Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-16

1225 Az Országgyűlés 16. ülése, 1972. december 14-én, csütörtökön 122& alaptulajdonos rendelkezési jogának korlátozása nélkül. Minden tanácsnak kötelessége az előrelátó tervezés. A lehetőségek irreális számbavétele nem jelenthet indokot a központi támogatás igénylésiére, még kevésbé annak biztosítására. A szükségesség fokmérője, hogy például az illető tanács több lakást épített-e a segítség révén, és nemcsak értékben, hanem a létesítmények meg­valósítása tekintetében is javított-e helyzetén. Ma már egyébként nem jelent gondot a taná­csoknál a tervek érték szerinti teljesítése. A ter­vezési módszerek tökéletesítéséhez hozzátarto­zik az is, hogy a népgazdasági terv és a területi tervek összhangja necsak a pénzügyi eszközök, hanem a naturális mutatók tekintetében is bizto­sítva legyen. Itt tennék említést a tervezés bizonytalan­sági elemeinek kiküszöböléséről. Alapvető fontosságúnak tartom ebben a kér­déskörben a megfelelő informáltságot, -mert en­nek hiánya bizonytalansághoz, a tervezés bizton­ságának gyengítéséhez vezet. A reform beve­zetése óta statisztikai rendszerünk, információs csatornáink, sokszor éppen a belső tájékoztatás még nem fejlődtek annyira, hogy a tervezés szá­mára kellő időben jól felhasználható, megbízha­tó adatokat szolgáltassanak. Ehhez kapcsolható a tervezés szubjektivitá­sainak lehető kiküszöbölése. A döntések meg­alapozását kell elsősorban szem előtt tartani. Még az egyébként jószándékú szubjektivitás is veszélyeztetheti a terveket, ha nem a realitáson, nagy alapossággal kidolgozott körültekintésen alapul. A tervezés demokratizmusának hangsú­lyozását látom a törvényjavaslat azon megálla­pításában, miszerint hasznosítani kell a dolgozók tapasztalatait és javaslatait. Nem a tudományos módszerek kidolgozásá­ban való részvételt kell tehát elvárni, hanem azt, hogy mindenki aktívan vehessen részt települé­sének fejlesztésében, és gazdagítsa észrevételei­vel a tervkészítés mozzanatait. Nem mellőzhető, hogy a tanács által elfogadott terveket a változ­tatás esetleges szükségének idején megvitassuk, újra, nyíltan és őszintén a tanácstagokkal, falu­gyűlésen a lakossággal. Újszerű volt, hogy a megyei tanácsok a IV. ötéves terv időszakára elsőízben készítettek te­rületfejlesztési tervet. A célkitűzések ilyen mó­don való összehangolása alapvetően bevált. Ez kifejezésre jut a törvényjavaslatnak a koordiná­cióra vonatkozó szabályozásában is. Űgy érzem azonban, hogy még következetesebben kell a ter­vek végrehajtása idején érvényesítenünk a ta­nácsok és a területükön (működő gazdálkodó szervek együttműködését, a beruházások koor­dináltságát, hatékonyságuk növelését, hogy ez­által a tervezés gazdaságszervező funkciója to­vább fokozódjék. Ez jelentkezhetne a tanácsok pénzügyi for­rásainak növelésében is. A tanácsok eddig nem tudtak ráhatást gyakorolni a vállalatok irányá­ban a befizetések összegére. Előrelépést jelente­ne, ha ez jobban függne az illető vállalatnak a lakosságot és így természetesen a tanácsot is érintő tevékenységétől. Kiemelendőnek tartom a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely szerint a gazdálkodó szervezetek tevékenységének összhangban kell lennie a népgazdasági tervekben foglalt célok­kal. Sajnos, az utóbbi években meglehetősen el­terjedt — tanácsi területen is több példa van erre —, hogy a célok tervezésekor nem vesszük figyelembe sokoldalúan a község gazdasági fej­lettségének színvonalát, teherbíró képességét. Emberi törekvés, hogy mindenből a legjobbat, a legkorszerűbbet szeretnénk megvalósítani. Kö­telességünk azonban, hogy ezeket a törekvéseket az ország egészének reális lehetőségeivel vessük össze. Az ésszerűségi és takarékossági szemlélet­nek a tervező munkában is kifejezésre kell jut­nia. Itt most az építési tervezésre gondolok. Tervezőink a műszaki apparátus egyik leg­inkább kvalifikált rétegéhez tartoznak, mégis pazarlás az, amikor olyan épületeket terveznek — és sokszor ráhatásukra ezek -meg is épülnek —, amelyeknek külső megjelenése és belső el­rendezése nem a mai és nem is a mi anyagi le­hetőségeinknek felel meg. A beruházó dolga ekkor, hogy megkövetelje és érvényesítse a taka­rékos tervezés szempontjait. Nem szegényes, megoldásokat kell kérnünk, de kötelességünk megkövetelni a korszerű és ezzel együtt is szo­lid, takarékos terveket. A beruházási feszültségek okainak elemzése során sokszor elmondtuk már, hogy döntési rendszerünket tökéletesíteni kell. Ennek rend­kívül fontos összetevője a felelősség körülhatá­rolása. Nyilvánvaló, hogy a népgazdasági terve­zésről szóló törvény végrehajtása során a terv­készítéssel együtt korszerűsíteni kell a beruhá­zási döntési rendszert, megfelelő döntési gya­korlatot kell kialakítani. Természetes, hogy a népgazdasági tervezés törvényi szintű szabályo­zása önmagában nem lehet eszköze a szocialista gazdaság kiteljesedésének. Meggyőződésem azonban, hogy a tervezési tevékenység irányának meghatározásával, a konkrét tervek révén a szocialista állam gazda­ságpolitikai elgondolásait egyértelműen hang­súlyozza és fejlődését elősegíti. Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat gazdaságpolitikai céljainkat szolgálja, ezért a tervezetet elfogadom és a tisztelt Országgyűlés­nek elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK : következő felszólaló dr. Szép Zol­tán képviselőtársunk. DR. SZÉP ZOLTÁN: Tisztelt Országgyű­lés! Képviselő Elvtársak! A tudományosan meg­alapozott tervkészítésnek, gazdaságfejlesztési célkitűzéseinknek jobb elérésére szolgál a kor­szerűen szervezett információáramoltatás széles­körű elterjesztése. Bátran sorolhatjuk ezt az eszközt a nagy távlatú, de ma még alig kiakná­zott termelési tartalékaink közé. A korszerűen megszervezett és felhasználható, célra orientált, hatékony információáramoltatás rendszerének a társadalmi munkamegosztás minden lényeges tartományában várhatóan elkövetkező fokozatos kiépítése egyelőre ugyanis csupán óhajtott táv­lat. Azokon a területeken azonban, ahoLez a fej­lett gazdaság egyik ismérvének is joggal nevez­hető rendszer, valamelyest már észlelhető — és.

Next

/
Thumbnails
Contents