Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-3
137 Az Országgyűlés^, ülése 1971. június,24-én, csütörtökön 138 ként a más országokban kialakuló értékesítési lehetőségeinket csak gyengébb hatásfokkal tudnánk kihasználni. Tisztelt Országgyűlés ! Ismertek azok az erőforrások, amelyeket a nagyüzemi mezőgazdaság műszaki fejlesztése érdekében tettünk az elmúlt évtizedben, és különösen annak második felében. A vonóerő, az alapvető növénytermesztési munkafolyamatok és a szállítás gépesítése után a harmadik ötéves terv időszakában megkezdődött az iparszerű állattartás térhódítása. Először a baromfitenyésztésben, majd a sertés- és a szarvasmarhatartás területén is. Ezeket a célokat államunk hathatósan támogatja és éveken keresztül nagyrészt visszajuttatta azokat az öszszegeket, amelyek a mezőgazdasági termékek viszonylag alacsonyabb ára folytán más ágazatok eredményeiben jelentek meg. A mezőgazdasági nagyüzemek jövedelmük 25—30 százalékát rendszeresen befektették a termelés fejlesztésébe. Csupán a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben 199 sertéstelep, 353 szarvasmarhatelep építése kezdődött el, a termelőszövetkezetek 11,7 milliárd forint értéket ruháztak be 1970-ben. Hasonló irányú, de részarányához képest még nagyobb mértékű volt az állami gazdaságok fejlesztése. A mezőgazdaság iparszerű fejlesztésének szakasza tehát vitathatatlanul megkezdődött. A nagyüzemi lehetőségek kftoltése azonban még távolról sem fejeződött be, hiszen a háztáji kisüzemekből származik a sertéstermelés csaknem fele, a tej, a tojás, a baromfi 30—60 százaléka és még sok fontos termék nagy része is. Az átszervezés után a közös állatállomány részére átmeneti elhelyezést biztosító szerfás istállók olcsó kivitelű, rövid élettartamú tárolók létesültek. A múlt évek beruházásainak nagy része ezeket az elavult létesítményeket pótolta és csak kisebb részben eredményezte a termelőkapacitás növelését. Mire futja erőnkből a következő években? Az évenként megvalósítható beruházások értéke az egész tervciklusban kisebb, mint az előbbi évek átlaga. így még hangsúlyozottabbá válik a fejlesztés előkészítésének, megalapozottságának fontossága. De ezek a lehetőségek egyáltalán nem becsülhetők le. Tovább folytatjuk az állattenyésztésben megkezdett modernizálást, a termelés összetételének átalakítását. Mindez nagy hatással lesz a termelékenységre és fokozza a termelés biztonságát. Bízunk abban, hogy megoldjuk a géppark felújítását, gyorsabb forgását is. Ez ugyanis több sikerrel kecsegtet, mint a túlhasználatban levő gépek javítása, alkatrészekkel való ellátása. Nyolc-tíz évi használati idő után a hazai ipar és a külföldi szállítók nem képesek a mezőgazdasági gépek alkatrész-utánpótlásának megoldására. A népgazdaság egyensúlyi problémája és az előtérben álló fejlesztési célok hangsúlyosabb kezelése tehát nem parancsolt megállj-t, csak működésbe hozta a fékeket és hosszabb időszakra nyújtja el a mezőgazdaság korszerűsítését. Mindnyájan gyorsabb előrehaladást szeretnénk, mint ahogy Fock elvtárs beszámolójában mondta. De vannak realitások, amelyeket tudomásul kell venni. Társadalmilag problematikus és a szektoron belül feszültséget okoz, hogy míg az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek egy rétege kielégítő ütemben fejlődhet, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek felében, mint~ egy 1200 közös gazdaságban csak a termelés szintentartására lehet berendezkedni. Ez a dolog technikai oldala. Ehhez még csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a beruházási tevékenység hatásfokán, a pénzügyi előkészítés, a tervezés megalapozásán más ágazatokhoz hasonlóan a mezőgazdaságban is van javítani való. A Fock elvtárs által említett közel 70 milliárd forint értékű befejezetlen beruházásból tízmilliárd jut a mezőgazdaságra. Az egész népgazdaságban ismert problémákon túl azonban itt nálunk sajátos nehézségek is vannak. A befejezéshez hiányzó fejlesztési alapok jelentős része az elmúlt évi elemi károk miatt nem képződött a mezőgazdasági üzemek bevételeiben. Emellett az áremelkedésnek, illetve a műszakigazdasági előkészítés gyengeségeinek is megvan a szerepük a jelenlegi nehézségekben. A sajátos körülmények közé tartozik, hogy a mezőgazdaságban megvalósuló létesítmények zömét úgynevezett házilagos építőszervezetekkel kell felépíteni. Ez azt jelenti, hogy a műszakilag mindig igényesebbé váló munkák elvégzésében menet közben kell tapasztalatokat szerezni. Népgazdasági, üzemi és csoportszempontból is döntő fontosságú, hogy a megkezdett építkezések mielőbb befejeződjenek és belépjenek a termelésbe. Ehhez most a mezőgazdasági nagyüzemeknek is szükségük van finanszírozási problémák rendezésére. A mezőgazdaság fejlesztésén túl a vegyipar fejlesztésének eredményeként az európai színvonalhoz zárkózhatunk fel a kemizálásban, illetve a műtrágya-felhasználásban. Ezzel szemben az ipar részéről alig tapasztalhatunk érdeklődést a mezőgazdasági technológiai rendszerek kimunkálása és gyártása iránt. Javítanunk kell a gazdasági előrelátást is, mert előfordul, hogy a szervezés és az üzembe helyezés között lényegesen változnak a gazdasági tényezők, változnak a kiszámított feltételek. Ez azzal járhat, hogy nem teljesülnek a várt eredmények. A Hajdú megyében felépülő 18 sertéstelep tapasztalatai igazolják, hogy még a legsikerültebb beruházásoktól várható eredmények is csökkennek, ha a kapcsolódó területek fejlesztése elmarad. Működésük még színvonalas szakirányítás esetén is csak ott igazán eredményes, ahol a vágóhídi kapacitás lehetővé teszi a pontos rotációt, ahol gondoskodtak a jó minőségű, megbízható állatfajtáról, magas színvonalon áll a takarmánytermelés és a tápkeverés is. Az iparszerű létesítményeknek nemcsak a felépítése, hanem az üzemeltetése is a tömegtermelésre általában jellemző mérnöki precizitást igényli. A termelési folyamatban nagy értékek vannak lekötve. Hozzá kell szokni, hogy minden hiba, technológiai pontatlanság kihatása megsokszorozódik, ha azt nagy értékű termelőeszközök hasznosítása során követik el. Ez a tény növeli a vezetőkkel, a szakmai \
