Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

133 Az Országgyűlése, ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 134 kapcsolták, mint ismeretes, a szovjet—nyugatnémet, valamint a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálását is. Természetesen nem lehet tagadni, hogy szükség van Nyugat-Berlin helyzetének rendezésére, de elvileg helytelenítjük előfeltételek állítását. Az a véleményünk, hogy az európai biztonsági értekezlet előkészítése és az úgynevezett német kérdéshez kapcsolódó fontos problémák megoldása párhuzamosan történhet, ami azzal az előnnyel is jár, hogy az egyik területen elért előrehaladás pozitívan hat ki a másikra. Reméljük, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya, amely a Szovjetunióval, valamint Lengyelországgal megkötött szerződés aláírásával tanúbizonyságát adta annak, hogy megindult az európai realitások elismerésének, útján, továbblép a megkezdett úton. A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés egyformán előnyös mindegyik fél, az összes európai népek számára, a szerződések ratifikálásának nem lennének vesztesei, csak nyertesei. A ratifikálás elősegítené az európai helyzet javulását és megnyitná az utat a Német Szövetségi Köztársaság és Lengyelország, illetve a többi európai szocialista ország, így hazánk kapcsolatainak normalizálása előtt. Ami a Nyugat-Berlin helyzetének rendezésére vonatkozó tárgyalásokat illeti, a Szovjetunió márciusban előterjesztett javaslatainak nyilvánosságra hozásával az európai közvélemény, így hazánk lakossága is meggyőződhetett arról, hogy a három nyugati hatalom jóakarata esetén van remény a megegyezésre. Ha a nyugati hatalmak olyan konstruktív magatartást tanúsítanak, mint a Szovjetunió képviselői, lehetővé válik az összes érdekelteket kielégítő megoldás elérése. Ha ez mégsem történne meg, annak egyedüli és kizárólagos oka az lenne, hogy az Egyesült Államok a Nyugat-Berlinről szóló megegyezés elodázásával fékezni akarja az európai enyhülés folyamatát, s mindenáron egyoldalú előnyöket akar kicsikarni. A magunk részéről teljes egyetértéssel támogatjuk a Szovjetunió erőfeszítéseit. Az európai béke és biztonság megszilárdítását szolgálná, ha a nyugati országok kormányai elismernék a Német Demokratikus Köztársaságot a nemzetközi jog alapján. A világ első tíz iparilag legfejlettebb országa közé tartozó, Európa szívében elterülő német munkás-paraszt állam diplomáciai elismerésének halogatása egyenlő a struccpolitikával, a tényeken való erőszaktétellel. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ez csak ideig-óráig sikerülhet. A nemzetközi jogi elismeréssel, a Német Demokratikus Köztársaság felvételével az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és más nemzetközi szervezetekbe senkit sem érne veszteség, viszont győzne az igazság és a jog, a népek közötti barátság és együttműködés eszméje. Az európai népek körében, így hazánkban is, nagy és kedvező visszhangot váltott ki a Szovjetunió javaslata a fegyveres erők csökkentésére. A Magyar Népköztársaság részéről egyetértünk és támogatjuk a Szovjetunió kezdeményezését. Ismeretes, hogy az Észak-atlanti Szövetség nemrégiben Lisszabonban tartott miniszteri tanácsüléséről kiadott közlemény is foglalkozott az európai biztonság kérdéseivel és a fegyveres erők csökkentésével is. Ez a közlemény tükrözi a NATO-országok ellentéteit az európai biztonság kérdésében és zavarát a Szovjetunió javaslatával kapcsolatban. Igaz, ennek a közleménynek a hangja elüt a múlt év decemberében Brüszszelben kiadott közlemény harcias hangvételétől, de a NATO-magatartás negatív alapállású lényegén ez az ülés sem változtatott. Ha a Szovjetunió tárgyalási készsége megfelelő viszonosságra talál a nyugati országok kormányainál, olyan témáról kezdődhet véleménycsere, amelyben egyformán érdekelt minden ország népe. A jelenlegi európai és világhelyzetben egész népünk helyesli, hogy kormányunk politikája változatlan: a bonyolult viszonyok és nehézségek ellenére folytatja erőfeszítéseit — ha kell kétoldalú, ha kell sokoldalú alapon — az első biztonsági értekezlet összehívásáért, az égető európai problémák rendezéséért. Képviselő Elvtársak! A Minisztertanács elnökének beszámolója, az elért eredmények, a vázolt célkitűzések, hiszem, hogy megerősítik valamennyiünk meggyőződését: kormányunk a végzett munka alapján méltó az Országgyűlés, hazánk népének bizalmára. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a nemzetközi politikai feladatokat — akárcsak a belső tennivalókat — kormányunk hozzáértéssel, kezdeményezőén és aktívan valósítja meg a jövőben is. Ezzel együtt szolgálja nemzeti érdekeinket és internacionalista célkitűzéseinket. Az elmondottak alapján a kormány elnöki beszámolót elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Rameisl Ferencné, Baranya megye képviselője. RAMEISL FERENCNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt egyetértésemet kívánom kifejezni a kormány elnökének beszámolójával. Tekintettel arra, hogy a vállalati középtávú tervek készítéséről a kormány beszámolójában és képviselőtársaim hozzászólásaiban már több vonatkozásban szó esett, az ismétlések elkerülése végett nagyon rövid időre szeretném igénybe venni szíves türelmüket. Hogy mégis fenntartom a felszólalási jogot, teszem azért, hogy jelezzem vállalataink elvárásait a minisztériumokkal szemben. Jelzéseimet azoknak a tapasztalatoknak az alapján teszem, amelyeket Baranya megyében 234 jelentősebb vállalat és szövetkezet tervkészítő munkájának ellenőrzése és segítése közben szereztünk, részben közvetlen, részben közvetett úton. Mit mutatnak a tapasztalatok? Az látható, hogy a tervkészítés menetére a demokratizmus jellemző. A vállalatok többsége saját maga készíti tervét, s mivel első alkalommal készülnek önálló középtávú tervek, érződik a tapasztalatok hiánya, érződik az, hogy még nem kiforrott a munka, bátortalanság van a korszerűbb, új módszerek alkalmazásában. A tervezési munkát segítették és kiemelt politikai feladatként kezelték a párt- és tömeg-