jó úton járunk, de az elért eredmények birtokában következetesen törekedni kell arra, hogy a nemzeti jövedelem növekedéséhez arányosan illeszkedő, a lehetőségeket és szükségleteket számbavevő és kielégítő, hatékony és korszerű tevékenységet végezzünk. Az előbbiek hangsúlyozása a terv- és költségvetési bizottság véleménye szerint azért különösen fontos, mert a feszültség megszüntetése ugyanakkor a népgazdaságban működő erőket a nagyobb volumenű beruházások sürgetésére serkenti. Ez pedig a kormánytól és az illetékes központi szervektől a jövőben' is azt kívánja, hogy minden — a népgazdaság teherbíró képességét, a beruházási piac egyensúlyát, az anyagiműszaki háttér és az e célra hasznosítható szellemi kapacitás szempontját — figyelmen kívül hagyó törekvést a leghatározottabban utasítsanak vissza. Az egyensúly fenntartása érdekében nem hallgathatunk a jövőben sem a jó szívünkre. Tisztelt Országgyűlés! Az elvégzett munka, az 1972. évi terv és költségvetés végrehajtásának eredményekor további feladataink megfogalmazásánál a fő figyelmet most is arra fordítjuk, mit tettünk és mit kell még tennünk népünk életkörülményeinek javítására. Az országgyűlés bizottságai jóleső érzéssel állapították meg, hogy az elmúlt évben ezen a területen is jelentős fejlődés valósult meg. Létbiztonság, nyugodt munkakörülmények, gazdasági fejlődésünkkel arányosan növekvő anyagi jólét mutatja a párt és a kormány alapvető gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósulását. A lakossági ellátás és életszínvonal 1972. évi emelkedését összefoglalóan mutatja az, hogy a nemzeti jövedelem felhasználásán belül az 1971. évi 70 százalékról 1972-ben 76 százalékra emelkedett a fogyasztás hányada. De bizonyítják azok a részletes számadatok is, amelyek a lakossági jövedelmek és a fogyasztás alakulását jellemzik. A számok mögött azonban kedvezőtlen jelenségek is meghúzódnak. A bérnövekedés üteme például az iparban kisebb volt a többi népgazdasági ágénál, mutatva azt, hogy az e területek munkásainak és művezetőinek 1973-ban végrehajtott bérrendezése időszerű és helyes központi intézkedés volt. A bérarányok, valamint az egyes családok és személyek életszínvonalának alakulása ugyanakkor figyelmeztet arra is, hogy a lehetőségekhez igazodva intézkedni kell a meglevő aránytalanságok kiküszöbölése érdekében. A párt és a kormány megkülönböztetett figyelemmel kíséri a lakosság életviszonyaival összefüggő kérdéseket. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakán elhangzott és megvitatott kormánybeszámoló is ezt tükrözte. Fock elvtárs expozéjában és vitazáró beszédében megállapította, hogy a lakosság életszínvonala általában terveinknek megfelelően növekszik, bár további intézkedéseket indokolnak a régi és az újabb ellentmondások. Az ország népesedési helyzete, az egyes családok és személyek — főként a kereső-eltartott arány következtében kialakuló — jövedelmi helyzete, a nyugdíjak eltérése miatt az életszínvonal-különbségekben meglevő aránytalanságok még nem eléggé mérséklődtek. Ezt erősítette meg a szociális és egészégügyi bizottság vitája, rámutatva arra, hogy a szociálpolitikában mutatkozó régi keletű lemaradásokat nem lehet rövid idő alatt, egyik évről a másikra felszámolni. A mezőgazdasági bizottság vitájában a mezőgazdasági termelés oldaláról, a kereskedelmi bizottság munkájában pedig a forgalmazás oldaláról hangzottak el a lakosság áruellátását érintő megjegyzések. Az ellátás tartós, és további javulása mellett még előfordul, hogy a szerényebb vásárlóigényeket kielégítő olcsó fogyasztási cikkekből nem mindenkor és nem mindenhol áll elegendő mennyiség és megfelelő választék a vásárlók rendelkezésére. Még több a gond a szolgáltatásoknál. A nagyvárosi közlekedés zsúfoltságát részben enyhítettük, de nem sikerült teljesen megszüntetni. Az ipari és építőipari szolgáltatások terén jelentős állami kedvezmények ellenére sem tudjuk még a lakosság ilyen irányú igényeit kielégíteni. A pénzügyi ellenőrzések, de a gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy nem tekinthető megoldottnak a lakóházak, a lakások karbantartása, felújítása, és ezen a területen eszközeink hatékony felhasználását hátráltatja a koncentrálás hiánya, illetve a rendeltetéstől eltérő felhasználás. Az áralakulás területén mind a kormányzati szerveknek, mind a termelő és kereskedelmi vállalatoknak a korábbinál nagyobb következetességet kell tanúsítaniuk. 1972-ben a fogyasztói árszínvonal éves átlagban a tervezett szinten emelkedett. Az árak növekedését bizonyos mértékig a helytelen vállalati magatartás is okozza, amit szigorúbb árellenőrzéssel meg kell gátolni. Az árellenőrzések területén, illetve a megállapított árdrágítások esetében a szankciók alkalmazását, a felelősségrevonást sok bizonytalankodás kíséri, az indokoltnál több és engedékenyebb az ismételt figyelmeztetés. Tisztelt Országgyűlés! A lakosság ellátásához, a társadalmi és gazdasági feladatok megoldásához felelősséggel végzett, eredményes munkával járultak hozzá a tanácsok. Tevékenységük javuló szociális, kulturális, egészségügyi és kommunális ellátást, jobb közigazgatási gyakorlatot eredményezett az elmúlt évben. A tanácsok a rendelkezésükre álló lehetőségekkel, eszközökkel jól gazdálkodtak. Javult fejlesztési