Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-19

1443 Az Országgyűlés 19. ülése, 1973. március 23-án, pénteken 1444 DR. CSANÁDI GYÖRGY: Tisztelt Or­szággyűlés! Az előbbi interpellációnál már be­vezetőben elmondottam, hogy olyan kérdések­ben, amelyet jogosnak érzek, de nem könnyen oldható meg, mindig zavarban vagyok. Én úgy érzem, hogy ha most egy pillanatra helyet cse­rélnénk az elvtársnővel — nem is volna talán rossz — (derültség), én is elmondanám ugyan­ezeket a kérdéseket, és gondolom, hogyha az elvtársnő ülne itt, talán ugyanazokat a szava­kat mondaná el, mit amit most itt elmondok. Az kétségtelen, hogy a 3. számú útvonal az egyik legforgalmasabb útvonal. Persze azt kell mondjam, hogy azért a forgalom sűrűsége nem okvetlenül velejárója a balesetek növekedésé­nek. A forgalom sűrűsége, az utak zsúfoltsága akadályozza a forgalom lebonyolítását és nehe­zíti azt. De ha a KRESZ-nek a szabályait be­tartjuk, a közúti jelzéseket figyelembe vesszük, akkor egy zsúfolt úton is biztonságosan lehet közlekedni. Nekünk nagy gondunk a 3-as számú út, ami, még egyszer hangsúlyozom, egyik legforgalma­sabb utunk, és amelynek fejlesztésével, korsze­rűsítésével kapcsolatban már vannak elképze­lések. Megmondom itt nyíltan és őszintén, hogy a 3-as új autósztrádának építésével már meg is akartunk indulni, de úgy éreztük, hogy ennél sokkal fontosabb, hogyha az itt rendelkezésre álló összeget, legalábbis annak egy részét be­építjük a budapesti Metróba. Ez bizonyos fo­kig ezt a munkát egy-két évre talán elhalasz­totta. Mi eredetileg azt gondoltuk — és azt hisszük évtizedes távlatban meg is fogjuk csinálni —, hogy a 3-as számú útnak az első szakaszát, te­hát a Gödöllő és Budapest közötti részét épít­jük meg a budapesti bevezető szakasszal együtt. Időközben azonban megállapítottuk, hogy ez a bevezető szakasz olyan költséges, és oly nehéz a megépítése, hogy durván számítva kilométerenként 250 millióba kerülne. Számos viadukton menne keresztül, körülbelül 30—40 Erzsébet-hídnak felelt volna meg ez a bevezető szakasz, és több mint 400 lakást kellett volna szanálni. Ügy, hogy a mostani elképzelésünk szerint mi az autóutat Budapest határáig építjük ki és a határtól kezdve, ha nem is olyan kényelme­sen, de a rendes, fővárosi úthálózaton hozzuk be a forgalmat. Meg kell mondanom, hogy ez nem egyedülálló dolog. Nagyon sok az ilyen megoldás. Az autósztrádák általában a főváros előtt véget érnek és onnan kezdve már a fővá­rosi forgalomnak megfelelő gyorsasággal — a gyorsaságot idézőjelbe tehetem —, visszük be a forgalmat. Remélem, hogy erre a Gödöllő és Budapest határáig levő részre — amely azután teljesen megoldja az elvtársnőnek a kérdését — nemso­kára sor kerül. A kormány ez évi napirendjén már szere­pel a magyar autósztráda-hálózat kiépítésével kapcsolatos javaslatunk. Azt is el kell monda­nom, hogy legalábbis a mi javaslatunk a Mi­nisztertanács elé az lesz, hogy a legközelebbi és a leginkább fontos útvonalként az M—3-as utat építjük ki. Addig is, úgy érzem, szükség van a kifogásolt útszakaszon elsősorban a világítás­nak, a gyalogosközlekedésnek és a járdáknak a megjavítására. Ügy gondolom, a tanácsi szer­vekkel, a rendőrségi szervekkel, és a miniszté­riumnak a szerveivel közösen ezeket a problé­mákat megoldjuk. Hiszem, hogy a következő ötéves tervben, illetve az ötödik ötéves tervben az új autósztráda megépül, a kérdéses útvonal forgalma az elviselhető mértékre csökken. Kérem a tisztelt elvtársnőt és a tisztelt Országgyűlést, hogy fogadja el a válaszomat. (Taps.) ELNÖK: Kérdem Kovács Istvánné képvi­selőtársunkat, egyetért-e a miniszteri válasz­szal? KOVÁCS ISTVÁNNÉ: Elfogadom a mi­niszter elvtárs válaszát, és kérem, hogy azért tartsa a szemét a 3-as főútvonalon. (Derültség.) ELNÖK: Kérem az országgyűlést, akik a miniszteri válasszal egyetértenek, szíveskedje­nek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Ki van ellene? Nincs. Tartózko­dott-e valaki a szavazástól? Nem. Megállapí­tom, hogy a miniszteri választ az interpelláló képviselő és az országgyűlés tudomásul ' vette. Következik Vámos Géza képviselőtársunk interpellációja a monori állomáson a biztonsá­gos gyalogos átkelés megoldása tárgyában a közlekedés- és postaügyi miniszterhez. (Derült­ség.) Vámos Géza képviselőtársunkat illeti a szó. VÁMOS GÉZA: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Csanádi elvtárs! Monor nagyközség, járási székhely, csaknem 20 000 lakossal. A vasút, és a közutak szintbeli kereszteződéseinél nincs megoldva a gyors és biztonságos gyalogos átkelés. A felnőtt lakosság és különösen az is­kolába járó gyerekeink érdekében a legbizton­ságosabb megoldás az aluljáró lenne, amely be­illeszthető már a rekonstrukcióba is. Jelenleg a közutaknak a vasúton áthaladó szakaszán nincs szétválasztva a jármű- és a gyalogosfor­galom, nincs gyalogjárda. A vasúti váltók je­lenlegi helye miatt ennek építésére a miniszter elvtárs engedélye nélkül nincs is lehetőség. A vasútállomásnál pedig egyáltalán nincs átkelési lehetőség. Kérdezem ezért dr. Csanádi György mi­niszter elvtársat, hogy a rekonstrukcióval kap­csolatos végleges rendezésig, amelybe a jármű­vek átkelésének gyorsítása is beletartozik, mit tervez a gyalogos átkelés életveszélymentes megoldására? ELNÖK: Az interpellációra dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter vá­laszol. DR. CSANÁDI GYÖRGY: Tisztelt Ország­gyűlés! Elnézést kérek, úgy látszik, hogy ez a Közlekedésügyi Minisztérium vezetésével együtt jár, hogy sokszor kell ilyen panaszokkal itt a plénum előtt foglalkoznom. Ne vegye zokon a

Next

/
Thumbnails
Contents