Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-19

1451 Az Országgyűlés 19. ülése, 1973. március 23-án, pénteken 1452 CSAPÓ JÁNOSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Elvtárs! Válasza egy részének nagyon örültem, mégpedig annak, hogy részletes vizsgálat alapján elemezni fogják az orvosi, főleg a körzeti orvosi állások betöltését, a megyei egészségügyi ellátás helyzetének javítását. Két dolgot azonban szeretnék megkérdezni. Vajon a körzeti orvosi állások száma magasabb-e annál, mint amennyi a jelenlegi egészségügyi ellátásunkhoz felétlenül szükséges? Tehát arányaiban ugyanígy néz-e ki, mint ahogy az orvosi állások és a jelenleg rendelkezésre álló orvosok száma. A másik az, hogy azok a kisebb tanácsok, amelyek nem rendelkeznek komolyabb anyagi eszközökkel és sok nagy problémát meg kell oldani községeikben, vajon ott az orvosi ellátás csak lakás- és egyéb ellátás kérdése lehet? Szerintem nem. Nem múlhat azon egy körzeti orvosi ellátás, hogy milyen szintű, vagy milyen magas szintű feltételeket tud nyújtani a község. Az orvosi ellátáshoz minden embernek joga van, és ezt azt hiszem a minisztériumnak és a tanácsoknak is biztosítaniuk is kell. Az természetes, hogy a tanácsok a tőlük telhető eszközökkel és módszerekkel próbálják megteremteni annak feltételét, hogy az orvosok menjenek le vidékre, menjenek ki körzetekbe. Kérem a miniszter elvtársat, ha lehet, még erre szíveskedjék nekem válaszolni, és kérem, hogy a falusi orvosi ellátásnak tényleg nagy hangsúlyt szíveskedjenek adni és komoly intézkedéseket tegyenek. ELNÖK: A kérdésre dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter fog válaszolni. Dr. SZABÓ ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés ! Engedjék meg, hogy az utólag feltett kérdésre röviden válaszolhassak. Mindenekelőtt szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy az üres körzeti orvosi állások aránya kisebb, mint általában az üres orvosi állások aránya. Nem elsődlegesen a körzeti orvosi állások betöltésével van tehát probléma. A képzett és munkaképes orvosok száma — mint említettem — nemzetközi méretekben is tekintélyes. A probléma — és a körzeti orvosi állások betöltésének problémája is — abból adódik — és erre szerettem volna a figyelmet felhívni —, hogy nincs meg a kellő és tervszerű arány a központilag folyó orvosképzés és a területileg, helyileg történő orvosi álláshely-fejlesztés között. Ennek következménye a mintegy 2000 üres orvosi állás, és ebből adódik az, hogy ilyen nagyszámú üres orvosi állás mellett egy nem egészséges, nem célravezető orvosmozgás, fluktuáció következik be. Elsődlegesen ennek a felszámolása szükséges. A községek igen jelentős erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a lakás-rendelő építésével megteremtsék az orvosok letelepítésének feltételeit. Enélkül nem lehetett volna elérni a falusi körzeti ellátás fejlődésének azt az eredményét, amit elértünk. A minisztériumnak nincs közvetlen lehetősége arra, hogy azoknak a községeknek, amelyeknek ehhez kellő pénzeszközük nincs, segítsen. De utalva a Tanácsi Hivatal elnökével közösen végzett vizsgálatunkra, remélem, hogy ennek alapján ilyen kérdésekre is választ tudunk adni, segíteni tudunk adott esetben ilyen kérdések megoldásához is. ELNÖK: Kérem az országgyűlést, hogy aki a miniszteri választ elfogadja, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Senki.) Tartózkodik-e valaki a szavazástól? (Senki.) Megállapítom, hogy a miniszteri választ az interpelláló képviselő és az Országgyűlés tudomásul vette. Következik dr. Marton Zoltán képviselőtársunk interpellációja az új lakótelepek belső konyháinak szellőzési problémája tárgyában az építésügyi és városfejlesztési miniszterhez. Dr. Marton Zoltán képviselőtársunkat illeti a szó. DR. MARTON ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Bondor Elvtárs! Az új lakótelepek épületeiben elhelyezett, ablak nélküli belső konyhák és fürdőszobák szellőzése az eredeti konstrukciós elképzeléseknek megfelelően nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ahol működik is az elszívó berendezés, ott sem tökéletes az elszívás, mert a folyosók és lakások elszívóhatása erősebb, és így a nem kívánt szagok a folyosók, lakások és lépcsőházak terét szennyezik. A szellőzőberendezések gyakran meghibásodnak, és emiatt a már említett légterek szennyeződése még tovább fokozódik. A legyártott berendezésekkel kapcsolatban is nagyon sok probléma van, mert nem lehet hozzájuk alkatrészt kapni, másrészt pedig a garanciális idő, ami hat hónap, általában lejár, mire a lakók beköltöznek, így a javítások nagyon sok nehézséget okoznak mind az ingatlankezelő vállalatoknak, mind a lakóknak. Másik konstrukciós hiba, hogy a tetőszerkezet fölé elhelyezett elszívóberendezés motorja működés közben nagy zajt okoz, ami különösen a magasabb szinten lakók nyugalmát zavarja. Ezek a panaszok évek óta szerepelnek tanácstagi, képviselői fogadóórákon, tanácsüléseken, de még a most folyó jelölőgyűléseken is. A budapesti képviselőcsoport is foglalkozott ezzel a kérdéssel a legutóbbi alkalommal, de még a rádió ,,168 óra" című műsora is felvetette ezt a problémát, így nagyon időszerű és társadalmi szintű. Az a kérdésem az építésügyi és városfejlesztési miniszter elvtárshoz, hogy az itt felsorolt egészségügyi, tűzvédelmi és esztétikai problémák sürgős megoldása érdekében milyen intézkedéseket kíván tenni? (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter válaszol. . ,, •% BONDOR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés ! Dr. Marton Zoltán országgyűlési képviselő elvtárs interpellációjára a következőket tudom válaszolni: A belső, tehát közvetlenül a szabadba nyíló ablakokkal el nem látott konyhák és fürdőszobák a lakások alaprajzi elrendezését és az